2010. december 31., péntek

Ausztrál karácsonyunk

A karácsonyfát már 23-án éjjel feldíszítettem, gondolva arra, hogy 24-én erre nem lesz időm. Zsebi már aludt, szerencsére viszonylag korán elálmosodott. Míg díszítettem a fát végig arra gondoltam, vajon mit fog szólni, amikor meglátja :) Az ajándékokat viszont még nem tettem a fa alá, csak másnap délután.
24-én reggel, amikor Zsebi felkelt és kihoztam a nappaliba, szívem mélyéig megható látvány volt az arca: ahogy meglátta a fát, szeme elkerekedett és arcára csodálkozás ült :) Láttam, ahogy szeme végigjárt a részleteken és mindent magába szívott: az ablakon lógó piros díszítést, a kandallón villogó kis lámpákat és persze magát a piros-ezüstben pompázó karácsonyfát. Kérdeztem tőle, hogy "nahát, mi ez?" "szép?" Még soha nem próbálkozott ezzel a szóval, de most megpróbálta kimondani, hogy "szép" :) Olyan boldogan mosolygott és én ettől annyira elérzékenyültem!

A nap nagyrésze készülődéssel telt. A süteményekkel már nem kellett bajlódnom, mert előző nap (újra) sütöttem háromféle biscottit: aszalt áfonyás - pisztáciásat, aszalt szilvás - mandulásat és aszalt sárgabarackos - mogyorósat. A fagylaltok is rég a mélyhűtőben vártak a bevetésre. 
Maradt a gazpacho leves, amit jól be kellett hűtenem, illetve a kacsamell, melyet ugyan elő kellett sütnöm, de utána 45 percig a sütőben csücsült. 
Ennek ellenére csúszásban voltam és a hajamat még csak akkor szárítottam, amikor apósomék beállítottak. Szerencsére Ági barátnőm jóval korábban érkezett, mint a többiek, így segített a limonádé és a gyümölcssaláta összeállításában, valamint az asztal megterítésében. 
Még délután Zsebi elment az apjával egy kis italbeszerző körútra, amikor hoztak jeget is, Mikulás-énem ekkor pakolta az ajándékokat a fa alá. 

Kellemesen szép időnk volt egész nap, ami estére is megmaradt. Nem fújt a szél, nem voltak szúnyogok, bár azok elűzésére párom gyújtott néhány santalfa gyertyát is. Tapasztalataim szerint ezeket a vérszívó dögöket általában ez sem riasztja el, de szerencsére ezen az estén nem zargattak minket. 
A vacsora finom volt. Zsebi igazából csak a kacsamellből evett többet, más étel iránt nagyon nem érdeklődött (délben már evett a gazpacho levesből, amiből külön neki elraktam egy tabasco szósz nélküli adagot). A fa alatti ajándékok azonban sokkal jobban vonzották: 
mi még javában ettünk, ő már bontogatta a dobozokat függetlenül attól, hogy kihez tartoznak :) Áginak nem kellett sokat bajlódnia a csomagolással :D 
Végül a kezébe adtam egy olyan ajándékot, ami neki lett szánva, had kösse le az a figyelmét.

A desszert elfogyasztása előtt javasoltam, hogy inkább bontsuk ki az ajándékokat. Lehet, hogy jobb lett volna utána, mert arra nem számítottam, hogy néhány ajándékot nem csak kibontani kell, hanem össze is szerelni, ami viszont elég időigényes.

Nem részletezem, ki mit kapott, inkább csak Zsebiét: egy mini séf készletet, egy malacperselyt, angol gyerekdalokat tartalmazó cd-t, angol mesekönyvet, egy háromkerekű biciklit, hintát és kötéllétrát, valamint egy talicskát is tartalmazó kerti szerszámokat. Ezek mellett a fa alá tettem azokat az ajándékokat is, amelyeket a szüleim küldtek erre az alkalomra: a legót, a mesekönyveket és egyéb apróságokat. 

Igazán élveztem ezt a karácsonyi estét. 
Nincs is szebb annál, mint gyermeked ragyogó arcát látni karácsonykor :)

Vacsora a teraszon

Mesekönyv nézegetés

Ajándék bontogatás mami ölében

"Naháááááá...!"

Tricikli - még a dobozban

Zsebi munkában

Epercsumázó - de a férjemnek gőze nem volt, mi lehetett az a szerkentyű, úgyhogy ez vicc tárgya is lett :)

"Vááááá....!"

Malacpersely

Az est kezdetén még volt rajta rendes nadrág... :)

Daddy ajándékát is ő bontja ki

Az idősebb generáció elmélyült ajándékbontogatása

Legófarm
Óriási doboz...


... ami vajon mit rejt?

Többek között talicskát, amit mami szerelt össze - Zsebi hathatós segítségével

A talicskát pedig a tricikli összeszerelése követte, de erről már nem készült kép :)

5 megjegyzés:

JuditAu írta...

Jaj nagyon jók a képek, Zsebi tündéri, Te pedig nagyon csinos kismama vagy! :)

Sikerekben, boldogságban, egészségben gazdag Új Évet Nektek!

B. Gabi írta...

Jajj, mióta vártam az új posztot, ami várakozásomnak megfelelően a karácsonyról szól! :) Először is remélem, hogy már meggyógyultál, és nyoma sincs a betegségnek, őszintén picit aggasztott (tényleg), hogy így a várandósságod vége felé nehogy bármilyen kis bajt okozzon egy ilyen "francnak se kell" nyavaja.
A leírás szemléletes, a képek méginkább, csatlakozom az előttem szólóhoz, csinos kismama vagy :) Látszik, hogy jól sikerült a karácsony, és hogy Zsebi is valóban élvezte :)
Igazából régóta kérdés bennem, hogy a kisHölgy milyen nevet fog spontán kapni, merthogy a Zsebi már foglalt :)
Alexandra, és a Család! Már csak az Új Évben leszek net-közelben, éppen emiatt itt és most kívánok Nektek egészségben, boldogságban, szeretetben (és anyagiakban is) gazdag, Békés Új Esztendőt, a magam és Családom nevében!!!

Alexandra írta...

@Judit:
Köszönöm és viszont :)

@Gabi:
A betegség nehezén már túl vagyok: a köhögés és az orrfújás csillapodott, és néha már kidugulnak a füleim is :D
Köszönöm a kedves szavakat, és nektek is nagyon boldog új évet kívánok!

GasztroRéka írta...

Jó látni az univerzális Mamit, aki csinos, finomakat főz, és még talicskát is szerel!
Remélem végre meggyógyulsz!
Kíváncsian várom a következő karácsonyotokat, ahol már két csillogó szempár örül a fának!
Nekem van egy fiatal cicám, aki miatt tavaly nem mertem nagy fát állítani. Azóta is a kisfa díszeivel játszik.:)
Idén felállítottam a nagy fát egyszerű díszekkel, ezt meg békén hagyta.
Cuki a fehér ing-pelenka páros, jó fej ez a gyerek!
A meleg lehet nem karácsonyi időjárás, de nekem már hiányzik a jó idő!

Alexandra írta...

@Réka:
Köszi :)
Na igen, már csak 4 hét és két gyerekes anyuka leszek :)
Őszintén szólva, már nagyon várom, hogy vége legyen a várandósságnak :)

Engem annak idején nem tartott vissza a macskám, hogy fát állítsak. Igaz, egyszer megpróbált rá felmászni, de kárt nem csinált :)