2010. október 6., szerda

Túl a félidőn

Pontosabban már túl az első 5 hónapon. 
Miben más ez a babavárás?
Lássuk egy kicsit rendszerezve:

Lelkileg:
Nos, az előző alkalommal, mivel az volt az első, az ember sokkal jobban odafigyel a belsejére. Az egész lényem át volt itatva valami boldog lebegéssel, kíváncsisággal vegyes izgalommal, hogy vajon milyen is lesz a szülés, hogy fog kinézni a baba, milyen lesz maga az anyaság, hogyan fog megváltozni az életünk, amikor egy csöppség minden nap jelen lesz. 
Most viszont már itt van Zsebi, aki 24 órás elfoglaltságot ad, akire mindig figyelni kell (főleg, amikor csendben van!), így természetesen nem tudok annyira befelé koncentrálni, mint amikor vele voltam várandós. Emellett a kérdések többsége már "nem ügy", hisz tudom, mire számíthatok. Nem aggódom azért, milyen lesz a szülés, inkább olyan kérdések merülnek fel bennem, hogy időben beérünk-e a kórházba, ki fog Zsebire vigyázni, míg én szülök, mennyivel lesz gyorsabb ez a szülés, stb. És talán az egyetlen azonos kérdés: hogy fog kinézni a baba? :)


Testileg:
Zsebivel az első három hónapban elég fáradékony és álmos voltam. Hát, most olyannyira nem, hogy az első harmadban azt sem tudtam, hogy már babát várok... kezdtem is frusztrált lenni emiatt, hogy na mi van már :)))
A melleim sem nőnek látványosan, mert még mindig nagyok :)))

Kívánósság:
Zsebivel állandóan gyümölcsöt ettem, mást szinte alig kívántam. Húst vacsorára nem szerettem enni, mert megfeküdte a gyomromat. 
Most nincsenek ilyen problémáim. Eszek mindent, ami jól esik, a hús vacsorára is jöhet. Gyümölcsöt egyébként is sokat eszek, de most nem olyan őrült mennyiségben, mint előzőleg. Az étkezésünk meg egyébként is sokkal egészségesebbre váltott, mióta Zsebi megszületett.

A baba oldaláról:
Sokat, sokat, sokat rugdos :) Nagyon aktív bébi. Igazából elég korán megéreztem a mozgását - már akkor, amikor nem tudtam, hogy terhes vagyok, vagyis még a 10. hét előtt. Éreztem valami fura mozgást odabent, de azzal magyaráztam, biztos csak a gyomrom. Ugyanakkor nem lepődtem volna meg, ha valaki odabentről egy jó nagyot rúg, hogy "figyelj már! Itt vagyok!"...

Az egészségügyi ellátás:
Legnagyobb sajnálatomra ezúttal nem a mona vale-i kórházban fogok szülni, amellyel annyira elégedett voltam, hanem a manly-iben. A döntést nem mi hoztuk: a mona vale-i kórház szülészetét felújítás címszóval bezárták. Hogy a valóságban milyen okok vannak a háttérben, az megérne egy másik bejegyzést. Valószínűleg később meg is teszem, amikor lesznek fejlemények.
Ami ugyanaz: most sincs saját (magán) szülészorvosom, megint a jól bevált államilag finanszírozott rendszerre bíztam magamat.
Ami mégis más: a második várandósságnál ritkább a terhesgondozás, mint az első gyereknél :) 
Korábban sem vitték túlzásba az egészet, lévén, hogy az első 3 hónapban nem foglalkoznak veled, utána meg 6 hetente kellett megjelenni a szülésznőnél. No, most elegendő 8 hetente :) A harmadik harmadban persze fokozatosan sűrűsödnek a találkozások, de összességében még így is ritkábban van jelenésed. 
Hogy a magyar terhességgondozáshoz képest pedig mennyire más az ausztrál - nagyon :) Azt hiszem, erről is írnom kell egy posztot. Azt hittem, már írtam, de úgy tűnik, még sem. 

Hogyhogy nem tudtam, hogy már terhes vagyok? 
Az ember azt gondolná, hogy ezt elég nehéz nem észrevenni. Hát, volt néhány dolog, ami megtévesztett - mert ugyebár terveztük a terhességet, így árgus szemekkel figyeltem a jeleket. 
- a rendszeres havibaj még mindig elkerült,
- Zsebi még mindig szopizik és az étvágyában semmilyen változás nem történt,
- súlygyarapodás nem történt, csak az alatt a majdnem 3 hét alatt, míg a Fülöp-szigeteken voltunk, de azt is a szörnyű kajáknak tudtam be, ráadásul a rákövetkező 2 hétben 1 kg le is ment fogyókúra nélkül,
- a nyaralásunk alatt kétszer véreztem, majd egyszer itthon  is - ennek hatására mentünk be végül a sürgősségire, mert nem tűnt normálisnak és ekkor derült ki, hogy babát várok. 
Persze, a vérzések miatt egyből megkaptam a veszélyeztetett terhes státust, de mint fentebb említettem, még ez sem jelent semmilyen megkülönböztetést a terhességgondozás normál menetéhez képest.

A baba neme:
Igyekeztünk tudományos módszerek alapján hozzáállni ehhez a babához, hogy olyan nemű gyermekünk szülessen, amilyet szeretnénk. A tanácsokat Wise Ladytől kaptam.
Nos, úgy néz ki, sikeresen alkalmaztuk a módszert: ezúttal kislányunk lesz :)
Január végére várjuk.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulálok a születendő kisbabához. Érdekes volt olvasni az összehasonítást a két terhesség közötti különbségekről. Anno az egyik ismerös anyuka mondta, mindkét terhessége teljesen más volt, és a másodiknál már arra sem volt ideje, hogy arra figyeljen, mikor kell ultrahangra menni. Nekem ez - az első terhességgel - elképzelhetetlen volt, mi az, hogy valaki már egy héttel korábban nem a "ultrahangozás lázában" ég :)))) Hát a másodiknál már nincs idő ilyesmire.

Alexandra írta...

Köszi :)
Az ultrahang azért nem sokat változott az első terhességemhez képest: ugyanolyan öröm volt elmenni rá :)
Főleg, hogy itt nem viszik túlzásba: normális esetben csak kettő van az egész terhesség alatt.

Gabriella írta...

Végre jó sűrűn posztolsz, ebből a szempontból IS nagyon jó, hogy várandós vagy ismét :)

Alexandra írta...

Igyekszem-igyekszem :)

Mackómama írta...

A felsorolt összes témakör nagyon érdekelne! Kérlek írd meg ezeket. A gyermek neme...hm, két pasimaci után mi is nagyon rajta voltunk a lálnyprojecten :-)

Alexandra írta...

@Mackómama:
A mamámnak 7 fiú után született 3 lánya... gondoltam, nekem ezt már nincs időm kivárni :)))

Még meg kell írnom a tasmán nyaralásunkat (kismillió fénykép és videó), utána igyekszem a fenti témákat is feltenni.