2010. szeptember 1., szerda

Kicsimama

Álmomban néha még járok a házban.
Látom a falról lelógó tükört, a konyhát, a kicsi tévét, a Házi Áldást. Belépek a szobába, ami tele van ággyal, a sarokban a tükrös szekrény, a falon rokonaim esküvői képei. 
Az ajtó mögött a nagy kép, kicsipapa és kicsimama fiatal korában. Szeretnék közelebb lépni, megérinteni a képet, jobban megnézni, ahogy gyerekként. Felfedezni a kisimult arcokon kicsimama ráncos, szikár bőrét. 

Amikor kicsi voltam, sokat jártunk Vésztőre. Mindkét nagymamám ott élt és gyerekszemmel az egyik magas és testes, a másik alacsony és vékony volt (az anyai nagymamám még mindig él). Nekünk gyerekeknek logikus volt az elnevezés: ha az egyik nagymama nagy, a másik kicsi, akkor az egyik nagymama, a másik kicsimama. A mai napig fura, amikor kicsimamát nagymamaként kell említenem.

Kicsimama a falu szélén élt, az utca utolsó házában. Az utca felé a ház hátát mutatta, a fekete kapun belépve pedig a ház rövid oldala, a nappali ablaka előtt mentünk el. Kis előkertbe jutottunk, ahol a virágok buján, sűrűn voltak ültetve. Nem volt ez olyan igazi kert, mint nagymamánál, csak egy pici kis éden a szegénységben. 
A tornác sok évvel korábban be lett építve. Belépve az ajtón, az előtérbe jutottunk. Balra a folyosó függönnyel leválasztva, jobbra haladva a konyha lett kialakítva. A konyhaajtó előtt balra lógott a nagy, barokkos tükör, melynek hátlapja rég megkopott és benne minden homályosan látszódott. Teteje el volt billentve a faltól, hogy így többet mutasson. 
Furcsán harsogó volt ez a tükör ahhoz a szerénységhez képest, amit az egész ház mutatott. 

A konyhában, az ajtótól jobbra állt a mosogató tál, alatta a bádog kannával. Kicsimama egész életében nem volt bevezetve a víz a házba, a vizet a ház előtti, az úttest túloldalán lévő nyomós kútból kellett hozni. Emlékszem, néha még én is hoztam... nem sokszor ugyan.
Az ablak előtt, a sok kicsi fémvázas üvegablak előtt, az egyik oszlopnál állt az ezeréves gáztűzhely, melyhez a gáz palackból jött. Szemben az ajtóval állt a kredenc, tele edényekkel, fűszerekkel. 
Emlékszem, egyszer kicsimama kért, hogy "fiam, add ide nekem a cimetet - nem ismered a cimetet? Hát fahaj!"
Balra, a falhoz szorítva asztal, szék gyanánt a fal mentén pad. Az asztal felett a falra ragasztva valamelyik újság közepéről kalendárium.
Visszatérve az előtér-folyosóra, a bejárattal szemben nyílt a középső, mindenes szoba ajtaja, a ház eredeti bejárata. Az ajtó mögött ágy, balra a titkokat rejtő kisszoba ajtó. Balra szemben a kicsike, megsárgult fehér tévé, amelyen még a modern adások is '60-as évekbelinek tűntek. Előtte az ágy, melyen kicsimama rendszeresen hált. 
A szemközti falon egy másik kredenc, tele tányérral, tálalóeszközökkel. Fiókjaiban evőeszközök és kincsek, de a legtöbb részébe soha be nem néztem. Jobbra, a nagyszoba ajtaja mellett a keskeny kályha, felette a Házi Áldás, melyet annyiszor láttam, hogy megtanultam. 
A szoba közepén az asztal, körülötte székek. Az asztal tetején tálcán kancsó vízzel, csipkével lefedve, körülötte vizespoharak.
Az egész szoba kicsi és zsúfolt volt ennyi bútornak. Ha az egész család összejött, így is csak turnusokban tudtunk leülni ebédelni.


A nagyszoba meglepő módon világos volt, ahhoz képest, hogy csak egy nagy ablaka volt.
Az ajtótól jobbra állt a két, termetes fekete (vagy sötétbarna?) szekrény, mindenhol máshol ágyak voltak a falnak tolva. A bal szemközti sarokban állt az öltözőtükör, melynek valamelyik fajtája mindegyik házban megtalálható volt. 
Középen kis kerek asztal, magasabb, mint a mai dohányzóasztalok, két oldalán fotelek - vagy székek? Már nem is emlékszem :(
A döngölt padlón mindenhol csíkos, hosszú rongyszőnyegek voltak leterítve. 


A titkokat rejtő kis szobába csak ritkán léptem. Ajtaja mindig csukva volt és valahogy tudtuk, hogy oda nem szabad belépni. A szoba akkor is sötét volt, ha odakint hét ágra sütött a nap, mivel az utca felé csak egy picinyke ablaka volt, a tornácra néző nagy pedig a beépítés óta semmit sem ért. 
Két nagy parasztágy volt a szoba közepén, összetolva, rajta a sok dunyha, párna, paplan felhalmozva. Az ajtó mögött ruhásszekrény, a kicsi ablak előtt pedig mintha egy komód állt volna, rajta díszes bögrékkel és egyéb dísztárgyakkal. 
Soha nem tudtam igazán feltérképezni a szobát, így erről a helyről van a legkevesebb emlékem.


A beépített tornácról a fészeren át lehetett az udvarra lépni. Emlékszem, mindig megcsodáltam a zárszerkezetet, mely fából készült és az ajtó mindkét oldaláról működtetni lehetett. Nem is igazi zár volt, inkább kilincsnek mondanám, de nem úgy nézett ki. 
A baromfiudvar nagy volt, az én gyerekszememnek hatalmas. Disznóól, mellette fehér ajtajú pottyantós wc, mögötte "olajbogyófa", aminek ferde törzsére sokszor felmásztunk.
Tyúkok, kakasok, libák, kacsák az udvaron, betonból készült itatóvályú. 


Volt még a portán olyan épület, aminek csak a falaira emlékszem, de sosem jártam benne. Vajon mit rejthetett? 


Kicsimama egész életében filigrán volt, élete végéig mindenhova biciklivel közlekedett. 65. születésnapjára egy új biciklit kapott a gyermekeitől, unokáitól. 
8 gyermeket nevelt fel (5 fiút követett 3 lány), akiktől ma már 24 unokája, 14 dédunokája lenne, sőt, már úton van az első ükunoka is. 


Kicsimama ma lenne 90 éves.





7 megjegyzés:

Gabriella írta...

szép ez a történet, én is ezzel fárasztom a környezetem, ha valaki akár csak egy kis utalást tesz a nosztalgikus, és fánk illatú gyermekkorra, főként a nyarakra, amit falun tölthettem...
na nem kezdek bele, mert az egy önálló blog lehetne...
mindenesetre jó volt olvasni, sok sok sor "ismerős" volt, azt hiszem anno a kis falukban volt egy pár azonosság :)

Alexandra írta...

Hm, fánk...! És a tejberizs, amit csak a nagymamám (másik mamám) csinált, anyu sosem! Meg a csöröge...! Nagyon szép emlékeim vannak gyermekkorom nyarairól és úgy általában a szünidőkről, melyet Vésztőn töltöttem.
Az egy villanykörtés lámpa a konyhában, amin tányér volt a bura, a felnyitható tetejű hokedli...
ismerős? :)

Gabriella írta...

Alexandra 2010. szeptember 5. 17:35

ismerős-e???

fatüzelésű sparhelt, vizes(vödrös) pad, felnyitható tetejű láda a konyhában, magasra tornyozott, szigorúan dunnyhás ágynemű, rajta az ágytakaró, a vájling, a benne hűlő friss pogácsával, kockásabrosszal letakarva, kamra, benne pár egérrel, moslékosvödör, moslékkeverő-fával, zsírosbödön, zöld kredenc, benne az ünnepi puharakkal, meg a középütt elhúzható részben mama gyógyszereivel, az üveges rész metszésénél pár régi, hajlott képeslappal, valahonnan a balatonról, vagy ki tudja... egy egy levéllel oldalra a poharak mellé betéve, meg pár sárgult papíron recept a szomszédtól, tucat hagyományos lottószelvény, padláson teknő, konyha sarkában horgolt terítővel letakart tárcsás mosógép, a modern kor talán egyetlen bizonyítéka. a szobában földes padló (vagy milyen), amit takarítás után, azaz seprés után vízzel kellett felfröcskölni, hogy ne porozzék, iigen, a nagy fésülködőasztal, a sérült, foltos tükörrel, az asztalon minden kincs, közte régi, félig elpárolgott orosz kölnisüveg, valami búcsúból rég beszáradt körömlakk, amit az egyik lány hagyott itt, egy nívea krém... a falon keretben elsárgult fotó a gyerekekről (anyáinkról), és ócska búcsúban vett tájkép, meg talán egy jézusos kép, a legnagyobb. üvegre horgolt kutya (borzalmas...), nagy háromajtós sötétbarna lakkozott szekrény, benne ágyneműkkel, kabátokkal, ünnepi blúzzal, szoknyával, öltönnyel, óriási bugyogókkal....
udvaron a ház előtt kis kavicsos rész, utána füves-virágágyásos, az ágyásokat fehérre meszelt, élére állított tégla szegélyezte, a virágok jobbára pünkösdi rózsa, és egyebek...
a ház mögött konyhakert, némileg rendszerrel, némileg bujasággal. répa, gyökér, paprika, paradicsom, uborka, málna, egres, torma, bab, borsó, kapor (hmmm), stb...
az utca túloldalán a baromfiudvar, sok baromfival, pár disznóval, nyúllal, stb...
a háznál még lugas, alatta játékkonyhával, amit mi uraltunk az unokatesómmal.
az én mamám háza az első volt a faluban. ahogy megláttuk a falu táblát, egyben a mama házát is.
röviden.
:)

Alexandra írta...

Végig mosolyogtam, míg olvastam a bejegyzésedet :) Mennyi ilyet láttam én is! A zsírosbödön piros volt - és tudod, hogy a disznózsír nem is olyan egészségtelen, mint ahogy elhitették velünk? A finomított olajok sokkal rosszabbak.
Jó lesz majd jövőre hazamenni és látni Zsebi arcát, ahogy rácsodálkozik a malacra, tyúkra, kakasra :) És élvezni a vályogház kényelmét, ahol nem kell légkondi, mégis hűvös van bent nyáron. És be lehet verni egy szöget simán kalapáccsal, nem kell ütvefúró egy kép felrakásához. Nem mintha ilyen terveim lennének :D
A szomszédunknak vannak tyúkjai és olyan jó hallgatni őket reggelente :) Sajnos kakast nem lehet tartani felénk, mert túl hangosak...

Újvari írta...

TI KICSI MAMÁNAK HÍVTÁTOK,ÉVA ÉS MÁRTI MESSZI MAMÁNAK.NEKIK MESSZE VOLT EZ A MAMA A MÁSIK,ANYÁM,OTT LAKOTT AHOL MI.AHOGY A VONAT KÖZELEDETT VÉSZTŐ -HŐZ ÉS FÜTYÜLT, MÁR KIABÁLTAK KI AZ ABLAKON MESSZI MAMA JÖVÜNK.A NYÁRI SZABADSÁGOKAT OTT TÖLTÖTTÜK MÉG ÉLT BANDI,SZERETTÜNK OTT LENNI,PEDIG MILYEN SZEGÉNYSÉG VOLT.A SOK GYEREK SOK GONDDAL JÁRT ÉS MÉGIS MILYEN JÓ VOLT HOGY SOKAN VOLTUNK.MENTEK A BOLONDOZÁSOK,A GYEREKKORI ÉLMÉNY MESÉLÉSEK.IRMA 3 ÉVES VOLT CSAK AKKOR MÉG.ÉS HOGY ELSZALADT AZ IDŐ.MI MEGÖREGEDTÜNK,AZ UNOKÁK FELNŐTTEK,JÖNNEK SORBAN A DÉDUNOKÁK.A NAGY CSALÁD HATALMAS NAGY CSALÁDDÁ SZAPORODOTT.
SAJNOS ELMÚLT SOK MINDEN ,DE AZ EMLÉKEK MEGMARADTAK.

DewDrop írta...

Ezt nagyon érdekes volt olvasni. Mi is úgy hívtuk az anyai nagyszüleinket, hogy Kicsimama és Kicsipapa. Kicsipapa még velünk van. Nagyon mély emlékeim vannak róluk és a velük töltött gyerekéveimről.

Alexandra írta...

Köszi, DewDrop.
Nálatok honnan ered a név?