2010. december 9., csütörtök

Tasmán túránk - Utolsó nap és összegzés

Az utolsó napról már fénykép sem készült, annyira rövid volt.
Launcestonban korán reggel ébredtünk, 7 órakor kijelentkeztünk a szállodából és Hobart felé vettük az irányt. Annak ellenére, hogy azt mondják, 2 óra alatt meg lehet tenni ezt a távot, azért jobb, ha többet számoltok rá. Az út minőségével igazán nincs gond, de sokan vannak, akik naponta megteszik ezt a távot, így a reggeli órákban forgalomra is kell számítani. Mi végül 10 órára értünk a reptérre úgy, hogy egyszer megálltunk reggelit venni, a reptér közelében pedig még teletankoltuk az autót. 



A reptér parkolójában kitakarítottam a kocsit, amennyire lehetett, visszaadtuk a kulcsot és már intéztük is a becsekkolást. A bőröndünk (természetesen...) nehezebb volt a kelleténél. Szerencsére nem kellett sokat átpakolni, de hát mit vegyünk ki? 
Őszintén szólva meglepődtem: az 1 kg-os mézet minden további nélkül fel lehet vinni a fedélzetre a kézitáskában. Mi ebben a logika?? Fél liter vizet, azt nem, csak ha már a csomagátvilágítás után, jó drágán megvetted. A már megkezdett, harmadáig tele napozókrémet, mely eredetileg 150 ml-es csomagolásban van, azt sem. De az egy kilós mézet, azt igen??
Szerintem ez az egész folyadék-história túl van reagálva és a "Félelem Állama" (értsd: USA) teljesen megfertőzte a világ többi országát a hülyeségével. 
A repülőutunk már sima volt hazáig és a leparkolt autónkat is ott találtuk, ahol hagytuk.


Milyen tapasztalatokat szereztem Tasmaniában? Akik végigolvasták a beszámolómat, annak sok újdonságot már nem mondok, de foglaljuk össze:
  • Kirándulj. A városok nem érdekesek, de a természet gyönyörű. Rengeteg könnyen megtehető sétaút van, amit akár gyerekkel, akár idősek társaságában meg lehet tenni. Csodálatos természet, különleges növények, szép vízesések.
  • Késő tavasz és kora ősz között látogass el Tasmaniába, ez a lehető legjobb időszak a kirándulásra. Hacsak nem síelni akarsz. 
  • A Cradle Mountaint ne hagyd ki :)
  • Az esőre minden évszakban, minden nap készülj. 365 napból 300-at esik az eső.
  • Vásárolj be tasmán ételkülönlegességekből. A tasmán piac olyannyira kicsi, hogy még Ausztrália egyéb részeire is kevés jut belőlük és persze jóval drágábban. A legolcsóbban természetesen a nagy élelmiszerláncoknál tudsz vásárolni (pl. mézeket, lekvárokat). A nagy térképek pedig jelölik az olyan pontokat, mint pl. kézműves csokoládé, levendulafarm, málnafarm, sajtgyár, stb, ahol igazi ínyenc falatokat ehetsz. Érdemes az ilyen helyekre betérni.
  • Ne felejtsd el, hogy Tasmaniaban sok olyan európaiak számára kedves zöldség és gyümölcs megterem, amely Ausztrália nagy részén nem (oké, a Melbourne környékiek sem panaszkodhatnak). Így például nyáron itt lehet kapni meggyet is. De azért azt is keresni kell...
  • Tasmania tényleg elsősorban fegyenctelep volt, így nagyon sok régi (értsd: XIX. századi) épületet, romot lehet látni. Vagy legalábbis többet, mint a kontinensen. 
  • A repülőtér és Hobart között egy jó nagy borvidék van, remek lehetőség a borkóstolásra :)
  • Ha még egyszer Tasmaniába vetődnénk, Hobart helyett egyenesen délnek vennénk az irányt és ott kezdenénk a körülnézést.
  • Friss ételt nem lehet bevinni az állam területére, a belföldi utazásnál is működik a karantén.
Azt már csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Hobartban a gyalogátkelőhelyeknél sokkal alacsonyabban vannak az átkelést jelző nyomógombok felszerelve, mint Sydneyben. Zsebi egy picit ágaskodva könnyen meg tudta nyomni őket, Sydneyben fel kell emelnem hozzá. Szerintem sokkal praktikusabb az alacsony magasság.

Ha érdekel, mi milyen ínyencségeket vettünk Tasmaniában, katt a gasztroblogomra.

7 megjegyzés:

B. Gabi írta...

hát, a magam nevében köszönhetem csak meg ezt a frappáns, -akár csak maga az utazás - több napra elhúzódó beszámolót, picit úgy érzem magam, mint aki ott járt, pedig erre azt hiszem az én életemben nem fog sor kerülni. de nagyon nagy élmény volt így is! azt persze sajnálom, hogy a tájat nem láthatom élőben, biztos meseszép.

Alexandra írta...

Örülök, hogy tetszett :)

B. Gabi írta...

Egyébként is szeretem az útibeszámolókat olvasni, főleg azokat, amik úgy vannak írva, hogy olvasás közben megjelenik a kép, és filmszerűen végigjárom az utat, amit olvasok. Élmény. A Te leírásaid ilyenek! Emlékszem, tavaly mikor itthon voltatok, és találkoztunk, beszélgettünk, és egyszer mondtad, hogy a Férjed nemigen érti mire jó ez a blogolás. Hát biztatnálak, ne hagyd abba, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem okozol ezzel nagyon kellemes, és maradandó élményeket, hanem minden olvasódnak, kiváltképp azoknak, akik a közelébe sem jutnak ezeknek a helyeknek.

Alexandra írta...

Köszi a kedves szavakat :)
Valóban, a férjem még mindig nem érti, mire jó ez a blogolás. De neki itt élnek a barátai és a családja, egész más az infó csere.
Az is igaz, hogy a blogolás rengeteg idő: a fényképek készítése, kiválogatása, átméretezése, a videókkal is van munka, és persze maga a bejegyzések, amiket igyekszem heti háromszor megjelentetni. Nem mindig sikeresen :D

B. Gabi írta...

Nem baj, ha nem érti, mondd neki, hogy nagyon jók a visszajelzések, már nem hagyhatod abba! A gasztroblogod is jó, az utóbbi hetekben kattantam rá, és olvasgatom, persze a kaják többségét nem tudom elkészíteni, mivel mi nem álltunk rá semmilyen alternatív étkezési módra, de ki tudja, talán egyszer.... :)
Bizonyára sok idő, félek is tőle, ha meglesz a Kisasszony, mi, blogolvasók el leszünk hanyagolva :( (na jó, egy kicsit elnézőbbek leszünk azt hiszem)

GasztroRéka írta...

Ha olyan jó gyerek lesz, mint az ifjú úr akkor szerintem nem leszünk elhanyagolva.

B. Gabi írta...

Réka: reménykedem :)