2010. október 27., szerda

Bori

Új taggal gyarapodott a családunk: megérkezett hozzánk Bori.
Igaz, nem teljesen önszántából jött és mi sem terveztük őt, de egy vészhelyzetben megmentettük az életét és befogadtuk.
Valahogy hívnunk is kell, ezért a keresztségben végül a Bori nevet kapta.

Bori egy világoskék színű hullámos papagáj, angol nevén budgerigar. Ausztráliában őshonos és az országnak szinte minden részén megtalálható - kivéve Tasmániában és az óceánparti vidék 80%-án. Ez az egyetlen oka, hogy nem engedem szabadon: a mi környékünkön idegen madárnak számít, egyértelműen egy kalitkából szabadult művészről van szó. 


Szombaton találtuk, amikor a BBQ parti után az utolsó vendégekkel beszélgettünk az utcán. Egy csomó noisy minor fogta közre az úttesten pihegő madarat. A noisy minor-ok méltóak a nevükre, mert nagy zajt csapnak, ha valami furcsát, valami idegent tapasztalnak. Afféle vészmadaraknak számítanak. 
Szegény papagáj fáradt volt, erőtlen és vélhetően verekedésbe is keveredett. Végül a férjem egyik barátja fogta meg (nem volt nehéz) és adta át nekem. A madár egyértelműen kézhez van szokva, nagyon nem ellenkezett a markomban. 
Először el akartam vinni egy állatorvoshoz, de Zsebi aludt, késő is volt, így a befogadása mellett döntöttünk. Gyorsan körülnéztem az ebayen, hogy beszerezzek egy kalitkát, amit vasárnap végül meg is nyertem $5-ért :))) Hétfőn küldtem érte egy futárt és kedden délelőtt pedig megérkezett a szép, nagy kalitka. 


Szegény Bori addig kénytelen volt egy ráccsal lefedett dobozban élni, de legalább kipihente magát és egy kis erőre kapott. Egy idő után evett, ivott és egy kicsit csiripelt.
Madáreleségünk, zöldség-gyümölcs mindig van itthon, úgyhogy nem fogja megterhelni a családi kasszát.

Bori egyértelműen kislány, mert a csőre feletti rész, az orrnyílásnál a bőr világosbarna színű. A fiúké ezzel szemben kék. Megnyugtató ezt tudni, mert gyerekkoromban is volt egy hullámos papagájunk, aki Gyuri névre hallgatott és neki is kék színű volt a csőre feletti bőr.

Egy kicsit ugyanakkor sajnálom, hogy Bori kénytelen kalitkában lakni, de itt a többi madár miatt nem élne sokáig. Ezt a szombati életmentő akció is jól mutatja. 
A hullámos papagájok szabad környezetben hatalmas "hordákban" élnek. Egy-egy ilyen csapatban több ezer papagáj él és repül együtt.

Remélem, hogy Bori hamarosan megszokja az új környezetét és jobb kedve lesz.


 

2010. október 26., kedd

Hűtőzár

Sürgősen be kell szereznem egy hűtőzárat.
Zsebi kb. két hete rájött, hogy ki tudja nyitni a hűtőt. 
Kezdetben csak a kaját vette ki belőle (önkiszolgáló a gyerek), de most már a rizstejes dobozt. Ez még nem is lenne baj, ha nem tudná kinyitni, de ki tudja.
Lecsavarja a kupakot és a kis konyhája egyik edényébe önti a tartalmát. Megfűszerezi egy kevés makadámdióval vagy amit talál, megkavargatja, aztán átönti egy kisebb fazékba. 
Még ez sem lenne olyan nagy baj, ha nem a fazék tésztaszűrő betétjébe öntené át a "levest"...

2010. október 25., hétfő

Apró érdekességek Ausztráliából

Biztos vannak olyanok, akiknek nem mondok újdonságot az alábbiakkal, de tudom, hogy sokan vannak olyanok is az olvasóim között, akik nem olvasnak más ausztrál blogokat és nekik érdekesek lehetnek ezek az információk.

***

A közlekedési lámpák, amikor a szabad jelzésre várakozunk, a piros után egyből a zöld jelzésre váltanak. Nincs piros-sárga együttállás, mint otthon, ebből fakadóan a versenyfutamszerű motorfelpörgetés is elmarad. Persze, a megállást jelző piros előtt van sárga jelzés is.

***

A gyalogátkelőknél addig van zöld jelzés, amíg még érdemes elindulni úgy, hogy biztonságosan át is érj. Ez után már a piros fog villogni, ami még elég időt ad az átkelés befejezésére, de ilyenkor már nem szabad az átkelést újonnan megkezdeni.

***

Nagyon sok olyan hely van a városban (Sydneyre gondolok, de feltételezem, hogy egész Ausztráliára igaz), ahol ki van rakva egy tábla, hogy mennyi ideig lehet az adott helyen parkolni, viszont nem kell fizetni a parkolásért. Még csak ingyenes jegyet sem kell "venned". Ha túlléped az időt, akkor viszont büntetést kaphatsz. 
Hogy honnan tudják, hogy több mint 1 (2) órát álltál ott, azt ne kérdezzétek - nem tudom....

***

Az éttermek többsége BYO, vagyis Bring Your Own (= Hozd a sajátodat) kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan hozhatod a saját borodat, amit aztán az étteremben iszol meg. Ez egy jóval olcsóbb megoldás, mintha az alkoholt az étteremben vennéd meg, főleg, hogy az  nincs megkötve, hány üveg bort viszel be. Költsége így is van, mert "dugó-pénz" néven felszámolnak annyiszor x dollárt, ahány személynek hoztak borospoharat. Ez általában 2-3 dollár, de egyes helyeken akár 6-8 dollár is lehet.
Ha figyelembe veszed, hogy már $10-ért is kapsz jó bort és viszel mondjuk egy fehéret meg egy vöröset, amiből annyit iszol, amennyit akarsz, még dugó-pénzzel is jóval jobban jössz ki, mintha poharanként fizetnél minimum $8-10-t, de inkább többet. A drága borokról már nem is beszélve :)

***

Az alkohol tartalmú italokat élelmiszerboltban nem tudod megvenni, erre külön italboltok vannak. A név ne tévesszen meg: az italt itt csak megvenni lehet, meginni már nem. 
Vannak olyan italboltok, ahol nem adnak táskát az elvitelhez, helyette üres papírdobozokba pakolják a cuccot, olyanokba, amikbe eredetileg más palackok voltak csomagolva (általában több palack italt vásárolnak az ozzik). Ez a fajta doboz-újrafelhasználás más területen is felfedezhető: az egyik nagy kertészeti kereskedésnél is a kasszák után fel van állítva egy nagy fémkosár, amiből olyan méretű papírdobozt vehetsz el, amilyenre szükséged van, illetve találsz.

***

A nagy élelmiszerboltokban a bankkártyát nem csak fizetésre használhatod, hanem készpénz felvételre is. Amikor a fizetést megkezded, akkor a kártyaolvasó (vagy a pénztáros) megkérdezi, hogy veszel-e fel KP-t, s ha igen, akkor először azt intézitek el, a következő lépésben pedig a kártyás fizetést.

***

Az már Magyarországon sem ismeretlen, hogy egyes közüzemi számlákat egy telefonszám felhívásával lehet fizetni, a bankkártyánkat használva. Ez a lehetőség itt nem csak a közüzemi számlákra igaz, hanem sok más számlára is. Nem kell ahhoz nagyon nagy cégnek lenni, hogy legyen ilyen lehetőség a számla kiegyenlítésére. Mi például nagyon sok építőipari beszállítónknak fizetünk ezzel a módszerrel. 

***

Ingyenes virágosztás itt is van, csak egy kicsit más, mint otthon.
Az önkormányzatunknál van egy lista, hogy mely ausztrál növények őshonosak a mi környékünkön és azokból lehet választani pár fajt, amit ingyen el lehet hozni és elültetni. Már nem emlékszem a pontos adatokra, de ha minden igaz, egy darab facsemetét, 3 bokrot, 1 fűfélét - valami ilyesmi arányban lehet a növényeket átvenni.

***

Ha hivatalos másolatra van szükségünk valamiből (pl. anyakönyvi kivonat, útlevél, stb), akkor nem rohangálunk közjegyzőhöz és fizetünk egy halom pénzt egy pecsétért és egy aláírásért.
Van egy csomó foglalkozás, akiknek az aláírását a hivatalok elfogadják. Ilyen például a rendőr, tanár, patikus, ügyvéd, stb. Vagyis fogjuk az eredeti dokumentumot és a róla készült fénymásolatot, elballagunk a legközelebbi patikába (vagy akárhova, mi egy pénzügyi tanácsadó céghez szoktunk menni), és ott a megfelelő személy leellenőrzi a dokumentumokat, aláírja a másolatot és odateszi a rettenetesen egyszerű pecsétjét. 
Ingyen.

***

A számlák kiállítása sem olyan bonyolult, mint otthon, hogy teljesítés ideje, meg számla dátuma, meg legyen rajta aláírás meg pecsét, meg legyen ráírva, hogy hány százalékos áfát tartalmaz, meg hogy amikor az áfa 25 %, akkor a számla végösszege 20 % áfát tartalmaz, meg ilyenek. (Ok, számomra ez utóbbi sem bonyolult, de én szeretem a matekot :) ) Az egész sokkal-sokkal egyszerűbb ennél.
Először is, itt nem pecsételnek orrba-szájba. A mi cégünknek sincs céges bélyegzője, mert nincs rá szükség. Aláírásra sincs szükség. Legyen rajta a cég neve és a cégjegyzési szám, ez fontos. Számla kiállításának napja, hány nap a fizetési határidő (vagy maga a konkrét dátum). 
Van néhány "bonyolultabb" számla, mint például a telefonszámla, de EGYIK SEM olyan bonyolult, mint az otthoni ELMŰ számla. Az nálam mindig kiveri a biztosítékot. Csak hogy stílszerű legyek.

***

Ausztráliában nincs személyi igazolvány. Lakcím igazolvány sincs. Helyette igazolhatod magadat az útleveleddel vagy például a jogsiddal.

***

A városban általában 60 km / óra a sebességhatár. Persze, ahol tábla jelzi, ott lehet több, vagy kevesebb, de a lényeg, hogy nem 50 km / óra, mint otthon. Ahol tanintézmény van (nem csak iskola, hanem akár óvoda vagy bölcsi), annak 100 méteres környékén ki van téve a 40 km / órás sebességkorlátozó tábla. Általában ez sem egész napra szól, hanem naponta kétszer: egy reggeli és egy kora délutáni időintervallumra korlátozódik. Értelemszerűen amikor a gyerekek iskolába mennek, illetve onnan távoznak. 
Sok helyen elektromos fényekkel jelzik, hogy a tábla épp érvényben van. És láss csodát: az emberek be is tartják a sebességkorlátozást. Nem számít, mekkora a forgalom, nem mennek 40-nél gyorsabban. 

2010. október 19., kedd

Vasárnapunk képekben

Vasárnap gyönyörű, nyárias idő volt. Délelőtt elmentünk a narrabeen-i vásárba, majd Colaroyban, egy tengerparti étteremben ebédeltünk. Míg az ételre vártunk, Zsebi a homokban játszott:











Ebéd közben pedig delfineket láttunk! Amióta itt vagyok, még soha nem láttam delfineket Sydneyben! Na, a férjem sem :)))




Ebéd után elmentünk egy kertészeti kereskedésbe, ahol nem dísznövényeket árulnak, hanem minden olyat, ami egy önfenntartó kertbe szükséges. Így rengeteg gyümölcsfát, fűszernövényeket, őshonos növényeket, sőt: tyúkot, kakast, kacsát és nyulat is.
Zsebi olyan jól érezte magát, mintha a játszótéren lett volna :) A kertészetben volt néhány gyerekbicikli, gyerekautó, ezeket persze mind kipróbálta. Megcsodálta a tyúkokat, csibéket és néhányszor körbeszaladta a gyümölcsfákat.





Mi meg közben jól bevásároltunk: találtunk egrest, piros ribizlit, törpe őszibarackfát, szőlőt, málnát, cabbage (káposzta-) pálmát, szelíd gesztenyefát - hú, felsorolni is sok :) Amikor hazajöttünk, el is ültettük őket. Képek majd legközelebb.

Szép napunk volt :)

2010. október 15., péntek

2010. október 14., csütörtök

Zsebi mindig tudja

hogy mi hol van:
 
Tegnap kerestem a kikölcsönzött dvd tokját. Férjem mondja, hol van, de ott nincs, holott én is azt hittem, ott találom. Előző este még ott volt. Kérdezzük Zsebit, mire ő szalad a dvd-k polcához, mutatja, hogy ott. 
Őszintén szólva, egy kicsit kétkedtem, gondoltam, biztos csak azt mutatja meg, hol vannak általában a dvd-k. De azért követem, és jobban megnézem a polcokat - és megtalálom a tokot! Valóban ott volt, Zsebi a helyére tette :)
És ha még megemlítem, hogy talált egy használaton kívüli dvd lemezt és azt is belerakta a tokba... :)

***

Zsebi mindig tudja,
kinek mi jár:

Amikor egy üzletben fizetek, mindig Zsebi akarja odaadni a pénzt és ez így is történik. Én odaadom neki a pénzt, ő fizet az eladónak, az eladó neki adja vissza a visszajárót, Zsebi meg odaadja a pénzt nekem.
Tegnap jött hozzánk egy ebay vásárló, aki az egyik eladásra kínált szőnyegünk szerencsés licitálója volt. Készpénzben fizetett, járt neki vissza 4 dollár. Odaadtam a karomban ülő Zsebinek $2-t, ő továbbpasszolta a vevőnek. Daddy is odaadott $2-t Zsebinek, az megint tovább lett passzolva a vevőnek. Amikor a vevő távozott, Steve el akarta tenni a bankjegyeket. Zsebi viszont nyújtotta a kezét értük - majd amikor megkapta a pénzt, továbbpasszolta őket nekem :)

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha a házban bárhol pénzt talál, például a férjem ágya melletti éjjeli szekrény tetején, ahova ő mindig kipakolja a zsebében lévő érméket, Zsebi mindig összeszedi őket és odaadja őket nekem :)

Okos gyerek :)

2010. október 13., szerda

Idill

Ilyen egy csendes, idilli este, amikor a daddy valami okosító dokumentumfilmet néz a számítógépen, Zsebi pedig melléül - majd elalszik:



2010. október 12., kedd

Új szokás

Zsebi ma új szokást vezetett be.

1) Teát szerez. Hogy az enyémet vagy a sajátját, az lényegtelen.
2) Kimegy vele a teraszra. Óvatosan lépked, hogy a tea ki ne lötyögjön.
3) A bögrét a székre helyezi. Egy kicsit oldalra, nem középre.
4) Felmászik a székre a tea mellé. Kényelembe helyezi magát.


5) Iszik a meleg teából...

 6) ... és csodálja a tájat :)

Pedig ma reggel még csak nem is volt gyönyörű időnk...

A fotókat az ablakon keresztül készítettem, azért szellemképesek.

2010. október 11., hétfő

Apró-cseprő

Legalább két hónapja mondogatom a férjemnek, hogy milyen jó, hogy már ekkora a hasam, mert most már egyértelműen látszik, hogy nem dagadt vagyok, hanem babát várok.
Erre a szerdai úszáson, ahova hetente viszem Zsebit és magam is fürdőruhát húzok, kiderült, hogy a többi anyukának még csak most tűnt fel, hogy terhes vagyok...

***

Párom keresi a tiszta farmernadrágját, amit már hetekkel korábban kimostam, hogy hol van. Előhúzom neki egy nagy adag vasalni való alól (nem, azt nem szoktam vasalni...), mire Zsebi berohan a szobába, kezében apja zuhanyzás előtt levetett farmerjával és nyújtja, hogy "itt van!" :)

***

Vettem Zsebinek egy szájharmonikát, mert szemet vetett rá a boltban és olcsó is volt. Gondoltam, bár egy másfél éves még nem tudja fújni, hátha általa rájön, hogyan fújja a forró ételeket (szokta őket ugyan fújni, de azért ez nem egy koncentrált fújás :) ). Még a boltban megmutattam neki, hogy is működik a masina - ahogy kijöttünk az üzletből, kb. két méterre tőle már ő is rájött :)

***

Étteremben ebédeltünk a hétvégén. A mosatlan tányérokat nem szedték le egyből, megvárták, míg mindenki befejezi a fogást. 
Zsebi megfogott egy üres tányért és odavitte a pincérnek. Aztán ezt megtette minden más mosatlannal is az asztalunkon :)

***

Mint korábban már írtam, Zsebi rákapott a C vitaminra. Naponta többször is jön, hogy kérne belőle. Ha kap, általában megengedem neki, hogy másodszorra is belenyúljon a dobozba, de azt a szemet már oda kell vinnie daddynek.
Múltkor, amikor odavitte és nyújtotta az apjának a vitamint (közben hangosan szólítgatva, hogy "eeee-eee-eeeeee"), ő persze nem figyelt, mire Zsebi egy "feladom" stílusban felsóhajtva bekapta a második szem C vitamint is a szájába. Az apja erre kérdőn ránézett, mire Zsebi kivette a szájából a vitamint és átnyújtotta az apjának :)

***
Zsebit hazahoztam az úszásról és lefektettem aludni. Teszek-veszek, pakolok - közben mintha valami zajt hallanék a hálószoba-fürdőszoba irányából. Mi ez a zaj??? Valami besurranó tolvaj?!? Lassan megközelítem az ominózus helyiségeket, közben fülelek. Igen, jól hallom a neszt. A különálló WC-ből jön. Na de ki tör be a WC-be??? 
Kezem a kilincsen, óvatosan kinyitom az ajtót - és ijedtemben szinte egyből be is csapom....!
Egy szarka van bezárva!! Hát, tolvajnak tolvaj, épp csak egy kicsit más, mint amire számítottam...
Rohanok a páromhoz a teraszra, hogy egy szarka van beragadva a WC-be, de még félig sem mondom, ő már kajánul vigyorog :) Természetesen Ő zárta oda be, hogy ebből majd tanul a madár és többet nem fog berepülni a házba. 
A rémült szarkát persze ezek után egyből kiengedtük (minden más ajtó becsukva, parfis a kézben, hogy megtalálja az ajtót).
Azt a képzeletetekre bízom, hogy nézett ki a WC a madár után... takarítása - büntetésként - a férjemre maradt.
És ugye mondanom sem kell, hogy kb. 10 perccel az eset után még egy szarka berepült a nappaliba :) Bár azt kötve hiszem, hogy ugyanaz a madár volt.

2010. október 9., szombat

Zsebi ma

Ma vendégségben voltunk. Délelőtt 11-kor indultunk el itthonról, egy órát autóztunk a barátaink házához, du. 4-kor indultunk vissza, 5-re értünk anyósomékhoz, ott megvacsoráztunk, majd fél 8-ra értünk haza.
Zsebi pelenkája végig száraz maradt :)
Természetesen ez idő alatt többször volt a wc-n pisilni.

Annyira büszke vagyok az én kis másfél évesemre! :)

2010. október 8., péntek

A krumplifarmer esete a maratonnal - Érdekességek Ausztrália történelméből

avagy amit nem találsz meg a történelemkönyvekben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy maratoni futóverseny Sydney és Melbourne között. A táv 875 kilométert jelentett, melyet a futók kb. 5, de inkább annál több nap alatt tettek meg. 

1983-ban egy 61 éves krumplifarmer jelent meg a versenyen, a farmerekre jellemző kezeslábasban, gumicsizmában és ő is kért egy start számot. Mindenki nevetett, azt hitték, az öreg csak viccel, de mivel erősködött, ő is a rajthoz állhatott.
A furcsa farmer megjelenésénél már csak a futása volt mosolyt fakasztóbb: ellenben a többi futóval, akik a futóktól (akkoriban) megszokott módon nagyokat "léptek", az öreg mozgása szinte a tyúklépésre emlékeztetett. Másban is különbözött a többi maratonistától: míg azok éjszakánként 6 óra alvást engedélyeztek maguknak, a farmer néha egyáltalán nem aludt vagy csak 2-3 órára dőlt le. 
5 napig figyelte Ausztrália az eseményt, vajon az öreg célba ér-e egyáltalán.
Az utolsó nap, amikor a többi futó felkelt, sehol sem látták az öreget - csak a célhoz érve találkoztak vele újra :)

Cliff Young 5 nap, 15 óra és 4 perc alatt tette meg a Westfield Sydney-Melbourne Ultramaraton távját, elsőként beérkezve. A másodiknak beérkező futónak ehhez 6 napra és 1 órára volt szüksége.
A futóverseny történelme alatt, melyet 1983 és 1991 között évente rendeztek meg, csak 4 alkalommal sikerült ezt az eredményt megdönteni, összesen 2 futó által és legalább 3 olyan győztes van, aki a később Young-csoszogásként elhíresült futótechnikát alkalmazta a táv megnyeréséhez.


Híradás az 1983-as Westfield maratonról

Cliff Young egyébként egy 8,1 km2-es birkafarmon nőtt fel, ahol a családnak 2000 birkája volt. Cliff itt futkározott ebben a stílusban a birkák után...

Cliff Young

Forrás: 
- a férjem

2010. október 6., szerda

Túl a félidőn

Pontosabban már túl az első 5 hónapon. 
Miben más ez a babavárás?
Lássuk egy kicsit rendszerezve:

Lelkileg:
Nos, az előző alkalommal, mivel az volt az első, az ember sokkal jobban odafigyel a belsejére. Az egész lényem át volt itatva valami boldog lebegéssel, kíváncsisággal vegyes izgalommal, hogy vajon milyen is lesz a szülés, hogy fog kinézni a baba, milyen lesz maga az anyaság, hogyan fog megváltozni az életünk, amikor egy csöppség minden nap jelen lesz. 
Most viszont már itt van Zsebi, aki 24 órás elfoglaltságot ad, akire mindig figyelni kell (főleg, amikor csendben van!), így természetesen nem tudok annyira befelé koncentrálni, mint amikor vele voltam várandós. Emellett a kérdések többsége már "nem ügy", hisz tudom, mire számíthatok. Nem aggódom azért, milyen lesz a szülés, inkább olyan kérdések merülnek fel bennem, hogy időben beérünk-e a kórházba, ki fog Zsebire vigyázni, míg én szülök, mennyivel lesz gyorsabb ez a szülés, stb. És talán az egyetlen azonos kérdés: hogy fog kinézni a baba? :)


Testileg:
Zsebivel az első három hónapban elég fáradékony és álmos voltam. Hát, most olyannyira nem, hogy az első harmadban azt sem tudtam, hogy már babát várok... kezdtem is frusztrált lenni emiatt, hogy na mi van már :)))
A melleim sem nőnek látványosan, mert még mindig nagyok :)))

Kívánósság:
Zsebivel állandóan gyümölcsöt ettem, mást szinte alig kívántam. Húst vacsorára nem szerettem enni, mert megfeküdte a gyomromat. 
Most nincsenek ilyen problémáim. Eszek mindent, ami jól esik, a hús vacsorára is jöhet. Gyümölcsöt egyébként is sokat eszek, de most nem olyan őrült mennyiségben, mint előzőleg. Az étkezésünk meg egyébként is sokkal egészségesebbre váltott, mióta Zsebi megszületett.

A baba oldaláról:
Sokat, sokat, sokat rugdos :) Nagyon aktív bébi. Igazából elég korán megéreztem a mozgását - már akkor, amikor nem tudtam, hogy terhes vagyok, vagyis még a 10. hét előtt. Éreztem valami fura mozgást odabent, de azzal magyaráztam, biztos csak a gyomrom. Ugyanakkor nem lepődtem volna meg, ha valaki odabentről egy jó nagyot rúg, hogy "figyelj már! Itt vagyok!"...

Az egészségügyi ellátás:
Legnagyobb sajnálatomra ezúttal nem a mona vale-i kórházban fogok szülni, amellyel annyira elégedett voltam, hanem a manly-iben. A döntést nem mi hoztuk: a mona vale-i kórház szülészetét felújítás címszóval bezárták. Hogy a valóságban milyen okok vannak a háttérben, az megérne egy másik bejegyzést. Valószínűleg később meg is teszem, amikor lesznek fejlemények.
Ami ugyanaz: most sincs saját (magán) szülészorvosom, megint a jól bevált államilag finanszírozott rendszerre bíztam magamat.
Ami mégis más: a második várandósságnál ritkább a terhesgondozás, mint az első gyereknél :) 
Korábban sem vitték túlzásba az egészet, lévén, hogy az első 3 hónapban nem foglalkoznak veled, utána meg 6 hetente kellett megjelenni a szülésznőnél. No, most elegendő 8 hetente :) A harmadik harmadban persze fokozatosan sűrűsödnek a találkozások, de összességében még így is ritkábban van jelenésed. 
Hogy a magyar terhességgondozáshoz képest pedig mennyire más az ausztrál - nagyon :) Azt hiszem, erről is írnom kell egy posztot. Azt hittem, már írtam, de úgy tűnik, még sem. 

Hogyhogy nem tudtam, hogy már terhes vagyok? 
Az ember azt gondolná, hogy ezt elég nehéz nem észrevenni. Hát, volt néhány dolog, ami megtévesztett - mert ugyebár terveztük a terhességet, így árgus szemekkel figyeltem a jeleket. 
- a rendszeres havibaj még mindig elkerült,
- Zsebi még mindig szopizik és az étvágyában semmilyen változás nem történt,
- súlygyarapodás nem történt, csak az alatt a majdnem 3 hét alatt, míg a Fülöp-szigeteken voltunk, de azt is a szörnyű kajáknak tudtam be, ráadásul a rákövetkező 2 hétben 1 kg le is ment fogyókúra nélkül,
- a nyaralásunk alatt kétszer véreztem, majd egyszer itthon  is - ennek hatására mentünk be végül a sürgősségire, mert nem tűnt normálisnak és ekkor derült ki, hogy babát várok. 
Persze, a vérzések miatt egyből megkaptam a veszélyeztetett terhes státust, de mint fentebb említettem, még ez sem jelent semmilyen megkülönböztetést a terhességgondozás normál menetéhez képest.

A baba neme:
Igyekeztünk tudományos módszerek alapján hozzáállni ehhez a babához, hogy olyan nemű gyermekünk szülessen, amilyet szeretnénk. A tanácsokat Wise Ladytől kaptam.
Nos, úgy néz ki, sikeresen alkalmaztuk a módszert: ezúttal kislányunk lesz :)
Január végére várjuk.

2010. október 5., kedd

Református Családi Nap lesz!


A cserkészek ismét előrukkoltak valamivel és én szívesen adom közzé a meghívójukat:

Szeretettel hívunk mindenkit:
A Református Családi Napra
2010 október 10-én –VASÁRNAP-
Egész napos rendezvény sorozat a Sydneyi Magyar cserkészotthonban.
Cím: Melville Reserve, Hampstead Road- Homebush  West

E rendkívüli napon az istentisztelet is a cserkészotthonban tartjuk 11:00 órai kezdettel.
Angolul beszélő rokonok és barátok tiszteletére – rövid angol nyelvű ismertetőt tartunk.


Jó szokáshoz híven, ez alkalommal is ízletes magyar ételek várják a kedves testvéreinket:
Sült hús, sült kolbász és sült hal
Töltött káposzta és kolozsvári káposzta
Lángos és megannyi magyar sütemény


A gyerekeknek és ifjak számára érdekes fogalakoztatással készülünk.
Érdeklődni lehet:  Bánki Éva: 9793 2789, Doby Ibolya: 9744 9452
Otel Maria: 9833 7862, Péterffy Kund: 9677 9614

A GYEREKES CSALÁDOKNAK HÍRÜL ADJUK, HOGY A CSALÁDI NAPUNKON AZ UGRÁLÓKASTÉLY IS FÖL LESZ ÁLLÍTVA .

2010. október 4., hétfő

Zsebi és egyebek a kertben

Néhány kép Zsebiről és a kertről + közkívánatra újabb két videó!


Zsebi részt vesz a kerti munkában:

Itt pedig csak szimplán szaladgál és élvezi a nyárias tavaszt:

 Így néz ki a lugasunk, amit csak tavaly alakítottunk ki. A szőlő és a telekhatár között leledzik többek között az ibolya, amit korábban már mutattam, illetve a kála.
A háttérben a szomszéd hatalmas, ronda háza áll - az egyetlen szomszédunk, aki belát a kertünkbe. Még jó, hogy egyedül él...

Zsebi dolgozik :)

Ide ültettem át a 3 epret, illetve két rukkolát. Muszáj őket lehálózni, mert különben az oposszum és a madarak lecsipegetik a még meg sem érett szemeket.


Íme az a két bizonyos kerámia cső, ami funkció nélkül árválkodott a kertünkben. Két különböző fajtájú kakukkfüvet ültettem beléjük, amik a kép készítése óta látványosan nőnek. Komolyan, naponta látni, mennyivel magasabbak lettek.

Alexandra Pálma :) Eddig cserépben volt, de most találtunk neki méltó helyet. Egyszer majd jó magas lesz.

Citromfa, limefa, szegfűk, sarkantyúvirágok


A cukornád mulccsal befedett háromszög, egyelőre beültetésre várva. Jelenleg csak a tavaly ősszel vett szilvafa és két paprika palánta árválkodik benne.


Babérbokor (lesz valamikor)

Szilvafa csemete és paprikák

Vadbanán és könnyező pálma

"Lila sor" - levendulák és egyéb lila virágok

Mangófa - talán két éve vettük?


Néha olyan komolyan tud nézni :)





Először segítünk daddynek...



... aztán ha már ellestük a technikát, magunk is megpróbálkozunk a fűnyírással :)

A munka végeztével pedig levehetjük a kerti gumicsizmát.