2010. szeptember 14., kedd

Magyarság

Miért van az, hogy ha hozzászól az ember egy online fórumon valamilyen témához és kiderül, hogy az illető nem Magyarországon él, akkor egyből előjönnek az olyan letorkoló hozzászólások, hogy "mi jobban tudjuk", "mi jobban ismerjük a rendszert", mert "mi itt élünk, Magyarországon", a külföld pedig "messze van" és "nem lehet összehasonlítani"?
Úgy gondolom, a hozzászólásaimban távol áll tőlem a kioktató stílus, igyekszem nagyon megfontolni, mit hogyan fogalmazok, ne legyek támadó, "mindent-tudó" stb.
Véleményem szerint sokaknak fogalmuk sincs, máshol mi hogy megy, hisz sosem próbáltak egy másik országban élni, sosem próbáltak ki egy másik kultúrát, egy másik rendszert. Nem rosszallásból mondom, hanem tényként. Én magam sem ismerem jó pár más ország rendszerét, nem tudom, más országokban mi hogy működik.
Ausztráliáról is hiányosak még az ismereteim, de azért mélyebbek, mint a turistáknak.
Ugyanakkor mégiscsak Magyarországon nőttem fel és nem élek még olyan régóta itt, hogy ezek az emlékek elmosódtak volna, vagy maguk a rendszerek (pl. egészségügyi, oktatási, stb) olyan mértékben megváltoztak volna, hogy már ne igazodnék ki bennük. Sajnos szó nincs erről, ugye? :)
Ha elmondod, abban az országban, ahol te élsz, hogy működnek egyes dolgok másképp, akkor nem azt hallom, hogy "igen, nekünk is erre kellene menni", "igen, ezt nekünk is ki kéne próbálni", "ebből lehet tanulni", "nahát, micsoda jó ötlet" stb, hanem a folyamatos ellenkezés, hogy "nem, ez nálunk nem működne", "ezt nálunk nem lehet megvalósítani", és a legfőbb érv: "ez Magyarország".
Szerintem ez elég szomorú hozzáállás, egy félreértett nemzeti öntudat.
Amikor az ember elmondja a véleményét, akkor a jószándék vezérli, a jobbítási szándék. Látjuk, hogy valami nem jó (hisz mindenki azt mondja), hogy valami nem működik (hisz mindenki emiatt panaszkodik), és ötleteket adunk, hogy hogyan lehetne javítani, változtatni. Nem csak óbégatunk, hogy "hát bizony", meg nem csak sajnálkozunk, panaszkodunk, hanem megoldási lehetőségeket mutatunk. És hát nem ez lenne a lényeg? Hogy ne csak azt mondjuk, hogy "ez nem jó", hanem javasoljuk a hogyant?
Amikor letorkolnak, hogy "ezt mi jobban tudjuk, mert mi ITT élünk, MAGYARORSZÁGON", akkor ezzel mintha a magyarságomat kérdőjeleznék meg. Holott nem tudják, miért élek máshol, miért nem élek Magyarországon. De igazából ez miért is lényeg???
Látom, hogy sokan, akik magyar létükre itt élnek, szeretettel beszélnek Magyarországról, az élővilágáról, az építészetél, a kultúrájáról, a hagyományairól.
Sokan továbbra is keresik a magyar, megszokott ételeket - nekem is jól esik időnként, még ha ritkán is készítek hagyományos fogásokat és én is szívesen mutatok be finom, itt is elkészíthető, az éghajlatnak megfelelő magyar ételeket a családnak, ismerősöknek, barátoknak.
A családok általában otthon is magyarul beszélnek (ahol mindkét szülő magyar), hogy a gyerekek megtanulják (vagy ne felejtsék el) a magyar nyelvet - én is kizárólag magyarul beszélek a kisfiamhoz.
Az ünnepeinket igyekszünk továbbra is részben vagy teljesen a magyar hagyományok szerint ünnepelni (pl. karácsony).
Időnként elmegyünk egy-egy magyar rendezvényre, de vannak, akik rendszeresen magyar klubba járnak vagy megint vannak, akik gyermekei magyar néptáncot tanulnak. Megint mások pedig kürtőskalácsot sütnek és árulnak - és hidd el, nem csak a magyarok veszik és eszik, márpedig mi ez, ha nem a magyar kultúra / kulinária egy kis terjesztése?
És még ha távol is lakunk magyar közösségektől, itt is megtaláljuk a magunk magyar közösségét, még ha virtuálisan is, itt élő blogolókon keresztül. Az otthon maradt családdal és barátokkal való kapcsolattartásról, a hazalátogatásokról pedig már nem is beszélve.

Talán vannak, akik igyekeznek minden köteléket elszakítani, akik megtagadják magyarságukat és kerülik más magyarok társaságát - de hiszem, hogy ők vannak jóval kevesebben.

A tény, hogy nem élünk Magyarországon, nem jelenti azt, hogy nem maradtunk magyarok.
Amikor kijössz, egy idő után egy kicsit jobban el kell mélyedned a magyar történelemben, az irodalomban, a nyelvtanban, a kultúrában, a hagyományokban, mint azoknak, akik otthon maradnak. Mert a barátok vagy a nem magyar házastársak, később pedig a gyerekek kérdeznek. Megkérdezik, mennyi ideig voltak a törökök Magyarországon, vagy mikor lett Magyarország királyság, mikor élt Attila (mert a leghíresebb magyar!), megértjük-e a finneket, miért jön hozzánk a télapó december 6-án karácsony helyett, stb. És te válaszolsz, és te JÓL akarsz válaszolni, és utánanézel, ha hiányos a tudásod.

Semmi sem fekete-fehér, se Magyarország, se más ország. Ausztrália sem csak jó dolgokból áll és Magyarország sem csak negatívumokból.

Mi magyarok, annyira büszkék tudunk lenni, ha egy külföldön élő magyar valamiben sikert ér el, ha Nobel-díjat kap, ha híres színész és a szülei magyarok voltak, ha gazdag lett, ha feltalált valamit, stb. Még annak is örülünk, ha valaki annak ellenére megtanul magyarul, hogy egyébként semmilyen családi kapcsolat nem "kötelezné" erre (értsd: nincs a rokonságában magyar).
De amíg csak hozzászólunk egy-egy témához és nem mutatunk fel valamit, amitől híresek lennénk, addig ez már nem igazi magyarság, nem olyasmi, ami az otthoniaknak kellene. (Mindig tisztelet a kivételnek).

Szerintem könnyebb az életet itt élvezni, mint Magyarországon, de biztos vagyok abban, hogy sokan megszenvedték ennek a jólétnek az árát, amikor maguk mögött hagyva mindent, felszámolva addigi életüket egy egész családdal kiköltöztek és mindent elölről kezdtek egy jobb, élhetőbb élet reményében, hogy gyermekeiknek már könnyebb legyen.

16 megjegyzés:

Judit írta...

Látom, Te is átestél a "tűzkeresztségen"... :)
Anno én is belefutottam ebbe a dologba. Mióta már családon belül is megkértek rá, hogy ne "kritizáljak", mert tudják, hogy nem jó, de nekik ott KELL élniük, azóta nem feszegetem a témát. Akinek szeme van rá, észreveszi a nyilvánvaló különbségeket...
Az utolsó bekezdésért meg virtuális ölelés! :)

Judit írta...

Nézd, erről én itt írtam: http://gzajudit.blogspot.com/2009/04/vitatema.html

Em írta...

Amit irtal, minden szoval egyetertek!

nem ideillo, de hol lehte kurtos kalacsot venni? ne mar evek ota nem ettem olyat...:-(

Alexandra írta...

@Judit:
Köszi a linket, végig is olvastam. Továbbra sem értem a másik felet - gondolom, te sem.
Hisz ott voltak nagyjaink, pl. Széchenyi, Wesselényi, akik bejárták Európát és mindazon tudást, melyre szert tettek, Magyarországon próbálták kamatoztatni. Már annak idején nekik sem volt könnyű, pedig ők hazamentek :)
Vagy ott van Kossuth, aki a szabadságharc után az Egyesül Államokból küldte haza üzeneteit a magyarságnak. Ma milyen büszkék vagyunk rá, nincs olyan település Magyarországon, ahol ne lenne legalább egy utca vagy tér, mely az ő nevét viselné! Vagy talán jobb lett volna, ha ő lett volna a 14. vértanú?

@Em:
Íme a sydney-i kürtős kalácsosok:
http://www.rpspastry.com.au/
Ahogy látom, a vásári naptáruk nem frissül, mert most vasárnap Narrabeen-ben kell lenniük. Minden 3. vasárnap nálunk van vásár.
Van még nálunk diós és mákos beigli is, de azt például Brookvale-ben, a Warringah Mall-ban is lehet venni, a földszinti Coles-szal szemben a Grocery-ben. Kürtős kaláccsal viszont máshol még nem találkoztam.

Eszti írta...

Szerintem azért, mert nagyon sokan úgy gondolják, hogy igazándiból csak az dolgozik meg a pénzéért, aki Magyarországon átlagember. A többiek mind összecsalták a vagyonukat, akik meg külföldre bírtak költözni, azok meg főleg. Külföldön meg amúgy is a fán terem a pénz, és ott minden sokkal, de sokkal könnyebb. S aki minden reggel a pénzfájáról szedi a pénzt, az ne szóljon be annak, aki rendesen megdolgozik érte.

Egy darabig én is követtem napi szinten a magyar eseményeket. Aztán leszoktam róla. Fórumoztam is egy ideig, arról is leszoktam. Éppen azért, mert nem vitatkozásról szólt (értsd: érveket megbeszélni, nem pedig veszekedni, értelmetlenül anyázni), hanem arról, hogy én fogjam be a számat, mert fogalmam sincs, miről beszélek.

A legtöbbeknek rosszul esik, ha rámutatnak a gyengeségeikre, az meg még rosszabbul, ha segítenének javítani azokon. Szerintem éppen azért van egy külföldön élő magyarnak jobb rálátása, mert kívülről látja a dolgokat, nem pedig benne él. Persze mondjuk ez attól is függ, hogy milyen régen jött el és mennyire informálódik az ottani dolgokról.

Én 4 éve élek itt. 2 éve hazalátogattunk Richarddal. Két dolog tűnt fel akkor: 600 Ft nagyon sok egy Labelloért, és mindenkinek komor az arca, sehol egy vidám, jókedvű ember. Mondtam is Richardnak, hogy amíg benne éltem, addig föl sem tűnt nekem, mert a mogorvaság volt a természetes. Aztán meg az egyik boltban még megjegyzéseket is kaptam a pénztárostól, hogy miért költök én ennyi pénzt Túró Rudira. 10 db Túró Rudit vettem. Úgy látszik mások nem szoktak ennyi Túró Rudit venni egyszerre.

Az viszont határozottan pozitívum volt, amikor a barátnőmmel elmentünk a sarki henteshez. Az ő arcán is az egyenmogorva kifejezés volt, de mivel mi jókedvűek voltunk és mosolyogva mentünk be, megkérdeztük hogy van, elkezdtünk vele beszélgetni a húsokról, neki is rögtön felderült az arca, és hirtelen még kedvezményt is kaptunk a végén. Ilyen is van, csak sajnos ez a ritka.

Alexandra írta...

Igen, Eszti, azt hiszem nagyon sok igazság van abban, amit mondasz.
Sokan úgy gondolják, hogy csak annak van joga kritizálni a rendszert, aki szenved benne. Még akkor is, ha te nem kritikát fogalmazol meg, hanem megoldásokat javasolsz.
Magyarországon is lenne pénz sok mindenre, akár több juttatásra is, ha egyes területeken nem lenne akkora pazarlás. Nekem nagyon tetszik például, hogy a bevándorlási hivatal mindig két oldalasan nyomtatja a leveleit (ilyesmire ritkán, de azért otthon is akad példa).
A híreket már én sem olvasom napi szinten, de át szoktam futni a hírlevelek szalagcímeit. Azt hiszem, olyan két év körül van a fordulópont, amikorra leszoksz a napi követésről. Ma már minden további nélkül tudom törölni is a hírleveleket, ha nem volt időm belenézni.
A fórumokon egy-egy politikamentes témához még hozzászólok, amikor olyasmiről van szó, mint otthonszülés, hordozás, egészséges életmód, stb. De már itt is kiütköznek a "mi itt élünk" vélemények... :-/

Amikor otthon voltunk, nekem is a drágaság tűnt fel. Magyar szemmel :) Mert amikor átszámoltam dollárba, akkor már sok minden nem tűnt drágának, de eredendően én nem ahhoz hasonlítottam, hanem a másfél évvel korábbi árakhoz.
Amit még nagyon másnak találtam, hogy a mi reform életmódunk mennyire elütközik az otthoni átlagtól és milyen nehéz a megfelelő forrásokat megtalálni.

Amit még meg kell említenem, hogy még kijövetelem előtt feltűnt, mennyire negatív tud lenni az általános külföldiekhez való hozzáállás. Ha a külföldiek csak turistáskodni mennek, az oké (bár nem árt, ha megtanulnak előtte egy kicsit magyarul :D )
Ha viszont már befektetnek és például lakást vesznek, azt már negatív szemmel nézik, mert annak az utálatos külföldinek van elég pénze arra, hogy elvigye a jó kis lakásokat a magyarok elől, akiknek az egy lakás árát is olyan nehéz összekaparni. Ha külföldi tulajdonosnak lakása van egy házban, akkor nagyon ferde szemmel nézik, ha képviselteti magát a közgyűléseken, sőt, véleménye van, Amikor egy olyan házban vettem részt egy közgyűlésen, ahol már elég nagy hányadban élnek külföldiek, komoly negatív hozzáállást tapasztaltam egy olyan felvetésre, hogy talán egyes hirdetményeket angolul is közzé kellene tenni, nem csak magyarul.

Lehet azt mondani, hogy a politikusokon múlik minden, de ez nem igaz. Az egyéneken múlik sok minden, az egyének hozzáállásán, mert a tömeg is egyénekből áll.

Balázs írta...

Ne hari, ez most nagyon gonosz lesz. De szerintem nem lehet véletlem, hogy a temérdek Nobel díjasunk egy kivétellel mind külföldön élt és dolgozott. Mennyire abszurd már, hogy Kertész Imre Belinben él. Pont Berlinben. De hát mégis. Mert, hogy Németország befogadóbb, liberálisabb, szabadabb, stb.

Eszti írta...

Balázs, erről eszembe jut egy vicc :) A pokolban az ördög körbevezeti az új segédjét. Mutatja az első üstöt: “Ebben a németek vannak. Ki van írva, hogy kimászni tilos, úgyhogy benn is maradnak”. Mutatja a másodikat: “Látod, ebben az oroszok vannak. Az üst szélén emberek állnak géppuskával, aki ki akar mászni, azt visszalövik”. A következő üst a magyaroké. Nincs se tábla, se őr se semmi. Kérdezi a segéd, hogy ezt most mégis hogyan gondolta az ördög. S ő erre azt válaszolta: “Ó, nincs itt szükség semmiféle tiltásra, ha valaki ki akarna mászni, a többiek úgyis visszarángatják”

nita írta...

Magyarországon olyanok fórumoznak, akiknek valószínűleg élőben sem lennél a legjobb barátja soha. Vagy csak nem jó emberekbe botlasz.
Én nem fórumozok, viszont itt élek és nagyon szeretlek olvasni és nézegetni a fotóidat, biztos vannak hozzám hasonlók is, csak kevesebben.

Alexandra írta...

@Balázs:
Igen. És látod, híresekké váltak, most már meg lehet nekik bocsátani, hogy külföldön élnek :)

@Eszti:
Ezen olyan jót nevettem :D

@nita:
Remélem, hogy csak az ismeretlenektől a fórumokon kapom ezt a hozzáállást és nem járok úgy, mint Judit az első hozzászólásban :)
Egy percig sem vonom kétségbe, hogy ez a fajta hozzáállás nem jellemző mindenkire.
Köszönöm, hogy olvasod a blogomat :)

GasztroRéka írta...

Nagyon erős a negatív hozzáállás itt Magyarországon, és a féltékenység is!

Nagyon örültem amikor az Ausztrál választásokról írtál, mert nekem fogalmam nem volt, hogy zajlik Nálatok, pedig nagyon izgalmas!

Örülök amikor egy érdekes recepttel állsz elő, és hiába nem tudnám elkészíteni, mert nincs hozzá alapanyag, vagy nincs rá anyagi keretem, még sem úgy veszem, hogy megint egy sznob recept.

Sok újdonságot és érdekességet tanulok Tőled ezen a téren is.

Találkoztam már én is avval a szituációval a közvetlen környezetemben, hogy megkritizálták annak a magyarságát, nemzeti öntudatát, aki külföldön él, pedig ez extra hülyeség tudjuk.

Logikus, hogy nem a férjed jött Mo-ra!

Sok ember visszatér egyébként, ez sem szabad kifelejteni.

A kisfiadat te is tanítod magyarul, ami szerintem így természetes -ellenkező esetben lehet én is csúnyán néznék-;)

Múltkor is írtál a magyar napról.
Szóval bennem pl. soha nem merült fel, hogy te ne lennél annyira magyar, mint én vagy bárki.

Különben a magyarságot nem is lehet kg-ra mérni.

A magyarság kezd úgyis inkább életérzésbe átmenni!

Az anyagi helyzetet egyáltalán nem lehet összehasonlítani és nem is kell.
Elegem van abból, hogy sokan azt hiszik, külföldön minden szuper.
Nem éltem külföldön, de elég sokat utaztam és elég sok emberrel tartom a kapcsolatot, aki külföldön él vagy élt. Nem jött be mindenkinek.
Az egyik távoli rokonom, eléggé nélkülözik Kanadában.
Amikor ezt mondom az embereknek, hogy objektíven kellene a külföldi létet is szemlélni, nem nagyon néznek normálisnak.

Te, hogy ott boldog légy itthagytál mindent, rokonokat, barátokat,és nem lehet anyagiakkal kompenzálni az érzelmi dolgokat, és ezt sem fogják fel sokan.
Ahhoz azért erő, és kitartás kell, hogy te egy távoli országban új életet kezdj, még ha van egy szerető férjed akkor is!

Magyarországon az is gond, hogy ha már külföldi dolgot építenek be, nem biztos, hogy pont azt ami szükséges, vagy ami jó.
(lásd pl.: bolognai rendszer)

Mindenkinek meg van a maga életútja és valakinek itt jelöli ki a "sors" az életét, valakinek máshol, de tényleg nincs köze a magyarság tudatnak és a földrajzi helyzetnek egymáshoz.

Remélem tényleg nagy családod lesz és ez a kisbabás is legalább olyan jól sikerült lesz, mint az első!

Bízom benne, hogy továbbra is írsz bejegyzéseket mind két blogodba, mert nekem pl. jól esik olvasni a bejegyzéseidet!

GasztroRéka írta...

Tegnap írtam egy hosszú bejegyzést, de elveszett, valami gond volt a szerverrel.

Olyan jól úgy sem tudom összeszedni, mint tegnap.:(

Ismerem a jelenséget annak ellenére, hogy én nem éltem külföldön.
A magyar emberek szeretik sötéten látni saját helyzetüket és másokra irigykedni.
A magyarságot pedig egyáltalán nem lehet kg-ra mérni.

A te magyarságoddal és nemzeti öntudatoddal semmi gond nincs, sőt jó páran példát vehetnének Rólad! Nem felejtettél el magyarul, színesen fogalmazol, és a gyermekedet is tanítod a nyelvre, magyar rendezvényekre jársz stb.

Logikusnak találom a te helyzeted, világos, hogy nem a férjed költözött ide.
Nagy erő, kitartás, és bátorság kell ahhoz, hogy valaki itt hagyva családot, barátokat máshol teljesen új életet kezdjen. A jólét nem tudja kompenzálni az érzelmi dolgokat.
Ebbe szintén nem gondolnak be a magyarságukat nem adekvátan reklámozók.

Nagyon szeretem az írásaidat mind két blogodon. Hasznos volt számomra a választásokról írt bejegyzésed, fogalmam nem volt előtte, hogy zajlanak Ausztráliában a választások.
Szeretem a receptjeidet, azt, hogy figyelmes vagy és kitérsz az allergiás vagy egészséges életmódot követő emberekre is.
Az, hogy van olyan étel, amit alapanyag hiányában vagy anyagi okok miatt nem tudok elkészíteni tőled nem zavar, hiszen nem lehet és nem is kell a te lehetőségeidet összehasonlítani az ittenivel.
Ugyanakkor én sokat tanulok belőlük, mert mindig van valami újdonság, érdekesség!

A szomszéd kertje utáni sóvárgáson után túlmutat a rossz modellek beépítése. (pl.: bologna)
Nincs az a politikai erő, aki szimplán jobbá tudná formálni az országot, addig a mag mentális válság van.
A másik tapasztalatom, hogy hiába magyarázom az embereknek, hogy nem biztos, hogy külföldön 100%-ig könnyű, meg ott sem megy mindenkinek jól, butának néznek rám.

Az egyénen és a sorsán is sok minden múlik, a földrajzi adottság csak egy dolog.

A lényeg: Alexandra én pl. soha sem kételkedtem a magyarságodban, örömmel olvasom a helyes magyarsággal megírt bejegyzésedet, és remélem a következő gyermeked is hasonlóan jól sikerült lesz mint a mostani! Sok örömet kívánok hozzá! Buta emberekkel ne törődj!

GasztroRéka írta...

Tegnap írtam egy hosszú bejegyzést, de elveszett, valami gond volt a szerverrel.
Olyan jól úgy sem tudom összeszedni, mint tegnap.:(

Ismerem a jelenséget annak ellenére, hogy én nem éltem külföldön.
A magyar emberek szeretik sötéten látni saját helyzetüket és másokra irigykedni.
A magyarságot pedig egyáltalán nem lehet kg-ra mérni.

A te magyarságoddal és nemzeti öntudatoddal semmi gond nincs, sőt jó páran példát vehetnének Rólad! Nem felejtettél el magyarul, színesen fogalmazol, és a gyermekedet is tanítod a nyelvre, magyar rendezvényekre jársz stb.

Logikusnak találom a te helyzeted, világos, hogy nem a férjed költözött ide.
Nagy erő, kitartás, és bátorság kell ahhoz, hogy valaki itt hagyva családot, barátokat máshol teljesen új életet kezdjen. A jólét nem tudja kompenzálni az érzelmi dolgokat.
Ebbe szintén nem gondolnak be a magyarságukat nem adekvátan reklámozók.

GasztroRéka írta...

Folyt.. Nagyon szeretem az írásaidat mind két blogodon. Hasznos volt számomra a választásokról írt bejegyzésed, fogalmam nem volt előtte, hogy zajlanak Ausztráliában a választások.
Szeretem a receptjeidet, azt, hogy figyelmes vagy és kitérsz az allergiás vagy egészséges életmódot követő emberekre is.
Az, hogy van olyan étel, amit alapanyag hiányában vagy anyagi okok miatt nem tudok elkészíteni tőled nem zavar, hiszen nem lehet és nem is kell a te lehetőségeidet összehasonlítani az ittenivel.
Ugyanakkor én sokat tanulok belőlük, mert mindig van valami újdonság, érdekesség!

A szomszéd kertje utáni sóvárgáson után túlmutat a rossz modellek beépítése. (pl.: bologna)
Nincs az a politikai erő, aki szimplán jobbá tudná formálni az országot, addig a mag mentális válság van.
A másik tapasztalatom, hogy hiába magyarázom az embereknek, hogy nem biztos, hogy külföldön 100%-ig könnyű, meg ott sem megy mindenkinek jól, butának néznek rám.

Az egyénen és a sorsán is sok minden múlik, a földrajzi adottság csak egy dolog.

A lényeg: Alexandra én pl. soha sem kételkedtem a magyarságodban, örömmel olvasom a helyes magyarsággal megírt bejegyzésedet, és remélem a következő gyermeked is hasonlóan jól sikerült lesz mint a mostani! Sok örömet kívánok hozzá! Buta emberekkel ne törődj!

Alexandra írta...

@Réka:
Nekem fel sem tűnt, hogy a hozzászólásod nem jelent meg... megkaptam emailben :)

Köszönöm a soraidat :)
Nem is itt, a blogomon találkoztam ezzel a jelenséggel, amiről írtam, hanem a fórumokon, ahol ismeretlenül beszélgetünk egy-egy témáról.
De ahogy látom, nem vagyok egyedül a tapasztalataimmal :)
Rosszul esik, na, hogy az embernek nem az érveit hallgatják meg, hanem mint hozzászóló kerülök az "érvénytelen szavazatok" urnába azért, mert nem élek Magyarországon.
Pedig nem kérkedem vele :) Épp ellenkezőleg, a várható reakciók miatt igyekszem eltitkolni. De ha tényeknek súlyt akarok adni, hogy nem csak "olvastam valahol", hanem személyes tapasztalataim vannak, akkor már nehéz titkolózni :)

Tücsike írta...

Szívemből szóltál, köszönöm!
Nagyon tetszik a blogod és a receptjeid! :)
Üdv, Tündi