2011. február 28., hétfő

Hogyan adjuk le gyorsan a várandósság alatt felszedett kilókat?

Miután megszületett a csecsemőd és átestél az első eufórián, örömmel készülődsz arra, hogy végre megint a régi ruháidat fogod hordani. Tudod, persze, hogy ez idő, már eleve az 6 hét, mire a szerveid visszarendeződnek, mégis, alig várod már, hogy a tükörbe nézve a régi önmagadat lásd.
Az idő viszont csak múlik és múlik, de a mérleg még mindig jóval többet mutat, mint a versenysúlyod (akkor is, ha leszámítjuk a dinnyeméretűre nőtt kebleidből adódó egyértelmű többletterhet) és a derekad is elég hurkás. Lapos hasról is csak akkor beszélhetünk, ha hasra fekszel (már ha az említett keblektől egyáltalán képes vagy erre). A combjaidat és a fenekedet pedig inkább fedje jótékony homály meg egy megfelelő méretű ruha.

Nincs mese, valamit tenni kell. Ebben segíthet neked is az én edzéstervem:

Szükséges felszerelés:
- egy majdnem 2 éves gyerek (kicsit fiatalabb vagy idősebb az nem számít, lényeg, hogy néha még ölbe kéredzkedjen és hordozásra szoruljon), kb. 11-12 kg. Vagy több.
- újszülött bébi, mostanra legalább 3,5 kg. Vagy több.
- hordozókendő (súlya elhanyagolható)

Az edzéstervet akadályozó tényezők:
- lelkes, segítőkész apuka
- babakocsi

Környezeti tényezők:
- megfelelő otthon. Legalább 30 lépcsőfok az utcafront és a lakásajtó között (postaláda és autó az utcafronton).

Ütemezés:
A napi feladatokon túl elengedhetetlen a heti egyszeri bevásárlás. Jó, ha a bevásárlás sűrűségét nem visszük túlzásba, mert ellenkező hatást váltunk ki, mint szeretnénk. Tudniillik ha csak egyszer vásárolunk be, akkor jó sok táskát hozunk haza, ami jó sok kilót jelent. Többszöri bevásárlással az egy alkalomra eső bevásárlószatyrok súlya drasztikusan csökken. Szigorúan kerülendő tényező!

Edzés feladatok:

Alaptartás:
Csecsemődet szoktasd rá, hogy csak a karjaidban legyen képes aludni. Erre a legjobb megoldás, ha folyamatosan hordozókendőben tartod. Ezzel a nehezített terheléssel végezz minden házkörüli munkát.
Az egyes házimunkák azonban különböző nehézségi fokot jelentenek, Te törekedj a nehezebbekre:

A vasalás nehézségi foka például közelít a nullához. 

A mosogatógépből való kipakolás, majd az edények helyretétele: 10-ből 7 pont. Nem kell mondanom, ugye, hogy egyenes háttal guggolj le és állj fel? 
Nem árt, ha a leggyakrabban használt edényeket az alsó szekrényekben tartod, nem a felsőben, hisz így kétszer kell leguggolni és felállni. Ha kell, pakold át ennek érdekében a szekrényeidet.
Ha mindent a felső szekrénybe kell pakolnod: -2 pont.
Ha a mosogatógép és az alsószekrények között nem állsz fel, hanem törpejárásban mész egyik helyről a másikra: +2 pont.

Gyermeked szétszórt játékainak egyenkénti felszedése: 6 pont
Ha csak leülsz a földre és azt szeded fel, amit elérsz: 2 pont
Ha fogsz egy parfist és összesöpröd a játékokat: 1 pont
Ha valamilyen módon ráveszed gyermekedet, hogy saját maga szedje össze a játékait: 0 pont. (Vigasztaljon a tudat, hogy legalább elismeréssel adózom előtted).

Az utcafronton lévő postaláda tartalmának megtekintése: alkalmanként 5 pont.

Szemét felvitele a kukákhoz: 5 pont
Mindezt a férjre bízni: 0 pont

Heti bevásárlásból hazajövés, férjet nem otthon találás, 8-10 bevásárlószatyor lecipelése (kettesével) az autótól a konyháig több fordulóban: 8 pont
Több bevásárlószatyor megléte: +1 pont
Kevesebb szatyor: -1 pont
A bevásárlószatyrokban dinnye és több kilogramm gyümölcs megléte: +1 pont
Csak ruhákat vásároltál magadnak: -7 pont (díjazom, hogy legalább lépcsőzöl)
Az autóban időközben elaludt idősebb gyermeked lecipelése az autótól a hálószobáig (csecsemőt letenni a hordozókendőből nem ér!l ). 9 pont
Nem ébredt fel: +1 pont

Sokat blogolni és sok hülyeséget írni: hát, attól nem fogysz le...

2011. február 22., kedd

Zsebi 23 hónapos

Még 1 hónap és már 2 éves!

Na lássuk, hogy állunk:

Elsőként a fizikai erejét kell kiemelnem, mert nagyon erős és ügyes. Mindenhova képes felmászni, így a kertben szívesebben választja a sziklafalat, mint a lépcsőt. Ha valamibe kapaszkodik, akkor ügyesen fel tudja húzni magát, illetve lóg egy darabig.
A fúrót és az elektromos csavarbehajtót annyira szereti, hogy kinyitja az ajtót a tárolónak használt lépcsőháznál, felmegy a lépcsőn, megkaparintja a fúró dobozát és le is jön vele. Pedig az a doboz elég nehéz...!
A lépcsőn már egyébként is előszeretettel közlekedik fel-le kapaszkodás nélkül, gyakran váltott lábbal. 

Szeret mindenféle felnőttes dolgot csinálni, pl. füvet nyírni, locsolni a virágokat (akár kannából, akár slaggal). A kertben egyébként is nagyon szeret lenni.
A konyhában is segítőkész, főzni csak az ő jelenlétében lehet. Ilyenkor felültetem a konyhapultra és onnan segít kavargatni az ételt, felverni a tojásokat, kóstolni a nyers süteménytésztát, megenni a gyümölcsöket, amiket a reggelibe készülök tenni, vagy elrágcsálni a zöldségeket, amiket a salátába tennék. 
A kávégépet is imádja, olyannyira, hogy képes felmászni a szemetes tetejére, onnan a munkapultra, feláll és odamegy a géphez. Ott pedig megpróbál kávét főzni vele... Ha a szemetest eltoljuk, akkor ő visszatolja. 
A mosogatógépből szeret kipakolni és eltenni mindent a helyére. Egy kis segítség még kell neki, de alapvetően tisztában van azzal, mi hova való és maminak milyen mániái vannak (fekete tányérokat csak a feketékre, fehéreket a fehérekre, stb). Evés előtt ő szokta az asztalhoz vinni a tányérokat, evőeszközöket, sót-borsot, majd evés után előszeretettel szedi össze a mosatlant és viszi őket a konyhába. 
A mosogatás gyakorlását egyelőre hanyagoljuk, mert már így is sokat játszik a vízzel. Szerintem előző életében delfin volt. 
A mosógépet szereti beindítani (mami nélkül is), be- és kipakolni a ruhákat, majd megpróbálja őket kiteregetni. A csipesz használata még nem megy, de a rázás és rúdra pakolás annál inkább.

Enni elég ügyesen eszik. Szombaton egy étteremben vacsoráztunk és úgy fogta a kést és a villát, ahogy kell, és megpróbált felnőtt módra enni. Elég ügyesen ment neki, igaz, néha azért kézzel besegített :)
Itthon szereti ő elosztani a húst, ő rakja a tányérunkra. Utána pedig szívesen eszik a mi tányérunkról :)
Mostanában már a salátaleveleket is megeszi, így ezzel sincs gond.

A játszótéren, ha lehetősége van más rollerével játszani, akkor ügyesen gyakorolja a használatukat és egyre jobban megy neki. A görbe csúszdán pedig nem csak lecsúszni szeret, de visszamászni is :)
Próbálgatja a karácsonyra kapott háromkerekű biciklijét is, de hajtani még nem tudja. Viszont már eléri a pedálokat :)

Nyelvi fejlődése:
Egyre több szót próbál kimondani. Két nyelv közül általában azt használja, amelyik nyelven a szó kiejtése egyszerű, de azért ez nem minden esetben igaz. 
Angol szavak (zárójelben amit nem ejt ki): do(or), (out)side, ca(r), bye-bye esetében nem ejti a j hangot, come, go, daddy helyett dede,
Magyar szavak: mama, sza(ndál), pá-pá, szi(j)a (vagy see ya? :D), ba(rack), ka(j)a, kaka, baba, sí(r), ótó (=autó), papa, te(lefon), de, nem.
A víz pedig nála va. Nem tudom, milyen nyelven.
Mivel két nyelvet tanul, nem aggódom, de az biztos, hogy már nagyon várom, hogy beszéljen :)
Biztos vannak még szavak, amiket képes kifejezni, csak ennyi jutott most az eszembe. 

A fogmosás egyre jobban megy. Persze nekem ritkán hagyja, hogy megmossam, de azért előfordul, hogy én is hozzájuk férek harc nélkül. Ő maga egyre ügyesebb. 

Rettenetesen makacs tud lenni. Sokszor nem fogad el semmilyen segítséget, mert ő maga akar megbirkózni a feladattal. Ha meg nem megy, akkor dühös. Ha meg kell a segítségünk és mi nem értjük, mit akar, megfogja a kezünket és odavezet minket, ahova kell :)

Szobatisztaság: 
Egyre gyakrabban alszik pelenka nélkül éjszaka is (nappal már kb. egy éve úgy alszik). Éjszaka, ha felkel, mindig megkérdezem, akar-e pisilni. Ha szerencsém van, igen, ilyenkor nyugodtabb vagyok, hogy biztosan nem fog bepisilni. Ha nem akar pisilni és másodszorra is felébreszt és át akar jönni a mi ágyunkba, akkor teszek rá egy pelenkát a biztonság kedvéért. 
Múlt héten úgy vittem el a heti bevásárlást intézni, hogy egyáltalán nem volt rajta pelenka. 4 és fél óra alatt kétszer vittem el pisilni és száraz nadrággal hoztam haza :) Az már más kérdés, hogy amikor az apja becsukta maga mögött a bejárati ajtót, hogy felmenjen az autóhoz kipakolni belőle a cuccot, akkor bepánikolt és bepisilt... de legalább itthon történt és nem vásárlás közben :)
Itthon is egyre gyakrabban adok rá alsónadrágot, hogy gyakorolja azt is, hogy pisilés előtt le kell venni. Még előfordulnak balesetek.
Ha nincs ilyen ruhaakadály, akkor viszont nincs baleset sem, minden megy a bilibe vagy a wc-be. A wc-re, ha rajta van az ülésszűkítő, akkor elé teszi a kis dobogóját, így fel tud ülni rá.

Mostanában elkezdett énekelni is, illetve dúdolni. Emellett gyakran táncra perdül, sőt, megfogja a kezünket és minket is a szoba közepére húz, hogy táncoljunk :)

Ami problémás, az a lefekvés ideje. 9 óra előtt ritkán tudom ágyba tenni, általában meg kell várnom, hogy ő legyen elég álmos és hajlandó legyen lefeküdni. Akkor sem biztos, hogy nem kell 1 órát az ágyánál ülnöm, mire tényleg elalszik. 
Napközben hol alszik, hol nem, de sokszor hiába látom rajta, hogy fáradt és azért nyűgös, nem hajlandó lefeküdni és elaludni.
Mostanában elég hisztis is, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja.
A tiltásokra fittyet hány. Sokszor hiába mondom neki valamire, hogy nem szabad, egyik fülén be, a másikon ki. 

Sophie-val szemben időnként csinál butaságokat, de másfelől meg barátságos vele. Ha véletlenül visszük a babakocsit valahova (pl. vásárláshoz), akkor azt csak ő tolhatja, az én kezemet eltolná (azért minden nem történhet úgy, ahogy egy majdnem-két-éves akarja).

A mesék hallgatásához egyelőre nincs türelme, de a zenét szereti. Néha azért szívesen játszik a könyvekkel.
Szeret firkálni is, ezt ösztönzöm is, papírra persze. Egyszer pedig megpróbálkoztunk a festéssel is. Mi tetszett benne neki a legjobban? Hát persze, hogy a víz :)))

Összességében egy vidám, okos, élénk, erős, energetikus, segítőkész gyerek, aki nagyon sármos is tud lenni,  és persze rengeteg örömet és boldogságot okoz a szüleinek :)
















A képeket Ági barátnőm készítette. Köszönet érte!

2011. február 21., hétfő

Szeretet első látásra?

Amikor még nincs gyerekünk, akkor sokat halljuk, olvassuk, hogy milyen az, amikor már van. Hogy micsoda boldogság, mekkora szeretet, végtelen aggódás, óriási felelősség. 
Hogy is állunk ezzel a szeretettel? Valóban első látásra történik?

Mindkét gyermekemet fájdalomcsillapítók nélkül, természetesen szültem, tehát tudatában voltam minden másodpercnek, ami velem történt.
Várandósan boldogan készültem a szülés utáni időszakra. Időnként beszéltem a babámhoz, máskor csak a hasamra tettem a kezemet és simogattam, miközben próbáltam elképzelni a leendő ugrabugráló gyerkőcöt. Vajon milyen lesz? Milyen lesz az arca? A haja? Milyen színű lesz a szeme? Kire fog hasonlítani? Vajon szép lesz? 
Nézegettem az UH képeket és próbáltam "látni" az arcát, mintha a tudatomba akartam volna vésni, hogy a születéskor már ismerős legyen.
De nem, ez nem sikerült.
Amikor a gyermekeim megszülettek, mindkétszer ugyanaz játszódott le bennem:
Szóval Te vagy az! Hát így nézel ki! Olyan nagyon idegen vagy - mégis annyira ismerős... Te voltál bent a hasamban, Te rugdostál...

Próbáltam megfejteni a kis arcot, ráakadni valami ismerős vonásra, de ez nem sikerült. 
Túl voltam a szülésen és valami euforikus öröm volt bennem, ott volt a kisbabám az ölemben, akire hosszú hónapok óta vártam, aki bennem volt, a részem volt - de ez még nem A szeretet. Nem AZ  fajta szeretet, ami kétségtelenül érez az ember, mert előbb-utóbb eljön (eljött).

Megszületik a kisbaba, és a tudatodban zakatol, hogy ő a tiéd. Már aggódsz érte, már félted, már vele együtt érzel. Nem akarod, hogy sírjon, hogy fázzon, átöleled, simogatod, de még csak tanulod a szeretetet.
Amikor mások megcsodálják és azt mondják "milyen szép baba", te büszke vagy és örülsz, de jobban megnézed: vajon tényleg szép baba? Mitől szép? Mitől más, mint a többi? Hisz minden baba szép, nem?
Amikor alkalmad van rá, megnézed mások babáját és összehasonlítod a sajátodéval. Vajon ő is szép?

Telnek-múlnak az órák, elalszol és felébredsz, egyre többször veszed kézbe a csöppséget, mire érzed: igen, ismerős ez az arc, ezek a szemek, a pici orr, a pici kezek, a vékony kis lábak, a kis törékeny test, és igen, végre érzed, hogy ott van A szeretet.
Hogy ez a pici emberke tényleg a tied.



Ti hogyan éltétek át mindezt? Egyből éreztétek a szeretetet?

2011. február 18., péntek

Egy felújítás képekben

A hálószobánkra már nagyon ráfért egy felújítás. Nem szeretem a padlószőnyeget, mert szerintem igencsak egészségtelen, a mienk pedig ki tudja, mikor lett lefektetve. Több, mint 10 éve, azt biztos.
A fal színével sem voltam kibékülve, mert úgy nézett ki, mint ami koszos fehér, közben meg halvány kék akart lenni, ami néha zöldbe játszott. 
A szoba levegője is állandóan dohos volt, mert az ausztrál házak nem a megfelelő szigetelésről híresek, úgyhogy sajnos a penészedéssel is küzdünk. 

Mivel mindannyian ebben a szobában alszunk, szerettem volna, ha még Sophie születése előtt felújítjuk a szobát - nos, ezt csak 95 %-ban sikerült megvalósítani, mert már csak a szegőlécezés és a bútorok bepakolása maradt a születés utánra :)

A padlóburkolatot már hónapokkal korábban megvettem - az ebayen, persze :) 
6 doboz valódi tölgyfa padlóburkolat, kb. 10,5 m2, összesen $130-ért - jó üzlet, nem? 1 négyzetméternyi laminált padló kerül kb. $50-ba a helyi barkácsáruházban, a Bunningsnál. És ha még elmondom, hogy az eladó 2 percre lakik tőlünk és ajándékba kaptunk hozzá alátét fóliát is :)))
Kiszámoltam, hogy mennyi kell a hálószobánkba és arra számítottam, hogy épp csak elég lesz, de a vágások, hulladék miatt ki kell majd pótolnunk a mennyiséget, de végül nem volt rá szükség: egy kb. 10x15 cm-es darab maradt meg az egészből, köszönhetően az átgondolt lerakásnak :)

Azt hinné az ember, hogy könnyű felújítást végezni egy olyan párnak, ahol a férj építész, a feleségnek pedig kivitelezőként komoly felújítási tapasztalata van. De nem, ez nem így van, hisz nehogy már egy nő adjon instrukciókat egy férfinak, hogy mit milyen sorrendben kellene csinálni...! (Soha nem lehetsz próféta a saját családodban).
Sikerült azonban közös nevezőre jutnunk (a humor nagyon fontos a házaspárok között!) és még a padló lefektetése előtt lefestettük a nyílászárókat, valamint a falakat és a mennyezetet egy rétegben. Zsebi természetesen mindenből kivette a részét és lelkesen nehezítette a munkát :)

A képeken nem nagyon látszik, de a falak homoksárga színt kaptak, a mennyezet fehér lett. A penészes foltok speciális alapozást kaptak, ami tudom, nem oldja meg a problémát örökre (kíváncsi vagyok, meddig fog tartani a hatása), de ez egy régi ház és nem érdemes rá túl sokat költeni. Remélhetőleg a gyerekek nem lesznek egyetemisták, mire felépítjük az új házunkat, ahol a szigetelés kiemelt jelentőséggel lesz kezelve. 
Felkerült a falra egy elektromos lapos radiátor is (ebay, Melbourneből, $30), illetve két olvasólámpa az ágyunk fölé (Ikea). 
Az eredménnyel mindketten nagyon elégedettek vagyunk. Jó érzés bemenni a szobába :)

Ezt találtuk a szőnyegpadló alatt

Összefolyó

Leraktuk a parkettát csak ideiglenesen, hogy lássuk, elég lesz-e

Zsebi pedig ki is próbálta

A fiúk munkában

Zsebi fest

"Freskó" - Zsebi rajza a frissen festett falon. Tollal, persze.

A Művész

A kész padló

Az ilyen részletek miatt (is) jobb a házi kivitelezés: tökéletesen beszabott padló
Ilyen volt 3 éve...

... és ilyen lett a padlócsere után.

Az ablak, melynek léte Magyarországon nem lenne engedélyezve 

Zsebi ágya

2011. február 15., kedd

Sophie egy hónapos

Még csak tegnap született és ma már egy hónapos! El sem hiszem, hogy ennyire gyorsan repül az idő. Holnap már itt fog ő is szaladgálni, hogy Zsebivel együtt szedjék szét a lakást :)

Sophie szépen növöget, ma már 3380 g (születési súlya 2210 g volt). Arca is szemmel láthatóan kikerekedett, végtagjai sem olyan véznák már. Kezdi kinőni a koraszülött ruhákat :)
Nagyon nyugis baba, nem sokat sír - de nincs is oka sírásra, hisz sokat van karban, hordozókendőben. Éjszaka velünk alszik, így nem kell sírnia ahhoz, hogy felébresszen engem, ha éhes. Általában kétszer ébred fel éjjelente, evés után pedig pelenkacsere, közben pisi / kaki. 
9 napos kora óta gyakoroljuk az EC-t, vagyis rendszeresen a mosdóba végzi a dolgát a pelenka helyett. Kakis pelenkánk ritkán van, kicsit pecsétes gyakrabban. Na igen, a maminak is bele kell jönnie a dolgokba :)

2011. február 14., hétfő

Valentin nap

Hogy hogyan ünnepeljük itt a Valentin napot? 
Azt hiszem, ugyanúgy, mint otthon.

Tegnap egy elegáns étteremben vacsoráztunk, előre hozott Valentin napként, ma reggel pedig folytattuk az ünneplést azzal, hogy párom megkapta tőlem az ajándékát.
Tőle még vasárnap kaptam egy gyönyörű nagy virágcsokrot: akkor láttam meg az ereszcsatornára felakasztott virágkosarat, amikor az étterembe indulván kiléptünk a házból. Valódi meglepetés volt :)
A képeken a férjemtől kapott virágcsokor és az a kókusz mousse* látható, melyet a mai ebéd mellé fogyasztottunk el, mint ünnepi desszert.






A gyerekek egyébként nagyon jól viselkedtek tegnap az étteremben. Sophie végigaludta, Zsebi pedig, eltekintve attól a nehéz 10 perctől, amikor rohangált és sikongatott, evés közben végig a helyén maradt és megette szinte az egész vacsoráját (sült halat kapott sült krumplival és salátával).

*receptje hamarosan olvasható a gasztroblogomon.

2011. február 13., vasárnap

Ma van 3 éve...

... hogy megérkeztem Ausztráliába.

Mérföldköveim:

Esküvőnk



Zsebi



Sophie

2011. február 9., szerda

A nap kérdése

A kisfiam szerint nem fair, hogy a mami mosogathat, ő meg nem. 
Tippek, hogy hogyan őrizhetem meg a lelkesedését...?

2011. február 8., kedd

Kisfiú vagy kislány - szerencse?

Sokan megjegyzik, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a kisfiúnk után kislányunk született.
Szerencse?
Bevallom, igyekeztünk egy kicsit rásegíteni erre a szerencsére és tudományosan közelítettük meg a témát.

Az én családomban egyértelműen fiú dömping van, körülbelül 2:1 arányban. Sőt: az egyik nagymamámnak 7 fia született a 3 lánya előtt! 
Na, én már ahhoz túl későn kezdtem el szülni, hogy ki tudjam várni a lányokat, gondoltam, így utánanéztem, hogyan lehet növelni annak az esélyét, hogy milyen nemű utódunk szülessen. 

Ötleteket persze kaptam (el kell sietni, nem mindegy a póz, stb), de egyik sem tűnt elég tudományosnak, kísérletként pedig túl nagy lett volna a rizikó. Ennél biztosabbra szerettünk volna menni. 

De ne húzzam tovább az időt, jöjjön a lényeg!
A módszert Czeizel Endre írta le. 
A gyermek neme akkor dől el, amikor a fogamzás történik, vagyis  petesejt és az ondósejt találkozik. A petesejt csak X kromoszómát hordoz, az ondósejtek egyik felében viszont Y, a másik felében X van. 
Az X-et (lány) hordozó ondósejtek lassabbak, cserébe viszont hosszabb életűek, mint az Y-t (fiú) hordozók. Az X-ek 3-4 napot is eléldegélnek a petére várva, míg az Y-ok csak 1-et.
Ha tehát pl. az együttlét 3 nappal a peteérés előtt történik, akkor a fiúsak gyorsan felfutnak a méhbe, de egy nap alatt elpusztulnak, mert a pete még nincs ott. A lányosak viszont szépen lassan bandukolnak felfelé, és addigra oda is érnek, mire a pete is megérkezik, és meg is tudják termékenyíteni, mert ők élnek is ennyi napig.
A dolog lényege, hogy tudd, mikor van a peteérésed. Ennek meghatározására több módszer is létezik (pl. hőmérőzés), én viszont beszereztem egy Maybe Baby-t, melynek segítségével a reggeli nyálból lehet megállapítani, hogy mikor vagyunk termékenyek.

Természetesen a módszer nem biztos, csak kb. 70-80 %-os.

Nekünk bejött :)

Sophie 1 hetesen

2011. február 5., szombat

Jó testvérek

Többször megkaptam a kérdést, hogy hogyan fogadta Zsebi a kis hugát.
Röviden: jól.
Hosszan: nagyon jól :)
Még hosszabban:

Kezdem ott, hogy már korábban is azt tapasztaltam, Zsebi mennyire barátságosan viselkedik a gyerekekkel, főleg a nála fiatalabbakkal. Egy barátkozós jelentről még szeptemberben be is számoltam és már akkor úgy éreztem, hogy Zsebi szerető báty lesz.
Ugyanakkor aggódtam egy- két dolog miatt: mi lesz, ha Zsebi azt látja, hogy a kistestvér a mi ágyunkban alszik, ő meg külön? Mi lesz a szobatisztasággal? Végül aggodalmam legfőbb tárgya: hogyan oldjuk meg a szoptatást?

Kezdjük az utolsó kérdéssel:
Zsebit egészen addig a napig szoptattam, amíg bementem a kórházba. A várandósság második felében szinte folyamatosan próbáltam őt leszoktatni, de úgy éreztem, nem volt még rá felkészülve. Szegénykém, ha egyszer-egyszer el is fogadott valamilyen alternatívát, hosszú távon egyik megoldás sem működött.
Ha megkérdeztem tőle, hogy van-e még egyáltalán tejem, akkor komoly arccal, de nem abbahagyva a szopizást, bólogatott. Ha azt kérdeztem tőle, hogy finom-e, akkor ugyanúgy bólogatott.
Persze, a szopizás nem annyira étkezést jelentett számára, hanem megnyugvást, biztonságot. Általában csak elalvás előtt - beleértve a napközbenieket is - igényelte az anyatejet.
Januárban felhagytam a harccal, hisz ha addig nem szokott le, akkor a maradék időben már kár lett volna erőltetni.

Amikor Zsebi bejött a kórházba meglátogatni bennünket, egyszer alkalma volt látni, ahogy Sophie-t etettem. Egyből jött ő is és mondogatta, hogy "tej, tej". Erre azt válaszoltam neki, hogy nem tudok neki tejet adni, mert a babának van rá szüksége. A babának nincsenek fogai, ő nem tud mást enni, viszont ő, mármint Zsebi, tud enni mást is, mint például halat meg müzlit. Úgy tűnt, Zsebi ezt meg is értette, mert amikor Sophie-nak azt mondtam, hogy "hamm, hamm", akkor Zsebi fölé hajolt és ő is azt mondta: "hamm, hamm". Mindezt olyan hangsúllyal, mint aki azt mondja: "egyél, te kis szerencsés, finom a tejcsi, én már csak tudom" :)
Azóta egyszer-kétszer kellett csak elmondanom neki ugyanezt a szöveget, még az első napokban, többet nem. Ma már, ha meg is említi a tejet mindig hozzáteszi, hogy "baba" - szóval egyértelműen megértette a magyarázatot és mindenféle hiszti nélkül elfogadta a helyzetet, abbahagyta a szopizást.

Együttalvás:
Nos, e téren felemás a siker. Sophie velünk alszik. Zsebi pedig, van, hogy a mi ágyunkban alszik el és akkor teszem át az ő ágyába, amikor mi is lefekszünk (az ő ágya is a mi szobánkban van). Van, hogy átalussza az éjszakát, ilyenkor nincs gond. Van, hogy felébred éjjel, iszik egy kis vizet és minden gond nélkül visszaalszik. Van, hogy felébred, sír, és csak akkor nyugszik meg, ha átjöhet a mi ágyunkba. Ilyenkor fél perc alatt visszaalszik és az éjszaka maradék részével nincs gond. Hogy én hogy alszom, az más kérdés :) Mivel csak egy dupla ágyunk van (140 cm széles), a legkülönbözőbb mutatványokat követem el, hogy elférjünk, férjemet ne zavarjuk, Sophie biztonságban legyen, stb. 
Ezen még dolgozom :)

Szobatisztaság:
Sophie-val 9 napos korában kezdtem el az EC-t, ami elég jól megy (kakis pelenka talán ha hetente egyszer fordul elő), így Zsebi azt látja, hogy a hugi sem a pelenkába csinál. Visszaesés tehát nincs, sőt, ma fordult elő először, hogy amikor vendégségben voltunk, Zsebi azelőtt szólt, mielőtt kakilnia kellett és a pelenkája bizony teljesen száraz volt, amikor kibontottam :) (Eddig mindig én kérdeztem rá, hogy kell-e pisilnie, kakilnia, illetve egyszerűen vittem a wc-re, ő pedig élt a lehetőséggel. Most viszont ő szólt :) )

És végül, hogy hogyan viselkedik Zsebi Sophie-val: ölelgetné, simogatja, puszit ad neki (nekünk  nem ad, csak az arcát tartja!) és állandóan felvenné :) Egyszer bizony kivette a mózes kosárból és feltette őt az ágyra...
Hisztizik, ha nem tarthatja a hugát a kezében, amit egyébként a felügyeletünk mellet, ülve megtehet.
Elalvás előtt mondogatja, hogy "baba, baba", sőt, egyszer éjszaka álmában beszélt, és hangosan mondogatta, hogy "baba, baba" :)
A kocsiból addig nem száll ki, amíg nem látja, hogy a babát is kivesszük - erre egyébként fel is hívja a figyelmünket, el ne felejtsük :) Ha megyünk valahova, mutogat a huga autós ülésére, hogy a "babát" is vigyük :)

Végül azt is el kell mesélnem, hogy amikor Sophie-t hazahoztuk a kórházból, hoztam Zsebinek egy mackót is, hogy az a baba ajándéka. Zsebi rá se hederített, egy percig nem érdekelte, csak rohant Sophie-hoz, hogy "baba, baba" :)

Jobbat nem is kívánhatnék, mint ilyen testvéri kapcsolatot :) Eddig még tényleg minden nagyon jól megy :)