Magyar Mikulás Sydneyben

No, tegnap Sydneybe is eljött a Mikulás, hogy meglátogassa a magyar gyerekeket.

Az eseményre mi is elmentünk (egy baj van ezzel a Homebush-sal: nagyon messze van tőlünk!)

Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, mert a férjem nem érezte jól magát és már így is alig lehetett rávenni, hogy menjünk, pedig én már hónapok óta vártam ezt a napot.

Az esős idő miatt a rendezvény bent lett megtartva, a cserkészházban. Amikor megérkeztünk és megláttuk, hogy a park teljesen üres, első gondolatom az volt, hogy remélem, ezen a napon van a Mikulás est és nem vasárnap... Férjem pedig úgy gondolta, hogy az eső miatt biztos törölték az eseményt, és mi másfél órát kocsikáztunk a város másik felére, ahol nincs senki... Szerencsére megláttunk két embert, akik épp a tábortűz farakását pakolták el és ők a bejárat felé irányítottak. Bent, a terem viszont tele volt, amitől azért megnyugodtam, hogy nem jöttünk feleslegesen :)

Zsebi remekül érezte magát. Nagyokat rohangált (miközben mindenki ült és a Krampusz a gyerekeket szórakoztatta), akrobatázott egy félretolt állványon és amikor a többiek énekeltek, hangos sikolyokkal csatlakozott a kórushoz, csak hogy ő is hallassa a hangját.

Az eseményre eljött egy közelben lakó barátnőm (mármint hozzánk lakik közel), Zita is a családjával. Kislánya csak fél évvel idősebb, mint Zsebi, kisfia pedig még csak 3 hónapos. Jó volt, hogy ők is ott voltak, mert mindig jó valakit ismerni egy ismeretlen társaságban. Párom pedig megnyugodhatott, hogy nem ő az egyetlen elveszett ember a társaságban, lévén, hogy Zita férje is ausztrál és ő sem beszél magyarul :)

Egy kicsit fura volt, amikor a gyerekek a Hull a pelyhes-t énekelték, arra várva, hogy a Mikulás megérkezzen, mert azért itt mégis csak nyár van, még ha nincs is fullasztó hőség. Azon gondolkoztam közben, vajon hány gyerek látott már közülük valódi havat?

Amikor a Mikulás megjött, Zsebi kíváncsian közelebb ment, de amint arra került a sor, hogy mi is odamenjünk hozzá átvenni az ajándékot, Zsebi bizony nem akart az ölébe ülni. (Sőt, hiába biztattam, a szakállát sem akarta meghúzni...). Bújt oda hozzám és még a mikuláscsomagot sem akarta átvenni - mit akar ez az idegen cukros bácsi itt rám sózni?!?

Daddy ott állt mögöttünk, hogy fényképeket csináljon (ennek ellenére a Mikulással való találkozást nem sikerült megörökítenie) és ahogy megkaptuk, egyből át is vette a csomagot, nehogy a tartalma felkeltse Zsebi érdeklődését. Később mesélte, hogy amikor betette a táskámba, egy mellette lévő férfinek magyarázatképp megjegyezte, hogy Zsebi nem ehet cukrot. Mire az illető úgy nézett rá, mintha valamiféle gyerekbántalmazást követnénk el ezzel a tettel :D

Az ajándékozást követően nem sokkal, sajnos el kellett búcsúznunk és hazafelé vettük az irányt.

Én mindenesetre örülök, hogy Zsebi találkozott a Mikulással :)

Az egyetlen kép, amelyiken a Mikulás "jól" látszik...

Hát neked mi van a szádban?

Cumi??

Tessék, visszaadom, én már nem használok ilyet.

Maminak tetszik, ahogy Zsebi lereagálta a Mikulással való találkozást :)

(Igen, itt mi zöld mikuláscsomagot kaptunk).