Zsebi barátkozik

Ma gyönyörű napunk volt, ezért ebédünket egy tengerparti kávézóban fogyasztottuk el. Szerettem volna, ha ebéd után egy kicsit ott maradunk és játszunk Zsebivel a homokban, de párom túlöltözött és melege volt. Így későbbre halasztottuk a játékot.

Ebéd után a fiúk aludtak egy jó nagyot, én meg közben kertészkedtem.

4 óra körül megint felkerekedtünk és két labdával meg a homokozó készlettel visszamentünk a partra.

Annak ellenére, hogy Zsebi mostanában bele van bolondulva a labdába, az kötötte le a legkevésbé. Viszont sikongatva szaladgált a homokban, egészen addig, amíg hasra nem esett (ezt néhányszor megcsinálta): olyankor elég mókásan nézett ki, mert a kezeit és a lábait egyből az égnek emelte, mint aki fél megérinteni a homokot :))) Úgy nézett ki, mint egy kis partra vetett hal :)

Miközben mi próbáltuk figyelmét a labdára terelni, Zsebi folyamatosan egy apukából és két fiából álló családot figyelt a távolban. A nagyobbik kisfiú olyan 3 éves lehetett, a kisebbik talán 9 hónapos. Az apuka a nagyobbik fiúval labdázott, a kisebbik pedig egy pokrócon üldögélt. Aztán a család elkezdett szedelődzködni és a nagyobbik kisfiú elszaladt a kocsijukhoz és felmászott a tetejére. Az apuka követte, a kisebbik fiú maradt a pokrócon, a labdájuk pedig pár méterre a pokróctól. 

Zsebi, ahogy figyelte őket, elindult a labda iránt. Mi csak álltunk és figyeltük mit csinál (mondván, hogy bajt biztos nem), mert persze a hívásunkra nem reagált. 

Boldogan megszerezte a labdát és folytatta útját a kisfiú felé. Odaérve odadobta neki a labdát, majd leült mellé. A kisfiú persze túl kicsi volt még ahhoz, hogy a labdát megszerezze, igazából még csak mászni sem láttam, csak ülni. Viszont ő is nagyon érdeklődött Zsebi iránt. Úgy néztek ki, mint akik beszélgetnek, vagy legalábbis mintha Zsebi beszélt volna hozzá, de túl messze voltak tőlünk ahhoz, hogy halljuk is. Aztán mint akik együtt (!) játszanak.

Ennek a kis megható jelenetnek a nagyobbik fiú visszatérte vetett véget, aki a labdát elvette, Zsebi felállt, nézte őt egy rövid ideig, majd elindult vissza hozzánk :)

Számomra nagyon megható volt látni az egészet, ahogy Zsebi a kisfiúval viselkedett. Úgy tudom, ebben a korban ők még nem játszanak együtt más gyerekekkel, maximum egymás mellett. Látom azokat a gyerekeket is, akikkel összejárunk és Zsebivel egykorúak, de ők sem játszanak együtt, maximum ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, mint a másik. Olyan jelenetet is láttam nem egyszer, hogy a nagyobbik gyerek vagy akár a Zsebivel egykorú meglöki, sőt megüti a másikat, hogy a játékát megszerezze. Sajnos Zsebi is volt már ilyennek szenvedő alanya. Ő ilyenkor mindig csak néz, meghökkenve, hogy mi történik. 

Az ilyen esetekkel szemben nagyon jó érzés látni, hogy Zsebi önként odaadja akár a saját játékát is más gyerekeknek, de a megszerzett másét is. Ha pedig kérik, akkor még különben.

A mai jelenet után úgy érzem, Zsebinek nagyon jót fog tenni egy kistestvér és szerető báty lesz :)