2010. augusztus 26., csütörtök

A kozmetikumok krónikája

Egy kis figyelemfelhívás a minket körülvevő káros anyagok ellen.




Ha valaki szeretné a saját (és családja) egészségét megvédeni, figyelmébe ajánlom Antal Vali oldalát.

2010. augusztus 25., szerda

Zsebi augusztusban

Zsebi pár napja betöltötte a 17. hónapot, így gyorsan leírom az e havi fejlődést, mielőtt a hónap befejeződne. 

Nézzük, mit is kellett tudnia egy 16. hónaposnak? 
  • lapozni a könyveket: ez kipipálva. (Az miért nincs felsorolva, hogy a számítógép-kezelésében mennyire kell járatosnak lennie? Az egérrel is jól bánik...)
  • hisztizik, ha frusztrált: van a hisztinek fokozata? Ha igen, akkor ez Zsebinél elég enyhe, elviselhető mértékű, de azért néha van. Például ha elvesszük tőle a csavarbehajtót :))) De komolyan, azért a földhöz nem csapkodja magát, meg ilyesmi, csak áll és bőg, hogy ő azt akarja. 
  • kötődni kezd egy puha játékhoz vagy valami máshoz: hm, csavarbehajtó? Úgy tűnik, csak pár napig tartott az imádat, egyébként nincs semmi, amit felsorolhatnék. Még a telefon sem olyan, ami nélkül ne lenne hajlandó megmozdulni.
A 16. hónaposok kb. felére jellemző:
  • felfedezi a valamire mászás örömét: kipipálva. Pl. a kandalló lépcsősen kirakott oldalára... De ez a valamire mászás nem új dolog nála, talán 10 hónapos volt, amikor a rácsos kapun akart átmászni? Egyébként felmászik mindenre, leginkább az asztal tetejére. 
  • Legalább 3 építőkockát egymásra rak: ezt nem tudom. Nem nagyon érdeklik az építőkockák. A legó duplo-val néha játszik, de a biciklizés, szerelés, főzés sokkal jobban érdekli.
  • megtanulja egyes használati tárgyak helyes használatát, pl. telefon.: ezt egy jó ideje tudja :) Elég sok használati tárgyat tud helyesen használni. A számítógépet vagy a hangfalakat kikapcsolja, a mosogatógépet beindítja...
A 16. hónaposok közül csak kevesen tudják:
  • önállóan levesz egy ruhadarabot: kipipálva. Kabát, kardigán, ezeket ügyesen leveszi, ha nincs begombolva. Időnként a pelenkát is leveszi magáról, de az egyébként is ritkán van rajta.
  • kezd válogatós lenni: ezzel nincs gond, nem válogatós.
  • napi két alvásról egyre vált: hát, annak is örülök, ha legalább egyszer alszik, mert néha még annyiszor sem. Kétszer általában csak akkor alszik, ha kocsival megyünk valahova és az autóban elalszik. Itthon ritkán.
Már a 17. hónaposokra jellemző:
  • jó néhány szót rendszeresen használ: no, ezzel nem vagyunk annyira előre, de mivel kétnyelvű környezetben nevelkedik, ez teljesen érthető és normális. A "mama"-t megint elővette a szótárából, s mivel jó pár hónapig egyáltalán nem használta, most maximálisan próbálja behozni a lemaradást. Szerintem imádja ezt a szót használni :) A szívemet borzolgatja, amikor a keresésemre indul és szólongat, hogy "mamma, mamma, mamma", de azért bosszantó is tud lenni, amikor csak hozzám jön és daddy-t semmibe sem veszi, pedig őt is molesztálhatná egy kicsit ;) De ez csak a nap végén szokott fárasztó lenni, egyelőre összességében nagyon is élvezem, ahogy szólongat :)
  • élvezi a színlelt játékot: maximálisan :))) Ezt ugyebár az ikea bútor összeszereléséről szóló bejegyzésemben már bemutattam :)
  • szeret játékokon lovagolni: igen, szeret :) főleg mami hátán :)))
A 17. hónaposok kb. felére jellemző:
  • reagál az utasításokra (pl. ülj le): ez megy. Ha azt mondom neki, vigye ki az evőeszközöket a teraszra és adja oda őket daddynek, akkor megteszi. 
  • eteti a babákat. hm, mamit vagy daddyt eteti, az számít?
  • tisztábban beszél: egyre több szót próbál kiejteni, de mint fent írtam, a beszédfejlődés a kétnyelvűség miatt egyelőre lassabb, mint a kortársainál.
 A 17. hónaposok közül csak kevesen tudják:
  • táncol a zenére: zene nélkül is táncol :) illegeti-billegeti magát :) de azért még e téren tud fejlődni :)
  • a játékokat szín, alak, méret szerint csoportosítja: ezt soha nem próbáltuk, nem tudom.
  • a labdába belerúg: ezt sem próbáltuk még, csak eldobni. 
De lássuk, listától függetlenül mire képes még?
  • lépcsőn a korlátba kapaszkodva le tud menni.
  • ha felfele megy a lépcsőn, akkor egy lépcsőfokra csak egy lábbal lép
  • lábbal hajtja a kis motorját, autóját (bár erre már két hónapja képes)
  • a késsel ügyesen vágómozdulatokat tesz
  • szobatisztaság terén 95%-os sikerről számolhatok be. Az utóbbi két hétben egyetlen egyszer sem pisilt be éjszaka és az elmúlt egy hétben nappal sem, amikor épp volt rajta pelenka. Egyébként, ha nem is volt, ritkán előfordult, hogy nem a bilibe pisilt vagy nem oda kezdett el kakilni, de ha ekkor ráültettem, oda folytatta a dolgát. Egyébként meg az esetek többségében magától ment a bilihez, ráült és oda pisilt / kakilt.Sőt, az is előfordult nem egyszer, hogy pelus volt rajta, ő meg mutogatott a nadrágjára, hogy pisilni / kakilni akar és ezt meg is tette, ahogy levettem róla. Ami érdekes, hogy előszeretettel szeretne akkor a bilire menni, amikor már talping díszben van (értsd: indulásra készen fel vagyunk öltözve). De édesanyám elmondása szerint, ebben csak rám ütött :) Kicsiként én is ilyen voltam.
  • bevonom a házimunkába, mivel nagyon szívesen segít. Ha tojást török fel, ő adogathatja a tojásokat és később össze is keverheti őket. A mosogatógépből, ha kipakolunk, a féltettebb dolgokon kívül (pl. boros pohár vagy vékony falú üvegpohár) mindent kiszedhet és egyenként odaadja nekem, hogy én a helyére rakjam őket. Az evőeszközöket ő viszi ki a teraszra, ha kint ebédelünk. Felmosásban kérés nélkül is segít... :))) Ha vásárolni vagyunk, akkor néha megkérem, hogy vegyen el a polcról valamit (ő közben a bevásárlókocsiban ül) és ezt meg is teszi. 
  • az evőeszközöket, villát és kanalat ügyesen használja, ügyesen eszik velük.
  • el kezdett érdeklődni a rajzolás iránt és szívesen firkálgat.
  • a gépek hangját (pl. fúró) imitálja.
  • létrára ügyesen felmászik. Nagyon ügyesen...
  • időnként a vicces jelenetekre felkacag :)
  • nagyon ügyesen integet, magától is, de akkor is, amikor megyünk el otthonról és mondom neki, hogy integessen daddynek :)
Körülbelül itt tartunk most.








Zsebi szerel...

... és mindehhez még hangot is ad. Fogja a kis fúróját és közben imitálja a hangját (brrrrrr).
Az igazság az, hogy amióta a lenti képek készültek, felfedezte, hogy az igazi szerszámok SOKKAL jobbak, mint az övéi. Úgyhogy most az akkumulátoros csavarbehajtó a kedvenc játékszere. Mivel pár napja azt is felfedezte, hogy a gombot nyomva a fej forog is, most már levesszük a gépről az akkumulátort és anélkül játszik vele. Szerintem még így is dög nehéz egy ekkora gyereknek, de imádja, úgy szorítja magához, mintha egy játék mackó lenne... :)
Ha eltesszük a csavarbehajtót a dobozába és ő nem találja, hozza az egész dobozt (!), hogy nyissuk ki - nem is tudom, úgy hány kilós az egész!
Ma reggel, amikor felkelt, első útja a nappaliba vezetett a dobozhoz... no comment.

Az ikeás bútor összeszereléséhez annyit, hogy miközben raktam össze, az egyik lap előrefúrt lyukjában találtam egy beletört fúrószálat. Mondom is a férjemnek, hogy ugyan próbálja már kiszedni, milyen bosszantó lenne csak emiatt visszamenni az Ikeába. Persze arra is mérges voltam, hogy ilyen lapot adtak ki a kezük közül.
Párom ki is vette a fúrószár maradékot és mutatja: ez bizony Zsebi játék fúrójának a beletört szára... :) Szegénykém mutatta is a fúróját, de nem tudtam, mi a baj vele.
Na igen, a kis ügyes olyan pontosan dolgozik, hogy a fúrószárat pont a lyukba tette és szegénykém sikeresen bele is törte :) Ráadásul a színe, kialakítása teljesen megtévesztett minket :)))
Egyébként tényleg nagyon ügyesen teszi pont a csavarhoz a kis csavarhúzóját, a ceruzát vagy akármit, amivel épp játszik.

Az elmúlt hetekben sok átalakítást végeztünk a házban, ház körül, s még nincs vége a munkának, így Zsebi még egy ideig boldogan fúrhat-faraghat :)










2010. augusztus 24., kedd

Tavasz van....

már legalább július, vagyis a tél közepe óta. Csak eddig nem volt időm feltenni a képeket.

Az idei tél - a tavalyihoz képest - szerintem elég enyhe, még akkor is, ha az éjszakák néha "nagyon" hidegek. Igazából nem tudom mennyire, mert ha hideg van, már nem megyek ki a házból :)))

A növényeinknek azonban ez meg sem kottyan, az eperfa már az új leveleket hozza, a levendula, rozmaring virágba borult, és már a szőlőt sem lehet metszeni.
Délelőttönként olyan jó meleg van a teraszunkon, mintha nyár lenne - miközben az utcafronton vagy lent a völgyben még fázósan magamra kell húzni a kardigánt, mert fúj a szél. A teraszunkon viszont mindig más az időjárás, mint bárhol máshol (kivéve az esőt: ha máshol esik, itt is). Télen a teraszunk meleg és szélmentes, nyáron viszont hűvös és szeles. Jól is esik az a döglesztő forróságban :)

Álljon itt néhány kép a kertünkből:

Őshonos ibolya



Eperfa

Fűszerek (menta, almás menta, ananász zsálya)


Kék áfonya (ősszel ültettük)

 Nárciszok júliusban...


... és augusztusban (májusban ültettem őket)
 Rozmaring

 Levendula
 Mikulás-virág (bokor)


2010. augusztus 23., hétfő

Választások

Ausztráliában szombaton voltak a választások, ahova el is kísértük a család egyetlen választójoggal rendelkező tagját.

Nagyon kíváncsi voltam, itt hogyan is zajlik az ilyesmi.
Mint VargaK oldalán már olvashattuk, a választójog nem csak jog, hanem kötelesség is. Vagyis kötelező választójog van :) Ha nem élsz a választójogoddal, büntetést kapsz.

Szóval, mi is elmentünk választani.


Először is, itt nincs választási cédula, amit előre megkapsz, hogy melyik körzetbe tartozol, hova kell menned, stb. A médiából értesülsz a dátumról, na meg küldenek egy címzés nélküli ismertetőt, amit mindenki postaládájába bedobnak. 


Az egyik közeli iskola felé vettük az irányt, de nem a legközelebbit és még csak nem is a mi körzetünkben lévőt, hanem azt, amelyik a legközelebbi Bunnings barkácsáruház mellett van. Már csak azért is, mert ott is dolgunk akadt :)
A kapunál Labour párti szórólapos fickó álldogált és szórólapot nyújtott annak a kezébe, aki elfogadta. Hm, szóval itt nincs média csend? Nincs. Férjem közölte, hogy ő egy másik pártot keres, mire a fickó rámutatott egy ifjú hölgyre, hogy nála van az a fajta szórólap...
Hm... na, ez nem tűnik valami titkos szavazásnak, ha az ember már a kapuban hangosan kijelenti, melyik párt szórólapját keresi...!
A szórólap egyébként olyan információkat tartalmazott, hogy ha arra a pártra szavazol, akkor mit kell beikszelni a két űrlapon. 


Az iskola tornatermének kb. a közepe táján egy oszlopban volt elhelyezve 3 vagy 4 iskolapad, mögöttük egy-egy fő, előttük egy-egy vaskos fűzött könyv. Egy ilyen asztalhoz vettük az irányt, párom bemondta a nevét, a kis hölgy pedig kikereste a nevét a könyvből, amely tartalmazta a címét is. Nem kért semmilyen igazolást, jogsit vagy útlevelet bemutatásra, az egész csak bemondásra ment. A név mellett húzott egy csíkot, mellyel bejelölte, hogy az illető eljött szavazni. Megkérdezte, hogy aznap elment-e már valahova szavazni, majd a nemleges válaszra adott egy hosszú fehér papír"lepedőt" és egy kisebb, zöld színű papírt szavazni. Míg a férjem a szavazófülkék felé vette az irányt, én kifaggattam a kis hölgyet: ugyan honnan tudják, hogy valaki már volt aznap szavazni vagy sem? Csak azért, mert nemet mond, még nem biztos, hogy igaz is, ugye. 
A helyzet az, hogy a választás végén az összes, Arany Oldalak vastagságú könyvet számítógépen feldolgozzák, így összesítik a csíkokat, hogy ki volt szavazni. Ha egy név egyszer már pozitív jelölést kapott, a másodikra már hibát jelez a rendszer, és az illető büntetést kap. 
Az egésznek ugyanakkor előnye, hogy bárhol szavazhatsz.


Ez idő alatt férjem már be is ikszelte a papírokat. A fülkék egyébként a fal mellett sorakoztak, de egyáltalán nem egy függönyös öltözőfülkeszerűséget kell elképzelni, inkább csak olyan reptéri egymás melletti telefonállomásokat, ahol csak egy-egy fül van az asztallap két oldalán. 

Hogy én is tegyek valami hasznosat, a nagy lepedőt magam hajtottam össze, hogy bele lehessen dobni a kijáratnál elhelyezett két láda egyikébe. Az egyik felé az volt írva, hogy "fehér", logikusan azért, mert oda kellett dobni a fehér színű (lepedő) cédulát, a másik fölé pedig "zöld", ami nem azt jelentette, hogy a Zöld pártra adott szavazatokat külön gyűjtötték, hanem a zöld színű cetliket kellett odadobni. 
A fehérrel egyébként a szenátusba kerülő pártokra / jelöltekre szavazhattál, a zölddel pedig a parlamenti jelöltekre. 
Miután én a fehér cetlit bedobtam, férjem lelkesen követte volna a példámat a zöld cetlivel - persze ugyanabba a dobozba, de szerencsére sikerült megakadályozni, hogy egy érvénytelen szavazat szülessen :) (ha ez az lett volna). 


Hát, ennyi volt a szavazás, kb. 5 perc az egész, még annyi sem. Nem kellett sorba állni a fülkére (volt belőle bőven), nem volt választóbizottság, csak jó néhány szavazó.

Még egy fontos dolog: hogyan él választójogával az, aki épp külföldön van? 
Nos, mivel anyósomék épp külföldön vannak, erre is tudok válaszolni: előre.
Anyósom a megfelelő helyen jelezte, hogy az adott időpontban nem tartózkodnak az országban. Levélben megkapták a szavazócédulákat, amit ők kitöltöttek és egy harmadik személlyel aláírattak egy nyomtatványt, hogy a cédulákon valóban ők és nem más élt a szavazójogával. Majd az egész paksamétát postán visszaküldték. Mindezt kb. már 2 héttel ezelőtt megtették. 
Ennyi.


A választás végleges eredménye még nincs meg, de a jelenlegi állásról Eszter blogján már lehet olvasni.

2010. augusztus 20., péntek

Zsebi júliusban

Egy kicsit nehéz erről most írni, lassan 3 hét távlatából, amikor naponta történik valami új, van valami sikertörténet. 

Kezdjük azzal, hogy új fogak nem nőttek. Magasságra viszont biztos nőtt, mert az asztalhoz viszonyítva ez egyértelmű. Arról is látszik, hogy egyre többet pipiskedik, mert úgy már le tud venni az asztalról dolgokat. Még egy pohár vizet is, ha arról van szó. 
Pohárból egyébként már profin iszik, teljes biztonsággal, akár van füle a pohárnak, akár nincs. Sőt, palackból is nagyon ügyesen iszik, ami számomra azért nagy szó, mert emlékszem, nekem még kisiskolásként is problémát jelentett, hogyan igyak a palackból anélkül, hogy ne keltenék vákuumot. Igaz, akkoriban még üvegből készültek a palackok (vissza is kéne rájuk állni környezetvédelmi okokból). 
Néha akkor is pipiskedik, amikor semmi oka rá, csak a saját maga szórakoztatására.
A lába is nőtt, mert már a második generációs cipőit is kinőtte. A mostani mérete az 5-ös, ami 13,4 cm-nek felel meg.
A kisautóját, vagy nem is tudom hogy hívják ezt a járgányt, mert úgy néz ki, mint egy kormánnyal rendelkező gördeszka, nagyon ügyesen tudja most már hajtani. Ráül teljesen egyedül és két lábbal hajtja. Kijön vele a konyhába és a teraszra is, szóval szereti használni. 

A fogmosással sajnos hadilábon állunk, mert továbbra sem engedi, hogy én mossam meg a fogait. Csak és kizárólag ő nyúlhat a saját szájába! Erre pedig a gyerekfogkefe nem alkalmas, csakis a felnőtt fogkefe. 
Érdekes dolog ez, mert emlékszem, amikor én gyerek voltam, akkor odáig voltam meg vissza azokért a felnőttes dolgokért, amik az én méretemben voltak. Igazi támlás szék, de mini változatban, mini konyha, mini edények, mini poharak és tányérok, stb. Talán ezért is szerettem az óvodát annyira, mert akkoriban még nem volt mindennapos, hogy ezek a dolgok a gyerekszoba részét képezzék. Az oviban viszont mini székek voltak, mini asztalokkal, mini wc volt a mosdóban és mini konyhában lehetett főzőcskézni. 
Egyszer a BNV-n láttam egy igazi szekrénysort, mini változatban és sokáig arról álmodoztam, milyen klassz lenne, ha nekem is lenne egy ugyanolyan.
Zsebi ezzel szemben mintha nem lenne ennyire a mini felnőttes dolgok bűvöletében. Neki az igazi kell! Igaz, játszik a kis ikeás edényeivel, de azért azok korántsem olyan érdekesek, mint a mami igazi edényei. Ezeket imádja kipakolni a konyhakőre vagy behordani őket a nappaliba. 
Tisztában van azzal, hogy melyik telefon vagy távirányító az igazi és melyik nem. Nem lehet átvágni.
Telefonálni továbbra is imád. Az én mobilom után annyira nem érdeklődik (talán mert azzal kapcsolatban engedékenyebb vagyok és néha odaadom neki?), azonban a daddy régi és új mobiljának megszerzése valami mérhetetlen örömmel tölti el. Az egyiket ki kell hajtani, a másik alsó-felső lapjait egymáson el kell csúsztatni. Az enyémet is csúsztatni kell, csak máshogy, még sem olyan érdekes, mint a daddyé. 

Zsebi szívesen osztja meg a dolgait velünk. Van, hogy amit eszik, abból megkínál egy falat erejéig, kérés nélkül. Ugyanakkor, ha elkezdek enni egy almát, akkor kiköveteli magának, hogy azt ő akarja enni. Pedig magától is elveszi, ha kell.
Reggelente mindig felültetem a konyhapultra és onnan nézi, ahogy a müzlit elkészítem. Miközben a gyümölcsöket felvagdosom, ő is eszik belőlük. Néha még a fél müzlijét is megeszi csak úgy szárazon, mire mindennel elkészülök. 
Az evéssel továbbra sincs semmi gondunk. Hús, zöldség, gyümölcs - minden jöhet. Az új dolgok is. Sajnos a kenyeret is szereti, nagyon, pedig annak fogyasztását szeretném visszafogni.
Az ételek mennyiségénél bizony számolnom kell vele is, mert elég jelentős mennyiséget meg tud enni. Az már nem elég, hogy a húsból majd eszik a mienkből, mert akkor nekünk nem elég a mennyiség :)
Inni vizet és teát szokott. A teát az én bögrémből szokta inni, vagyis ízesítés nélkül, egy kis citrommal issza ő is, langyosan vagy hidegen. 

Legyen elég egyelőre ennyi, mert nemsoká megírom úgy is, hogy mennyit fejlődött a 17. hónapban. 












2010. augusztus 17., kedd

A Magyar piknikről

Még mindig az elmaradásomat pótolom, ezúttal a júliusi Magyar piknikről szeretnék beszámolni.
Mert természetesen elmentünk, nagyon jól éreztük magunkat és más rendezvényre is el fogunk menni.

Július 25-én volt a Magyar Piknik a Cserkész Szövetség rendezésében. 
Még soha nem voltunk itt, de most - a lángos és a krémes kedvéért - bevállaltuk ezt a hosszú utat.
Tőlünk ugyanis elég távol esik a hely, talán egy órát autóztunk odáig. 

Amikor megérkeztük, épp szemerkélt az eső. Szerencsére nem annyira, hogy elrontsa a hangulatot és esernyőre sem volt szükség. 
Először feltérképeztük a piknik területét, mi hol található, hol mi kapható. Volt néhány stand, ahol helyben kellett fizetni, más standoknál, így például a lángososnál, a sült kolbásznál és a gulyáslevesnél viszont jeggyel. 
Krémes sajnos már nem volt, erről lemaradtunk, de a többi finomságot megkóstoltuk.

Gulyásleves

 Lángosos

A piknik helyszíne

 Zsebi önállóan is körbejárt és mindent, mindenkit alaposan megnézett

Még a masszírozás is érdekfeszítő volt.

Hát még a bábszínház! Főleg a színfalak mögött.

És persze új ismeretségeket is kötött.

Gabi kérdésére válaszolva kiegészítem a fentieket az alábbiakkal:

Szerintem a hagyományos magyar kaják nagyon finomak voltak, többségében vissza tudták adni a hazai ízeket. A gulyásleves például nagyon ízlett. A sült kolbász nem volt az igazi - de ezt otthon is sokféleképpen készítik el. Itt én még nem kaptam olyan igazi, jó fajta, magyar kolbászra emlékeztető kolbászt. Steve-nek ízlett és megjegyezte, hogy ahhoz képest, hogy ez is és a német kolbász is disznóhúsból készül, milyen óriási a különbség (van egy német bolt a közelünkben, ahol házi német kolbászt is árulnak és bár elég drága, időnként szoktunk venni).
Persze megígértem neki, hogy legközelebb, ha hazamegyünk, meg fogja kóstolni az igazit :)

A lángos is finom volt, bár azt nem értettem, hogy miért vágtak a közepén két bemetszést. Otthon ezzel szemben a közepén jó vékony a tészta, így ott ropogósra sül, míg a széle finom puha lesz. 


Kürtös kalácsot most nem vettünk, de az rendszeresen van a Narrabeen vásárban és nagyon elégedett vagyok vele. Olyan íze van, amit otthon sem tudnak mindenhol produkálni.


Lehetett kapni sós kiflit is, abból is feltankoltunk talán 6 db-bal, gondoltam, jó lesz reggelire. Hát, reggelire talán 1 maradt, a többit Zsebi és a férjem felfalta :) 
A kiflit hiányolom itt, hiába ugyanaz a tészta, mint a zsemle esetében, azért az mégiscsak más. Bár az is igaz, hogy a magyar péksütemények hiánya megkönnyíti a paleo étrend betartását ;)


A magyar ízekkel kapcsolatban mindenképpen meg kell még említenem Laci, az ízvadász főztjét. Egyszer náluk vacsoráztunk és Laci húslevest készített, túrós tésztát halpaprikással, valamint madártejet. Ez utóbbit fruktózzal cukor helyett, mert tudja, hogy nem eszünk cukrot. 
A húsleveshez rizstésztát főzött, és állíthatom, hogy maximálisan bevált ez a megoldás. A rizstészta teljesen hozta a cérnametélt élményét. Még a hossza is :)))
A túrós tészta halpaprikással pedig, hmmmm...! Nagyon finom volt! Nem tudom, milyen halból készítette, de az ízek tökéletesek voltak! Ebből is látszik, hogy értő ember itt is el tudja készíteni az igazi magyar fogásokat. 
Véleményem szerint van jó néhány olyan magyar étel, amit "el lehet adni" az ausztráloknak úgy, ahogy vannak, az eredeti ízesítés szerint, anélkül, hogy "ausztrálosítva" lenne.
Sajnos, Laciék már hazamentek, így a további ízorgiákból már kimaradok. 


A piknikről kifele menet időközben felállítottak egy standot, ahol magyar termékeket lehetett venni: csemegeuborkát, Erős Pistát, Édes Annát, Globus mustárt, szilva, meggy és cseresznye befőttet. Vettem is egy üveg uborkát (hamar elfogyott), egy nagy tubusos mustárt (ez is) és mindegyik befőttből egyet. A szilvát hamar megettük, a többit még tartogatom. 


Szóval a magyar pikniket, mint említettem, az itteni magyar Cserkész Szövetség szervezte. Nem sok helyi szervezet van, amelyik magyar eseményeket szervezne, pedig ezt nem ártana a magyar konzulátusnak is támogatni, mint a magyar kultúra terjesztése. A Szövetség több más, magyar vonatkozású rendszeres programot is szervez, tart.
Ilyen például a Maci Klub, ahova pici gyerekeket várnak. Meseolvasás van, játék, stb. 
Van magyar iskola, ahova óvodás kortól 6. osztályig lehet járni. Ez egy magán kezdeményezés, az állam $30-ral támogatja évente. Ez az iskola tulajdonképpen a vasárnapi iskolának felel meg, azzal a különbséggel, hogy szombatonként délután van :)
A 7-12. osztályosoknak is lehetőségük van magyarul tanulni, azonban nem a hétvégi iskolában, hanem egy rendes, állami nyelviskolában, a Bankstown Girls High School-ban.  Ugyanúgy működik, mintha a saját iskoládban tanulnál egy idegen nyelvet, csak ez az idegen nyelv a magyar. Teljesen állami iskola, ingyenes és a magyar nyelvet választhatod, mint érettségi tárgyat.
Sajnos nagyon kevés magyar gyerek van és az a hír járja, ha nem lesz több gyerek, akkor 2013. lesz az utolsó évfolyam, aki érettségizhet. 


A Cserkészek szerveznek még a cserkész programokon kívül Anyák napi ünnepélyt, Szent Erzsébet napi búcsút, bálokat ééééééééés a legfontosabb, Mikulás Estet! Ez utóbbit biztosan nem fogjuk kihagyni, mert szeretném, ha Zsebi megszokná, hogy már pedig a Mikulás december 6-án jön és a rossz gyerekek virgácsot is kapnak! :)


Ennyit egyelőre a cserkészekről, biztos fogok még róluk, illetve a programjaikról hírt adni. 


A pikniket elsősorban magyarok látogatták, de azért sok angol szót is lehetett hallani. Ennek elsősorban az az oka, hogy a vegyes házasságok miatt sok ausztrál is látogatja a rendezvényt. Találkoztunk olyan magyarokkal is, akik már itt születtek és bizony már 50-60 évesek, de ennek ellenére nagyon szépen beszélnek magyarul. A kiejtésük alapján egyáltalán nem gondoltam volna, hogy nem Magyarországon születtek. 


Hogy az ausztráloknak ízlik-e a magyar konyha? Nem tudom megmondani. Én magam sem próbáltam még az ausztrál barátainkat olyan étellel megkínálni, amitől feltételezem, hogy megijednének, vagy legalábbis nem aratna túl nagy sikert. A rakott kelt szeretni szokták, szerintem a lecsó is sikert aratna (a férjem imádja) vagy a szilvás gombóc. Pár napja krémessel kínáltam a vendégeinket, amit szerettek, de meg van ennek az ausztrál változata (vanilla slice), így sok újdonsággal nem találkoztak.
Szívesen válaszolok egyéb kérdésre is, csak tegyétek fel, megválaszolom :)





A piknik után az Ikeába vettük az irányt, ami hazafele épp útba esett (mondom én, hogy messze volt a piknik :) ). Férjem mindig azt mondja, hogy ha nekem honvágyam van, csak elmegyek az Ikeába. Ez persze nincs így, de azért jól hangzik :)


 Hordozás Ikea módra


Zsebi teszteli a bútorokat.
 A billentyűzet már ismerős...

 És persze a gyerek részleg, ahol legalább kétszer annyi időt kell eltölteni, mint az áruház maradék részén összesen