2010. december 31., péntek

Ausztrál karácsonyunk

A karácsonyfát már 23-án éjjel feldíszítettem, gondolva arra, hogy 24-én erre nem lesz időm. Zsebi már aludt, szerencsére viszonylag korán elálmosodott. Míg díszítettem a fát végig arra gondoltam, vajon mit fog szólni, amikor meglátja :) Az ajándékokat viszont még nem tettem a fa alá, csak másnap délután.
24-én reggel, amikor Zsebi felkelt és kihoztam a nappaliba, szívem mélyéig megható látvány volt az arca: ahogy meglátta a fát, szeme elkerekedett és arcára csodálkozás ült :) Láttam, ahogy szeme végigjárt a részleteken és mindent magába szívott: az ablakon lógó piros díszítést, a kandallón villogó kis lámpákat és persze magát a piros-ezüstben pompázó karácsonyfát. Kérdeztem tőle, hogy "nahát, mi ez?" "szép?" Még soha nem próbálkozott ezzel a szóval, de most megpróbálta kimondani, hogy "szép" :) Olyan boldogan mosolygott és én ettől annyira elérzékenyültem!

A nap nagyrésze készülődéssel telt. A süteményekkel már nem kellett bajlódnom, mert előző nap (újra) sütöttem háromféle biscottit: aszalt áfonyás - pisztáciásat, aszalt szilvás - mandulásat és aszalt sárgabarackos - mogyorósat. A fagylaltok is rég a mélyhűtőben vártak a bevetésre. 
Maradt a gazpacho leves, amit jól be kellett hűtenem, illetve a kacsamell, melyet ugyan elő kellett sütnöm, de utána 45 percig a sütőben csücsült. 
Ennek ellenére csúszásban voltam és a hajamat még csak akkor szárítottam, amikor apósomék beállítottak. Szerencsére Ági barátnőm jóval korábban érkezett, mint a többiek, így segített a limonádé és a gyümölcssaláta összeállításában, valamint az asztal megterítésében. 
Még délután Zsebi elment az apjával egy kis italbeszerző körútra, amikor hoztak jeget is, Mikulás-énem ekkor pakolta az ajándékokat a fa alá. 

Kellemesen szép időnk volt egész nap, ami estére is megmaradt. Nem fújt a szél, nem voltak szúnyogok, bár azok elűzésére párom gyújtott néhány santalfa gyertyát is. Tapasztalataim szerint ezeket a vérszívó dögöket általában ez sem riasztja el, de szerencsére ezen az estén nem zargattak minket. 
A vacsora finom volt. Zsebi igazából csak a kacsamellből evett többet, más étel iránt nagyon nem érdeklődött (délben már evett a gazpacho levesből, amiből külön neki elraktam egy tabasco szósz nélküli adagot). A fa alatti ajándékok azonban sokkal jobban vonzották: 
mi még javában ettünk, ő már bontogatta a dobozokat függetlenül attól, hogy kihez tartoznak :) Áginak nem kellett sokat bajlódnia a csomagolással :D 
Végül a kezébe adtam egy olyan ajándékot, ami neki lett szánva, had kösse le az a figyelmét.

A desszert elfogyasztása előtt javasoltam, hogy inkább bontsuk ki az ajándékokat. Lehet, hogy jobb lett volna utána, mert arra nem számítottam, hogy néhány ajándékot nem csak kibontani kell, hanem össze is szerelni, ami viszont elég időigényes.

Nem részletezem, ki mit kapott, inkább csak Zsebiét: egy mini séf készletet, egy malacperselyt, angol gyerekdalokat tartalmazó cd-t, angol mesekönyvet, egy háromkerekű biciklit, hintát és kötéllétrát, valamint egy talicskát is tartalmazó kerti szerszámokat. Ezek mellett a fa alá tettem azokat az ajándékokat is, amelyeket a szüleim küldtek erre az alkalomra: a legót, a mesekönyveket és egyéb apróságokat. 

Igazán élveztem ezt a karácsonyi estét. 
Nincs is szebb annál, mint gyermeked ragyogó arcát látni karácsonykor :)

Vacsora a teraszon

Mesekönyv nézegetés

Ajándék bontogatás mami ölében

"Naháááááá...!"

Tricikli - még a dobozban

Zsebi munkában

Epercsumázó - de a férjemnek gőze nem volt, mi lehetett az a szerkentyű, úgyhogy ez vicc tárgya is lett :)

"Vááááá....!"

Malacpersely

Az est kezdetén még volt rajta rendes nadrág... :)

Daddy ajándékát is ő bontja ki

Az idősebb generáció elmélyült ajándékbontogatása

Legófarm
Óriási doboz...


... ami vajon mit rejt?

Többek között talicskát, amit mami szerelt össze - Zsebi hathatós segítségével

A talicskát pedig a tricikli összeszerelése követte, de erről már nem készült kép :)

2010. december 23., csütörtök

A nap kérdése

Miért van az, hogy gyermeked kiborogatja a nagy doboz legót vagy szétszórja a ruhacsipeszeket, de összeszedni már egyáltalán nem akarja, miközben ugyanez a gyerek lelkesen és örömmel segít neked kipakolni a mosott ruhát a mosógépből vagy az edényeket a mosogatógépből, amiket utána gyönyörűen a helyükre is pakol? Sőt, hozza a parfist és a felmosórongyot, ha úgy látja, takarítania kell??

2010. december 21., kedd

Képek Zsebiről

Ezek a képek ma reggel készültek. Zsebi szedett a teraszon néhány szál kamilla virágot és elszáradt eukaliptusz levelet a tejhabosító edénybe, majd bevitte a kis konyhájába, hogy az edényt feltöltse vízzel.
Ebből lett volna a Nyári leves aszalt eukaliptusszal és friss kamillával, de sajnos nem jött víz a csapból (mami "elfelejtette" bekötni a hálózatba).
Míg a vízre várt, letörölte a munkapultját, amelyiken pár napja barackot trancsírozott szeletelt a kis késével.




 

2010. december 17., péntek

A pelenkázás alternatívája II.

Zsebi már 9 hetes volt, amikor véletlenül ráakadtam Szirka blogjára. Egy kicsit alaposabban körülnéztem a blogon, megnéztem a kezdeteket és ekkor találtam egy képet, amin megakadt a szemem: a csecsemőt az anyja a mosdó fölé tartotta.

Előző bejegyzésemet egy kérdéssel kezdtem, amit még nem válaszoltam meg:
Gondolkoztatok már azon, hogy mit csináltak ősanyáink, amikor még nem volt pelenka? Mit csinálnak azok a népek, ahol nem csak az eldobható pelenka luxus, de a textil pelenka is, sőt, a mosáshoz a víz is? Ott is felnőnek a csecsemők, mégis, hogyan?

Ez a kérdés sokat motoszkált annak idején a fejemben, ezért is keltette fel a kép az érdeklődésemet. A módszer, melyet Szirkáék is alkalmaznak, az EC, amely az "elimination communication" szavak kezdőbetűiből jön össze, magyarul talán - az elég szerencsétlenül hangzó - "ürítési kommunikációnak" lehetne fordítani.
A módszer lényege, hogy a csecsemők ösztönösen jelzik, ha pisilniük, kakilniuk kell, ugyanúgy, mint ahogy azt jelzik, ha éhesek vagy álmosak. Mi felnőttek igyekszünk a gyermekünket már a kezdetektől megérteni és az ösztöneiket kielégíteni - az ürítés pedig ugyanolyan természetes igény, mint a többi, amiről gondoskodni kell. 
A pelenka, bár látszólag egy igény kielégítése, valójában inkább kényelmi eszköz, hisz a csecsemő éjjel-nappal viseli, a gyermek jelzéseit, hogy pontosan MIKOR van szüksége az ürítésre, figyelmen kívül hagyva.

A módszer nem új, nagyon is régi, de a "fejlett, civilizált" országokban elfelejtett tudás.


A gyermek igényeire való ráhangolódás több módon lehetséges:
a) időzítés
b) viselkedés megfigyelése
c) "megérzés"


Mit jelentenek ezek pontosan?


a) Időzítés: a saját gyermekünk rutinját megfigyelve kitapasztalható, hogy mikor szokott pisilni, kakilni. A legtöbb anyuka például hamar megtanulja, hogy a gyermeke mikor szokott kakilni. Az ilyen helyzeteket megelőzve a pelenka helyett egyszerűen más alternatívát ajánlunk a gyermekünknek. Mindjárt rátérek ezekre is.
Egy csecsemő általában az étkezést követő 10 percen belül szokott egyszer pisilni, majd fél órán belül még egyszer. Természetesen a korral és a hozzátáplálással együtt változnak a szokások is.


b) Viselkedés megfigyelése: ha egy baba pisilni / kakilni akar, akkor ugyanúgy, mint ahogy az éhségnek hangot ad,  ezen ösztönét is jelzi valamilyen módon. Itt segítség lehet a Dunstan bébi nyelv és a tapasztalat. Biztos tapasztaltatok már olyasmit, amikor a baba le-lecuppan a mellről, mint aki eszik is, meg nem is. Tudom, bosszantó tud lenni :) - ilyenkor a baba általában pisilni akar. 


c) Megérzés: vannak olyanok, akik néha megérzik, hogy a baba pisilni / kakilni akar. Például úgy érzik, mintha a baba lepisilte volna őket, pedig szó nincs erről (főleg, amikor az pelenkában van). Általában amikor az ilyen helyzetekben felajánlják a babának az ürítést, ő boldogan meg is teszi.



Hogyan tud egy csecsemő pisilni / kakilni, ha nem a pelenkába?

Természetesen úgy, hogy segítünk neki. Kibontjuk a pelenkából és valami olyan alkalmatosság fölé tartjuk, ahova elvégezheti a dolgát: pl. egy bili vagy egy kisebb, erre tartott műanyag edény fölé, vagy a mosdó fölé, stb. Amikor a baba pici, elég kényelmetlen őt a WC fölé tartani, mert be kell görnyednünk a megfelelő magassághoz. A mosdó szerintem egy jó alternatíva - ha nem idegenkedsz ettől a megoldáshoz. Én nagyon gyorsan beszereztem egy kisméretű bilit, térdelőhelyzetbe ereszkedtem úgy, hogy a pici bili a combjaim között volt, Zsebit pedig a bili fölé tartottam, ami ebben a helyzetben egyáltalán nem volt megerőltető. 
Ahogy a gyerek nő, úgy lehet kitapasztalni a korának megfelelő pozíciót. Amikor már biztonságosan tud ülni, akkor már az is elég, ha szükség esetén a bilire ültetjük. 




Tehát az EC-vel is kell pelenkát használni?


Nos, mi már modern mamák vagyunk és az esetleges balesetek elkerülésére igen, használunk. DE: szívesebben használunk mosható pelenkát az eldobató helyett, mert a mosható pelenkában a gyerek érzi a nedvességet, kényelmetlenül érzi magát és ezért jelez, az eldobható pelenkában nem érzi a nedvességet. 
Ugyanakkor, a baba sokkal többet tud pelenka nélkül lenni, ami jót tesz a kis bőrének is, illetve nélküle könnyebben tud mozogni. 




Mi ennek az egésznek az előnye? 


Több előnye is van:
- gyermeked igényének jobb megértése, az ösztöneinek kielégítése. A gyerek jelzi az igényét, te pedig ezt nem hagyod figyelmen kívül;
- kevesebb pelenkát kell mosni;
- azok a gyerekek, akik "csak" pelenkába vannak csomagolva, kb. 6 hónapos korukra megtanulják, hogy ürítési igényüket teljesen felesleges jelezniük, hisz nem kapnak rá választ. Megtanulják, hogy a pelenka azért van, hogy minden abba menjen, nekik maguknak sem kell ezzel foglalkozniuk. Aztán amikor be akarod vezetni a bilit, nem értik, mit akarsz? Mi ez a marhaság, hogy bili, amikor van ez a szuperflancos, állatfigurás, jól bevált kis pelusom?!?
Az EC-s gyereknek a bili nem egy idegen tárgy. Zsebi 17 hónapos volt, amikor egyszer magától odament a bilihez és ráült, hogy belekakiljon, anélkül, hogy bárki mondta volna neki. Ismerte a bilit, tudta, hogy mire való. Nem érezte úgy, hogy valami újat várunk tőle, hisz amióta az eszét tudta, a bili jelen volt az életében.




Ez biztos nagyon időigényes, mert állandóan figyelni kell a gyereket.


Miért, egyébként nem figyelsz a csecsemődre? A jelzéseit viszonylag hamar meg lehet tanulni. Ahogy megtanulod azt, hogy hogyan sír vagy milyen mozdulatai vannak, ha éhes, ugyanúgy erre is rá lehet jönni. Azt pedig nem figyeled a 24 óra minden percében, hogy vajon éhes-e már, ugye? :)




Mettől meddig lehet elkezdeni ezt a módszert? 

A születéstől kb. 6 hónapos korukig nyugodtan el lehet kezdeni.



Ez az egész ilyen egyszerű?

Nos, nem úgy történik, hogy elkezded, aztán pár héten belül már nincs is szükség pelenkára, mert a baba mindent a bilibe csinál. Ez egy út, aminek a sikeressége hullámzó. Mi speciel minden pillanatát sikerként éltük meg, mert minden alkalommal, amikor a pisi vagy a kaki a bilibe ment a pelenka helyett, már örültünk. 
Voltak hónapok, amikor hetente vagy kéthetente egyszer lett kakis a pelus, a többi ment a bilibe. Voltak olyan hónapok, amikor annak is örültem, ha egyáltalán a bilibe kakilt :D A pisilés is változó volt, ha 50%-os sikerességünk volt, már annak is örültem. Nem a százalék volt a fontos, hanem hogy egyáltalán valami :)
Az biztos, hogy Zsebi ma, 20 hónapos korára nagyon-nagyon ritkán pisil / kakil máshova, mint a bilibe. Ha máshova teszi, azt szándékosan teszi, egyfajta tudományos célzatból. Egy időben például az állva pisilést gyakorolta, ilyenkor még egy üres dobozba is belepisilt. Mostanság néha megfogja a kis serpenyőjét, a fütyije elé tartja és belepisil :D
Ha elmegyünk valahova, akkor menet közben is lehetőséget adok neki a WC-zésre, így például a heti bevásárlásunk során rendszeresen beviszem a helyi könyvtár nyilvános WC-jébe, ahol el tudja végezni a dolgát.

A napközbeni alvások kb. 1 éves kora vagy még régebb óta pelenka nélkül történnek és ez idő alatt egy kezemen ha meg tudnám számolni, hányszor pisilt be. 

Az éjszakai bepisilések hullámzóak, mert függ attól is, hogy elalvás előtt mikor pisilt utoljára, mit evett / ivott és hogy felkelés után milyen gyorsan van lehetősége pisilni. 




Az evés befolyásolja a pisilést?


Igen, nagyon is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy például a tejtermékek fogyasztása fokozott vizeletválaszt váltanak ki, ezért vacsorára érdemes az ilyesmit kerülni. Nem jó ötlet a lefekvés előtti kakaó sem, ha gyermekünket épp szobatisztaságra próbáljuk szoktatni. 
Vannak, akik érzékenyebben reagálnak például a paradicsomra és ezek fogyasztása után többet pisilnek. 
Zsebi a rizstej fogyasztására is így reagál. 
Érdemes megfigyelnünk a saját gyermekünk reakcióit.




Hogyan kezdjem el az EC-t?


Például úgy, hogy amikor gyermeked felébred, egyből ajánld fel neki a lehetőséget a pisilésre. Ahogy nekünk, felnőtteknek ingerünk van erre ébredés után, úgy a csecsemőknek is. 
Vagy evés után ne tégy rá pelenkát, hanem figyeld meg a viselkedését, illetve vesd be az időzítést. Hamar ki fogod tapasztalni a rutinját.




Mi van, ha tartom a bili fölött és nem akar pisilni?


Erőszakosan nem működik a dolog, hamar rájössz. A gyermeked jelezni fog (ficánkolni), hogy nem akar abban a pozícióban lenni, mert nem akar pisilni. Általában ha 1-2 percen belül nem pisil, akkor érdemes abbahagyni a műveletet. Készülj fel, lehet, hogy 5 perc múlva már akar :D




Azt hiszem, sokat tudnék még a módszerről mesélni, arról, hogy nálunk hogyan működött, nekünk milyen tapasztalataink voltak. 
Számomra az, hogy a gyermekem pár hetesen, hónaposan bilibe volt képes végezni a dolgát, rácáfolva mindenféle "idegi érésre", eléggé meggyőző volt. 
Az biztos, hogy a kistesóval már a születéstől fogjuk gyakorolni ezt a módszert. 






Aki kíváncsi a módszerre bővebben, annak ajánlom Szirka blogját, ahol nagyon sok információ elérhető a témával kapcsolatban. 
Természetesen magam is szívesen válaszolok a  felmerülő kérdésekre :)

2010. december 16., csütörtök

A pelenkázás alternatívája I.

Gondolkoztatok már azon, hogy mit csináltak ősanyáink, amikor még nem volt pelenka? Mit csinálnak azok a népek, ahol nem csak az eldobható pelenka luxus, de a textil pelenka is, sőt, a mosáshoz a víz is? Ott is felnőnek a csecsemők, mégis, hogyan?

Emlékszem, amikor a kisöcsém pici volt, neki még textil pelenkája volt, de a tőle pár évvel fiatalabb unokatesóim már eldobható pelenkát használtak. Volt is bennünk egy kis irigység, hogy de jó nekik, ők megtehetik, pedig milyen drága, de mennyire kényelmes, hisz nem kell mosni, csak simán kidobni. 
Annak idején úgy gondoltam, ha nekem egyszer gyerekem lesz, biztos eldobható pelenkát fogok használni.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és Magyarországon is felnőtt az első Libero-generáció.
Nem felejtettem el az akkora gondolataimat - még sem eldobható pelenkát használunk.

Unokatesóm feleségével pont egyszerre voltunk várandósok (a gyerekek születése között nincs 24 óra sem), így rendszeresen információt cseréltünk. Ő volt az, aki bemutatta nekem az első modern textil pelenkákat, amikhez általában van egy külső, nedvességet át nem eresztő nadrág és egy belső,  nedvszívó betét. Akkor még nem ujjongtam e lehetőség hallatán, mert a kakis pelenkák mosása valahogy nem tűnt csábító gondolatnak. 
Mivel azonban a környezetvédelem már akkor is foglalkoztatott, inkább a környezetbarát, komposztálható pelenkákban gondolkoztam. 

Aztán ahogy az ember egyre jobban készül a piciny gyermekére, felmerülnek olyan gondolatok: hányszor kell etetni egy csecsemőt? hányszor kell cserélni a pelust? Mennyi pelusra van szükség naponta / hetente / havonta? Mennyire???? Ó te jó ég! 

Leültem és számoltam, a következő kérdéseim alapján:
Mennyibe kerül egy darab eldobható pelenka a legolcsóbb helyen? (pl. Aldi saját terméke)
Mennyibe kerül egy darab környezetbarát, komposztálható eldobható pelenka? (online beszerezhető, német termék)
Mennyibe kerül mindez havi szinten? Hány évig is kell a gyereknek pelus? Mennyibe kerül mindez két és fél éves koráig?
Mennyibe kerülnek a modern textil pelenkák? Hány darabot kell megvenni kezdésnek, hogy ne kelljen naponta mosni?


Nem volt nehéz kiszámolni, hogy az az $5000, amit az ausztrál állam ad támogatásként egy gyerek születésekor, kb. az eldobható pelenkák árát fedezi. Elsőként óriási összegnek tűnik, hogy milyen sok pénz. Másodszorra még óriásibb összegnek tűnik, amit kidobunk a pelenkákkal... (nem, ezek nem a komposztálható fajták).
A környezetszennyezésről már nem is szólva, hisz az eldobható pelenkák nem hogy 100, de még 300 év alatt sem bomlanak le. 
Azt sem volt nehéz kihozni, hogy a környezetbarát pelenkák a háromszoros árukkal szintén luxust kiadást jelentenek, ezért csak nagyon indokolt esetekben jöhetnek szóba, de hogy minden nap azt használjam, azt már nem. Még hirtelen milliók is szakadnának az ölembe, akkor sem. 

Ekkor néztem jobban körül a modern, mosható pelenkák piacán, elsősorban a barátnőm által javasolt márkát keresve, hogy egyáltalán itt hozzáférhető-e. 
Induló adagnak elég nagy mennyiség kell belőle, nem elég ugyebár egy külső és egy belső, de még kettő sem. Költségeket tekintve is elég jelentős kiadás így egyszerre, még ha nem is kell egyből ezer dollárokat kifizetni, akkor is fájdalmasan érinti az embert. Viszont ha azt nézzük, mit már akkor is tudtunk, hogy nem állunk meg egy gyereknél, az első gyereknél beszerzett pelenka költségével a második esetében már egyáltalán nem kell számolni, vagyis az ő pelenkázása költség helyett már tiszta nyereség!


Összehasonlító tanulmányomat felterjesztettem a család pénzügyminiszteréhez és gazdasági tanácsadójához  (értsd: a férjemhez), aki lelkesen támogatta a spórolásra tett erőfeszítésemet és még azt is felajánlotta, hogy majd ő mossa a kakis pelenkákat. Természetesen tudtam, hogy ez csak jól hangzó ígéret - mint ahogy soha, egyetlen egy kakis pelenkát nem mosott ki az elmúlt 20 hónapban -, de a költségvetés elfogadása ennél sokkal fontosabb volt, így csak egyszerűen örültem a nyert ügynek. 

Hogyan lehet tovább spórolni?   
Megoldás: ebay. Mint már annyiszor.


Először csak néhány új külsővel gazdagodtam a bolti árak töredékéért. Aztán felfedeztem, hogy az egyik eladó - annak ellenére, hogy magánember - elég sok új, bontatlan, de régi mintájú pelussal rendelkezik, ezért megkérdeztem tőle, vajon van-e használt pelusa is. 
Volt neki. 
Nem is kevés. 
Üzletet kötöttünk, én meg hamarosan 100 db, kétféle méretű belső pelussal és irdatlan sok külsővel gazdagodtam potom $50-ért :)


Zsebi a mai napig ezeket a pelusokat használja (már amikor egyáltalán van rajta), amire összesen (az újonnan, üzletben megvásárolt kezdő csomaggal együtt, mely 3 db külsőt és 10 db belsőt tartalmazott) kevesebb, mint $200-t költöttem. 
A kistesónál meg ugyebár már nem kell mosható pelust vennem. 


De a történetnek még nincs vége!
A következő részben beszámolok arról, hogyan tudtuk csökkenteni a pelenkák mosásának számát az EC-vel és egyáltalán, mi is az az EC, aminek köszönhetően Zsebi másfél éves korára kb. 90%-ban szobatisztává vált.

2010. december 15., szerda

Dunstan bébi nyelv

Zsebi még csak 1 napos volt, amikor hazahoztuk a kórházból és aznap találkoztunk először a Dunstan bébi nyelvvel. Úgy gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy első gyermekes szülőkként ilyen korán megismerkedtünk ezzel a nyelvvel.

Mi is ez a nyelv?
Priscilla Dunstan, egy ausztrál hölgy fedezte fel, hogy a kisbabák sírásának 5 fajtája van és mindegyik fajtához egy jelentés tartozik. Ezek a hangok kultúrától és anyanyelvtől függetlenek, mert a hangképzés a száj reflexszerű formázásán alapul.

Íme a síráshangok és jelentésük:

Owh: álmos vagyok
Tulajdonképpen egy ásításnak indul a hangképzés. Abból lehet könnyen felismerni, hogy a baba szája ovális alakot formáz. 



Heh: valamilyen kényelmetlenségem van (pl. nedves vagy tele a pelus)



Eh: büfiznem kell


Eairh: pukiznom kell vagy fáj a hasam



Neh: éhes vagyok
A hang képzése a szopás reflexén alapul, vagyis a babák a nyelvüket a szájpadlásukhoz nyomják, mint amikor szopizni szeretnének. Így alakul ki az "n" hang.


Mi felírtuk ezeket a hangokat egy papírra és amikor Zsebi sírt, megpróbáltuk beazonosítani a hangokat. Nekünk rengeteget segített ez a kis fecni.
Előfordult, hogy Zsebi már büfizett, mégis, a sírása alapján folytattuk a büfiztetést - és láss csodát, kitartásunkat egy óriási büfi jutalmazta :D
Ha nem lett volna ez a kis puska, biztos feladtuk volna, mondván, hogy már büfizett, akkor biztos nem ez a baja.

Tudom, sok anya egy idő után körülbelül tudja, hogy mire van szüksége a csecsemőjének. Ha viszont már az első pillanattól kezdve megértjük gyermekünk kommunikációját, kiegyensúlyozottabb kapcsolatot tudunk vele kialakítani. Kevésbé leszünk mi magunk is frusztráltak és gyermekünk is hamarább megkapja, amire ösztönösen szüksége van.
Arról nem is szólva, hogy valószínűleg cumit sem fogunk feleslegesen a szájába tömni :)

2010. december 14., kedd

Terhesgondozás Ausztráliában

A terhesgondozás egész más itt, mint Magyarországon. 
Amikor először mentem végig a procedúrán, kezdetben úgy éreztem, nem foglalkoznak eleget az emberrel, aztán gyorsan megszoktam és örültem neki, hogy itt nem betegként vagyok kezelve és nem viszik túlzásba a vizsgálatokat. 
Lássuk tehát, itt hogy működik:

Látogatások és vizsgálatok:
Most, hogy már másodszorra vagyok várandós, a haladó csoportba tartozom és kevesebb látogatást kell tennem a szülésznőknél, mint az első alkalommal. Az első alkalommal ugyanis a második trimeszterben két látogatással több van.

0.: amikor tudod, hogy várandós vagy, elmész a háziorvosodhoz, aki vér- és vizeletvizsgálatra küld, hogy hivatalosan is megerősítést nyerjen a terhesség ténye. Az én háziorvosomnál ott helyben, rögtön elvégzik a mintavételt, csak egy másik szobában. Kapsz egy beutalót az első ultrahangra is, amelyet kb. a 12. héten kell elvégeztetni.

1.: 14 hetesen, a szülésznőnél. A beutalót a háziorvos adja, ami alapján te előre megbeszélsz egy időpontot a kórházzal. A szülésznőhöz vinni kell a vér- és vizeletvizsgálat eredményeit. Az ultrahang eredményét általában közvetlenül kapják meg, de erről kapsz egy másolatot. A szülésznőtől kapod meg a kis sárga kártyát, amire a várandósság eseményeit rögzítik. A szülésznő rögzíti az adataidat és feltesz egy csomó kérdést az egészségi állapotodat és a családi helyzetedet illetően. Azt próbálják ezzel kiszűrni, hogy beleesel-e valamelyik rizikós csoportba: családi erőszak, depresszió vagy valamilyen betegség (felmenőknél előforduló cukorbetegség, szívbetegség, magas vérnyomás, stb). Az előző terhesség részletei megtalálhatók a számítógépes rendszerükben, így arra vonatkozóan nem kell az emlékezetedre hagyatkoznod. Rutin vizsgálatként elvégeznek egy vérnyomásmérést. A látogatás végén felteheted a kérdéseidet, ha vannak, kapsz egy újabb beutalót a következő ultrahangra, illetve egyeztetitek a következő látogatás időpontját.

2.: 18-20 hetesen kerül sor a második ultrahangra, amire a pontos időpontot neked kell egyeztetni a kiválasztott ultrahang központtal.Az eredményt közvetlenül küldik meg a kórháznak, de a vizsgálat végén - ugyanúgy, mint az első alkalommal - kapsz egy cd-t, melyen a babádról készült képek és eredmények láthatók.

3.: 20 hetesen, ismét a szülésznőnél. Rutin vizsgálatok: vérnyomásmérés, pocak mérés (mekkora a baba), bébi szívhang meghallgatása. A 2. ultrahangvizsgálat eredményének átnézése, illetve kapsz egy beutalót a következő vérvizsgálatra (terhességi cukorbetegség kiszűrése).

4.: 28 hetesen, a szülésznőnél: rutin vizsgálatok elvégzése (mint előzőleg), a vérvizsgálat eredményének áttekintése, anyatejes táplálás átbeszélése (ha erre szükség van).

5.: 34 hetesen, a szülésznőnél: rutin vizsgálatok elvégzése, tájékoztatás a streptococcus fertőzés veszélyeiről, illetve az újszülötteknek járó K vitamin injekcióról és a hepatitis B oltásról (ezek beadásához kell a te hozzájárulásod). Mellek ellenőrzése.

6.: 36 hetesen, a szülészorvosnál (épp ideje, nem? :) ). Rutin vizsgálatok elvégzése, a streptococcushoz a kenet levétele. Ez magyar szemmel mókás, mert nem a doki veszi le a kenetet, hanem te magad :) Megkapod a steril eszközöket, elmondják, hogyan kell csinálni, kimész a wc-re, te meg leveszed a kenetet. 

7.: 38 hetesen, ismét a szülésznőnél. Rutin vizsgálatok elvégzése, kenetvizsgálat eredményének áttekintése. A Hepatitis B oltás és a K vitaminhoz szükséges hozzájárulás VAGY megtagadás aláírása. 

8. 40 hetesen a szülésznőnél. Rutin vizsgálatok elvégzése, illetve monitorozás. Kérdések megbeszélése.

A 40. hetet követően heti rendszerességgel kell a kórházban megjelenni, általában már a szülészorvosnál. A 41. héten javasolják a következő hétre a szülés beindítását - de szerencsére, az ilyen dolgokról az első terhességkor én már lemaradtam :)

Mint a fentiekből kiderül, semmit sem visznek túlzásba. Összesen két ultrahang van: az egyik 12 hetesen, a második a 18-20. hét között. A második alkalommal általában már meg lehet állapítani a baba nemét is, ha arra a szülők egyáltalán kíváncsiak. 
Hüvelyi vizsgálatra az egész terhesgondozás során nem kerül sor.
A rutin vizsgálat mindig csak vérnyomásmérésből, pocak mérésből és a bébi szívhang meghallgatásából áll. Nem méregetik a súlyodat.
Orvossal csak egyszer találkozol, a 36. héten, de ha szükséges, már a 20. héten is.

Összehasonlításként  itt megtalálhatók a Magyarországon szokásos ultrahangvizsgálatok rendszere.

Az első ultrahang kivételével, ahol van valamennyi önrész, amit fizetni kell (kb. $80, ha jól emlékszem?), minden mást a helyi TB fizet. 
Minden leletedről kapsz másolatot. Általában még kérned sem kell, mert megkérdezik ők, hogy kell-e vagy van-e. Az utolsó látogatások egyikén átadod a szülési tervedet, ami belekerül az aktádba.

Véleményem szerint a magyar rendszer az ausztrállal szemben elég pazarló, amit egy olyan helyzetben lévő egészségügy, amilyenben a magyar van, nem lenne szabad megengedni. Bőven van lehetőség a spórolásra. 

Ami negatívumot meg tudok fogalmazni az ausztrál rendszerrel szemben az az, hogy mindig más szülésznővel találkozol. Megvan ennek az előnye is, hisz több szem többet lát, mégis úgy érzem, hogy nem tud kialakulni egy bizalom a szülésznő és közted, így nem biztos, hogy eléggé megnyílsz felé. Ez elsősorban a valamelyik rizikócsoportba tartozó kismamáknál okozhat problémát.
Negatívumnak tartom a szülésbeindítás rutinszerű alkalmazását is túlhordás esetén, de ez már inkább a szüléshez tartozik és nem a terhesgondozáshoz. Arról nem is szólva, hogy ehhez is kell az engedélyed, így egy öntudatos és felkészült kismama minden további nélkül megtagadhatja a beavatkozást, ha a kisbaba nincs veszélyben.

2010. december 13., hétfő

Napi okoskodásom

Nem csodálkozom azon, hogy az angolszász országokban nem ünneplik a névnapokat. 
Gondolj bele: mikor tartaná a névnapját Sunday (Vasárnap) vagy April (Április)???

2010. december 12., vasárnap

A nap költői kérdése

Megfigyeléseim szerint a kisgyerekek az esetek 99%-ában kacsalábra veszik fel a cipőjüket.
A gyerekek logikusak. 
Nem lehet, hogy mi hordjuk rosszul a cipőinket és nekik van igazuk??

2010. december 9., csütörtök

Tasmán túránk - Utolsó nap és összegzés

Az utolsó napról már fénykép sem készült, annyira rövid volt.
Launcestonban korán reggel ébredtünk, 7 órakor kijelentkeztünk a szállodából és Hobart felé vettük az irányt. Annak ellenére, hogy azt mondják, 2 óra alatt meg lehet tenni ezt a távot, azért jobb, ha többet számoltok rá. Az út minőségével igazán nincs gond, de sokan vannak, akik naponta megteszik ezt a távot, így a reggeli órákban forgalomra is kell számítani. Mi végül 10 órára értünk a reptérre úgy, hogy egyszer megálltunk reggelit venni, a reptér közelében pedig még teletankoltuk az autót. 



A reptér parkolójában kitakarítottam a kocsit, amennyire lehetett, visszaadtuk a kulcsot és már intéztük is a becsekkolást. A bőröndünk (természetesen...) nehezebb volt a kelleténél. Szerencsére nem kellett sokat átpakolni, de hát mit vegyünk ki? 
Őszintén szólva meglepődtem: az 1 kg-os mézet minden további nélkül fel lehet vinni a fedélzetre a kézitáskában. Mi ebben a logika?? Fél liter vizet, azt nem, csak ha már a csomagátvilágítás után, jó drágán megvetted. A már megkezdett, harmadáig tele napozókrémet, mely eredetileg 150 ml-es csomagolásban van, azt sem. De az egy kilós mézet, azt igen??
Szerintem ez az egész folyadék-história túl van reagálva és a "Félelem Állama" (értsd: USA) teljesen megfertőzte a világ többi országát a hülyeségével. 
A repülőutunk már sima volt hazáig és a leparkolt autónkat is ott találtuk, ahol hagytuk.


Milyen tapasztalatokat szereztem Tasmaniában? Akik végigolvasták a beszámolómat, annak sok újdonságot már nem mondok, de foglaljuk össze:
  • Kirándulj. A városok nem érdekesek, de a természet gyönyörű. Rengeteg könnyen megtehető sétaút van, amit akár gyerekkel, akár idősek társaságában meg lehet tenni. Csodálatos természet, különleges növények, szép vízesések.
  • Késő tavasz és kora ősz között látogass el Tasmaniába, ez a lehető legjobb időszak a kirándulásra. Hacsak nem síelni akarsz. 
  • A Cradle Mountaint ne hagyd ki :)
  • Az esőre minden évszakban, minden nap készülj. 365 napból 300-at esik az eső.
  • Vásárolj be tasmán ételkülönlegességekből. A tasmán piac olyannyira kicsi, hogy még Ausztrália egyéb részeire is kevés jut belőlük és persze jóval drágábban. A legolcsóbban természetesen a nagy élelmiszerláncoknál tudsz vásárolni (pl. mézeket, lekvárokat). A nagy térképek pedig jelölik az olyan pontokat, mint pl. kézműves csokoládé, levendulafarm, málnafarm, sajtgyár, stb, ahol igazi ínyenc falatokat ehetsz. Érdemes az ilyen helyekre betérni.
  • Ne felejtsd el, hogy Tasmaniaban sok olyan európaiak számára kedves zöldség és gyümölcs megterem, amely Ausztrália nagy részén nem (oké, a Melbourne környékiek sem panaszkodhatnak). Így például nyáron itt lehet kapni meggyet is. De azért azt is keresni kell...
  • Tasmania tényleg elsősorban fegyenctelep volt, így nagyon sok régi (értsd: XIX. századi) épületet, romot lehet látni. Vagy legalábbis többet, mint a kontinensen. 
  • A repülőtér és Hobart között egy jó nagy borvidék van, remek lehetőség a borkóstolásra :)
  • Ha még egyszer Tasmaniába vetődnénk, Hobart helyett egyenesen délnek vennénk az irányt és ott kezdenénk a körülnézést.
  • Friss ételt nem lehet bevinni az állam területére, a belföldi utazásnál is működik a karantén.
Azt már csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Hobartban a gyalogátkelőhelyeknél sokkal alacsonyabban vannak az átkelést jelző nyomógombok felszerelve, mint Sydneyben. Zsebi egy picit ágaskodva könnyen meg tudta nyomni őket, Sydneyben fel kell emelnem hozzá. Szerintem sokkal praktikusabb az alacsony magasság.

Ha érdekel, mi milyen ínyencségeket vettünk Tasmaniában, katt a gasztroblogomra.

2010. december 8., szerda

Tasmán túránk - Ötödik nap délután

A Nemzeti Parkból visszatérve gyorsan elintéztük a kijelentkezést, majd Sheffield érintésével Launceston felé vettük az irányt.

 

Őszintén szólva, számomra meglepetés volt, hogy Launceston is belefér abba a pár napba, amit Tasmaniaban töltöttünk, így egyáltalán nem készültem rá. Arra számítottam, hogy a hegyekből visszamegyünk Hobartba, de a távolságok, bármennyire is óriásiaknak tűnnek, nem azok: könnyen és gyorsan megtehetők. Arról nem is szólva, hogy Hobartot unalmasnak kiáltottuk ki, amire feleslegesnek tartottunk még egy éjszakát elpazarolni.
Launcestonról nem tudtam semmit, mert csak azon területeknek néztem jobban utána, már a tasmán tartózkodásunk alatt is, ahova egyáltalán eljuthatunk. De miközben én töltöttem be a férjem mellett a GPS szerepét, a térképen két fontos látnivalóra bukkantam az útba eső Elizabeth Town területén: sajtgyár és málna farm!
Hmmm, ki lehet ezeket hagyni?!? Férjem szerint igen, de szerintem, természetesen nem :)
Mindkét hely fényképeire emlékeztem a prospektusokból, de arra álmomban sem gondoltam, hogy meg is tudjuk nézni őket.
Az elizabeth town-i elágazástól balra (vagyis Launcestontól ellentétes irányba) található a sajtgyár. A parkoló tele volt nagy, műanyag, mintás tehenekkel, pont olyanokkal, amilyenek Budapestet is el szokták lepni időnként :) 
Az épületbe belépve egy boltba jutottunk, középen egy kínáló asztallal, tele különböző, helyileg készült finom sajttal. Még az is ki volt téve, hogy hol érdemes a kóstolást kezdeni és milyen irányba javasolt folytatni. Nekem leginkább a füstölt cheddar ízlett és a levendulás sajt, ennek ellenére egyikből sem vettünk. Vásároltam azonban málnabort, áfonyabort, fűszeres cseresznye befőttet és málnaecetet :)
A sajtgyárból Launceston felé vettük az irányt, útba ejtve a málnafarmot.

Imádom a málnát, mondtam már? Egy kis kitérő: Ausztráliában nagyon drága a málna: egy kicsi doboznyi - ami mennyi is lehet, 10 dkg? 12,5 dkg? - kerül több, mint $9-ba! Ez mostani árfolyamon számolva több, mint 1800 Ft!!! Nem tévedés, nem 180 Ft, hanem egy nullával több... Szóval tényleg drága. De nem csak forintba átszámolva, hanem itteni értékben is.
A fagyasztott málna jóval megfizethetőbb, az Aldiban például fél kg kerül $5.99-ba. Úgyhogy ha lekvárhoz kell vagy olyan süteményhez, amibe egyébként is össze kell törni a málnát, akkor mindenképpen a fagyasztott változatot érdemes venni. Hol vannak a szép idők, amikor Magyarországon tálcányi mennyiségű málnát tudtam venni vagy a bokrokról nap, mint nap annyit csemegézni, amennyi csak belém fért...! :)
Remélhetőleg, a mi saját málnafarmunk* is hamar termőre fordul és inkább azon kell morfondíroznom, hogy mit csináljak a rengeteg málnával :D

Visszakanyarodva a málnafarmhoz: a farm mellett van egy kis étterem-kávézó, ahol amellett, hogy az ételek döntő többsége a málna valamilyen formájával van elkészítve, néhány terméket meg is lehet vásárolni. 
Mi két, nagyon finom lazacos-avokádós salátát ettünk (teljesen paleo és málna nélküli), amit én málnás café lattevel öblítettem le (ami, a menü szerint egy középiskolás diák ötlete alapján készül), illetve "pusztán" gasztronómiai érdeklődésem miatt egy málnás palacsintával kísértem. Ez utóbbi egy kisebb palacsinta volt, málnafagyival, friss málna szemekkel és málna öntettel. 
A kávézóból remek kilátás nyílt az épület körüli parkra, ahol tasmán tyúkok és csibék sétálgattak, illetve a mesterséges tóra, amely tele volt tavirózsával. A kávézó mellett pedig volt egy pici, elkerített gyerekjátszótér, ott játszott Zsebi, míg az ételre vártunk.




Miután elfogyasztottuk késői ebédünket, tettünk egy közös sétát a parkban és a mögötte található farmon (aminek bejáratánál egyébként volt egy tábla, hogy idegeneknek belépni tilos, de mi ismertük egymást... :) )
Állítólag a tóban, ha elég türelmesek és csendesek vagyunk, még kacsacsőrű emlősöket is lehet látni. Mi azonban se csöndesek, se türelmesek nem voltunk.
Érdekes volt látni, hogy itt hogyan termesztik a málnát, mert Magyarországon, vagy legalábbis amerre én megfordultam, otthon és más családi házaknál, a málna inkább egy vadul elburjánzó bokor, ahol a gyümölcshöz alig lehet hozzáférni. Itt viszont az ágakat szépen vezetik, mint egy szőlőt, hogy a szemeket könnyen lehessen szüretelni. Mint a képeken látni lehet, ezt is kétféle módon csinálják: az egyik, amikor a málnát oldalra vezetik, a másik, amikor hagyják felfele nőni. Ami még fontos, hogy a málnabokrok tövében végig ott van a kiépített öntözőrendszer.




A málnafarm után folytattuk utunkat Launcestonba. Arra számítottunk, hogy egy nyüzsgő városba érkezünk, lévén, hogy a településnek még nagy kikötője is van, de megint csak megbizonyosodtunk arról, hogy a tasmán városok unalmasak és kihaltak. A viszonylag frissen (értsd: csak pár éve) átépített dokknegyedben találtunk egy szállodát, ahova be is tértünk. Ha már itt vagyunk a városba, legalább a szobából lássunk valami szépet, nem? Ez az egy hotel volt a vízparton, így sok lehetőség nem volt. 
Az egyetlen szobatípus ára, mely elérhető volt (meglepő ez a kihasználtság!), $250-ba került egy éjszakára! No, ennyit azért nem óhajtottunk fizetni, így férjem megalkudott a recepcióssal $190-ban :) (Apám hogy élvezné az ilyen alkudozásokat! Ő még az élelmiszerbolt pénztárosával is alkudozna :D - itt viszont sok helyen  valóban lehet is)
A szoba, mint kiderült, egy komplett lakosztály volt az első emeleten: hatalmas nappali, szép, nagy hálószoba, nagy és felszerelt konyha, szép és kényelmes méretű fürdőszoba, erkély. A berendezéshez tartozott nem csak a mosógép és a szárítógép, de egy mini golf felszerelés is, amit persze ki is próbáltam :) (anélkül, hogy bármit is összetörtem volna). 
Tettünk egy kis sétát a kikötőben, de nem volt kedvünk egyik étterembe sem betérni (túl nagy választék sem volt). Én nem kívántam semmi mást, csak gyümölcsöt, férjem meg megelégedett volna valami könnyű harapnivalóval, így kerestünk egy élelmiszerboltot. 
Ott, ahova betértünk, volt egy csomó különlegesség is, így azon kívül, hogy a vacsorához vettünk néhány apróságot, bevásároltunk a tasmán ínyencségekből is: 
gyömbéres méz, több fajta alma cider, levendulás Earl Grey tea, cukor nélküli sárgabarack- és málnadzsem, málnatea.
Amin meglepődtem - de igazán kellemes és jóleső meglepetés volt -, hogy a különlegességek között ráakadtam egy szilva- és egy meggybefőttre. Mindkettő magyar termék volt :D
Így, a hazaút előtti utolsó napra egy igazi gourmet túra kerekedett ki a Tasmaniában való tartózkodásunkból :)
A szállodába visszatérve nem csak megvacsoráztunk, de kihasználva a lehetőségeket kimostam és megszárítottam a pár nap alatt összegyűlt szennyest.
Vége az ötödik napnak.


Néhány rövid videó a málnafarmi sétánkról:







Azt a fura hangot a tasmán tyúk adja ki.

*A helyzet az, hogy még a tasmán túránk előtt vásároltam az ebayen 20 db málnatövet $30-ért, melyet eredetileg nekünk kellett volna kiásni, de kiderült, hogy nem a közelünkben vannak a málnák, ahol az eladó lakik, hanem jóval messzebb. Az eladó viszont volt olyan rendes és felajánlotta, hogy majd ő kiássa nekünk és nála felkapjuk őket. Tasmániából visszajőve el is mentünk hozzá, megkaptuk a málnatöveket (pár tő el is volt ültetve), meg hozzá ajándékba néhány epertövet, sőt, Zsebi még egy labdával is gazdagodott :)
Azóta mindent elültettünk és rendszeresen öntözzük (khm, csak a férjem...) őket. Egyetlen egy pusztult el, a többi sikeresen túlélte a lakhelyváltozást. Mivel már korábban is vettünk innen-onnan málnabokrokat, most van legalább 24 db bokrunk. Az egyikről már rendszeresen csemegézünk, igaz, általában csak 1-1 db van még rajta :)
Úgyhogy, tényleg csak idő kérdése és remélhetőleg lesz málnánk bőven :)
Férjem persze egészen addig nem értette, minek nekünk ennyi málna, míg meg nem tudta, mennyibe kerül egy dobozzal...

2010. december 6., hétfő

Tasmán túránk - Ötödik nap délelőtt

Cradle Mountain.
Nem lepődtem volna meg, ha az ablakon kinézve hóesést látok - de nem. Annyira azért nem volt hideg, még ha én úgy is éreztem. A hotel és a szoba igazán kellemes meleg volt (meglepő ez nekem, aki a sydney-i télhez "szokott"), de kint már rohantam a pár lépésre parkoló autóhoz.
Nem igyekeztünk a kijelentkezéssel - volt egy kis probléma az internet kapcsolattal, ezért cserébe nem ragaszkodtak a 10 órához -, hanem egyenesen a Nemzeti Park felé vettük az irányt. A recepciós szerint fél óránként megy az idegenvezetős busz a külső parkolóból a parkba, ahol csak limitált a férőhely, így nem biztos, hogy autóval is be tudnánk hajtani - ez enyhén téves információnak bizonyult. Van ugyan busz fél óránként, de az nem idegenvezetős. Az idegenvezetős csak kétszer van egy nap és az első 10.30-kor indul. (Lehet, hogy a recepciós is Sydneyből jött???). Mivel volt majdnem egy óránk a buszig, mégis tettünk egy próbát, hátha be tudunk hajtani a park területére (a bejáratnál sorompó van, és ha a benti parkoló megtelt, már nem lehet behajtani): valószínűleg a korai órának köszönhetően minden további nélkül sikerrel is jártunk. Egy kis elhagyatott faháznál meg is álltunk, de én ki sem szálltam, mert esett is az eső és fáztam is. Párom és Zsebi azonban "gyorsan" felfedezte a környéket és azzal jöttek vissza, hogy valami csodálatos tündérországban jártak! Azonban itt volt az idő, hogy visszamenjünk a buszhoz, így a csodát - akkor - csak a videokamerán keresztül néztem meg.

A buszon igen alacsony volt a létszám: a sofőrön és egy idősebb házaspáron kívül csak mi vettünk részt a túrán. Nagyon nem bántuk meg, mert a sofőrünk nagyon tájékozott volt a parkot illetően és érdekes történetekkel szórakoztatott bennünket. Ezen túlmenően mindig felhívta a figyelmünket a különleges állatokra, madarakra, amiket nem is volt olyan könnyű észrevenni, mint pl. a Flame Robin (magyarul: tüzesbegyű cinegelégykapó, latinul: Petroica phoenicea), több fajta kenguru, illetve wallaby, de még szabadon kószáló wombatot is láttunk.

 Kép innen.

Első megállóhelyünk a Dove Lake (Gerle-tó) volt. Ha valaki erre jár, mindenképpen érdemes körbesétálni a tavat. Bár mi nem tettük meg (mondom, hogy hideg volt egy téli ruházat híján lévő várandós nőnek...!) a sétaút egyáltalán nem megerőltető: egyike a "60 tasmán nagyszerű gyalogút"-nak. Az egész táv röpke 2 óra alatt teljesíthető (6 km), különösebb emelkedők vagy lépcsők nélkül. Jó időben biztos körbementem volna. 
Ha a képeket megnézitek, a távoli magaslatokban még hólepte helyeket is látni. 

Következő megállónk az a kicsi ház volt, melyet reggel családom férfitagjai már megcsodáltak. Mostanra viszont elállt az eső és hétágra sütött a nap. Így már én is szívesen szálltam ki a buszból és örültem a lehetőségnek, hogy magam is megnézhetem "tündérországot".
A kis faház eredetijét Gustav és Kate Weindorfer építette 1912-ben, de az sajnos 1974-ben leégett. A jelenlegi építmény, mely az eredetivel megegyező technikával 1976-ban épült és ma Weindorferék életét bemutató kiállításnak ad otthont. 
Az épületnek neve is van: Waldheim, aminek jelentése "erdei otthon".
Ki is volt ez a Gustav Weindorfer, aki itt a hegyekben, az Isten háta mögött élt? Eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként Carinthiában született 1874. február 23-án. 26 évesen érkezett Melbournebe.  A tasmán származású Kate Cowle-lal a botanika iránti szenvedélyes érdeklődésük hozta össze, akit aztán 1906-ban feleségül is vett.
Gustav 1909. januárjában járt először a Cradle Mountainbe, ami egyből rabul ejtette. Úgy vélte, "valóságos Eldorado egy botanikus részére" és szülőföldjéhez, az osztrák Alpokhoz hasonlította. Egy év múlva feleségével visszatért és állítólag ekkor mondta: "Ennek a helynek Nemzeti Parknak kell lenni. Varázslatos, és az embereknek tudni kell róla és élvezni". 
A kijelentést tett követte: felépítettek egy turistáknak is alkalmas faházat és vásároltak néhány száz hektár földet. 1912. karácsonyára Waldheim is készen állt az első turistákra, egy nappalival, étkezővel és két hálószobával.
Rövidre fogva a szót (életéről többet itt), neki köszönhető, hogy a hely megmaradt eredeti szépségében, Nemzeti Parkká vált és ma bárki megcsodálhatja. Tényleg hálásak lehetünk neki.


Vízesés a Nemzeti Park bejáratánál








Mini kenguru (-fajta) a Waldheim melletti pataknál



Tasmán tyúk

Kenguru mama és bébi

Dove Lake







A Waldheim faház















 Az összes erdei kép a Waldheim körüli erdőből származik. A fák hihetetlen magasságig be vannak lepve különböző mohákkal és gombákkal. Ezt nevezte a férjem "tündérországnak". És valóban gyönyörű volt, mint valami mesebeli táj.

Ennyi történt hétfő délelőtt (a rengeteg fotó miatt ketté bontottam a bejegyzést).