2010. október 27., szerda

Bori

Új taggal gyarapodott a családunk: megérkezett hozzánk Bori.
Igaz, nem teljesen önszántából jött és mi sem terveztük őt, de egy vészhelyzetben megmentettük az életét és befogadtuk.
Valahogy hívnunk is kell, ezért a keresztségben végül a Bori nevet kapta.

Bori egy világoskék színű hullámos papagáj, angol nevén budgerigar. Ausztráliában őshonos és az országnak szinte minden részén megtalálható - kivéve Tasmániában és az óceánparti vidék 80%-án. Ez az egyetlen oka, hogy nem engedem szabadon: a mi környékünkön idegen madárnak számít, egyértelműen egy kalitkából szabadult művészről van szó. 


Szombaton találtuk, amikor a BBQ parti után az utolsó vendégekkel beszélgettünk az utcán. Egy csomó noisy minor fogta közre az úttesten pihegő madarat. A noisy minor-ok méltóak a nevükre, mert nagy zajt csapnak, ha valami furcsát, valami idegent tapasztalnak. Afféle vészmadaraknak számítanak. 
Szegény papagáj fáradt volt, erőtlen és vélhetően verekedésbe is keveredett. Végül a férjem egyik barátja fogta meg (nem volt nehéz) és adta át nekem. A madár egyértelműen kézhez van szokva, nagyon nem ellenkezett a markomban. 
Először el akartam vinni egy állatorvoshoz, de Zsebi aludt, késő is volt, így a befogadása mellett döntöttünk. Gyorsan körülnéztem az ebayen, hogy beszerezzek egy kalitkát, amit vasárnap végül meg is nyertem $5-ért :))) Hétfőn küldtem érte egy futárt és kedden délelőtt pedig megérkezett a szép, nagy kalitka. 


Szegény Bori addig kénytelen volt egy ráccsal lefedett dobozban élni, de legalább kipihente magát és egy kis erőre kapott. Egy idő után evett, ivott és egy kicsit csiripelt.
Madáreleségünk, zöldség-gyümölcs mindig van itthon, úgyhogy nem fogja megterhelni a családi kasszát.

Bori egyértelműen kislány, mert a csőre feletti rész, az orrnyílásnál a bőr világosbarna színű. A fiúké ezzel szemben kék. Megnyugtató ezt tudni, mert gyerekkoromban is volt egy hullámos papagájunk, aki Gyuri névre hallgatott és neki is kék színű volt a csőre feletti bőr.

Egy kicsit ugyanakkor sajnálom, hogy Bori kénytelen kalitkában lakni, de itt a többi madár miatt nem élne sokáig. Ezt a szombati életmentő akció is jól mutatja. 
A hullámos papagájok szabad környezetben hatalmas "hordákban" élnek. Egy-egy ilyen csapatban több ezer papagáj él és repül együtt.

Remélem, hogy Bori hamarosan megszokja az új környezetét és jobb kedve lesz.


 

4 megjegyzés:

Csaszarok írta...

Nagyon aranyos, mi egy hullámos papgájt hagytunk hátra. Aki még mindig él, talán 7 éves most és beszél. Sok örömet tudnak okozni:)

Tünde

Alexandra írta...

Bori ma egész jól eljátszott a tükörképével, úgyhogy van remény :)
Anyósomék épp most vitték el pár napra, hogy vigyázzanak rá - nem mondom, hogy nem aggódom... már hiányzik :)

Gabriella írta...

óóóó de bájos :)

Alexandra írta...

Jelentem, túlélte a nyaralást :)
Egyszer ugyan kiszökött a kalitkából, de szerencsére nem a házból, így megmaradt nekünk :)