Tasmán túránk - Ötödik nap délután

A Nemzeti Parkból visszatérve gyorsan elintéztük a kijelentkezést, majd Sheffield érintésével Launceston felé vettük az irányt.

 

Őszintén szólva, számomra meglepetés volt, hogy Launceston is belefér abba a pár napba, amit Tasmaniaban töltöttünk, így egyáltalán nem készültem rá. Arra számítottam, hogy a hegyekből visszamegyünk Hobartba, de a távolságok, bármennyire is óriásiaknak tűnnek, nem azok: könnyen és gyorsan megtehetők. Arról nem is szólva, hogy Hobartot unalmasnak kiáltottuk ki, amire feleslegesnek tartottunk még egy éjszakát elpazarolni.

Launcestonról nem tudtam semmit, mert csak azon területeknek néztem jobban utána, már a tasmán tartózkodásunk alatt is, ahova egyáltalán eljuthatunk. De miközben én töltöttem be a férjem mellett a GPS szerepét, a térképen két fontos látnivalóra bukkantam az útba eső Elizabeth Town területén: sajtgyár és málna farm!

Hmmm, ki lehet ezeket hagyni?!? Férjem szerint igen, de szerintem, természetesen nem :)

Mindkét hely fényképeire emlékeztem a prospektusokból, de arra álmomban sem gondoltam, hogy meg is tudjuk nézni őket.

Az elizabeth town-i elágazástól balra (vagyis Launcestontól ellentétes irányba) található a sajtgyár. A parkoló tele volt nagy, műanyag, mintás tehenekkel, pont olyanokkal, amilyenek Budapestet is el szokták lepni időnként :) 

Az épületbe belépve egy boltba jutottunk, középen egy kínáló asztallal, tele különböző, helyileg készült finom sajttal. Még az is ki volt téve, hogy hol érdemes a kóstolást kezdeni és milyen irányba javasolt folytatni. Nekem leginkább a füstölt cheddar ízlett és a levendulás sajt, ennek ellenére egyikből sem vettünk. Vásároltam azonban málnabort, áfonyabort, fűszeres cseresznye befőttet és málnaecetet :)

A sajtgyárból Launceston felé vettük az irányt, útba ejtve a málnafarmot.

Imádom a málnát, mondtam már? Egy kis kitérő: Ausztráliában nagyon drága a málna: egy kicsi doboznyi - ami mennyi is lehet, 10 dkg? 12,5 dkg? - kerül több, mint $9-ba! Ez mostani árfolyamon számolva több, mint 1800 Ft!!! Nem tévedés, nem 180 Ft, hanem egy nullával több... Szóval tényleg drága. De nem csak forintba átszámolva, hanem itteni értékben is.

A fagyasztott málna jóval megfizethetőbb, az Aldiban például fél kg kerül $5.99-ba. Úgyhogy ha lekvárhoz kell vagy olyan süteményhez, amibe egyébként is össze kell törni a málnát, akkor mindenképpen a fagyasztott változatot érdemes venni. Hol vannak a szép idők, amikor Magyarországon tálcányi mennyiségű málnát tudtam venni vagy a bokrokról nap, mint nap annyit csemegézni, amennyi csak belém fért...! :)

Remélhetőleg, a mi saját málnafarmunk* is hamar termőre fordul és inkább azon kell morfondíroznom, hogy mit csináljak a rengeteg málnával :D

Visszakanyarodva a málnafarmhoz: a farm mellett van egy kis étterem-kávézó, ahol amellett, hogy az ételek döntő többsége a málna valamilyen formájával van elkészítve, néhány terméket meg is lehet vásárolni. 

Mi két, nagyon finom lazacos-avokádós salátát ettünk (teljesen paleo és málna nélküli), amit én málnás café lattevel öblítettem le (ami, a menü szerint egy középiskolás diák ötlete alapján készül), illetve "pusztán" gasztronómiai érdeklődésem miatt egy málnás palacsintával kísértem. Ez utóbbi egy kisebb palacsinta volt, málnafagyival, friss málna szemekkel és málna öntettel. 

A kávézóból remek kilátás nyílt az épület körüli parkra, ahol tasmán tyúkok és csibék sétálgattak, illetve a mesterséges tóra, amely tele volt tavirózsával. A kávézó mellett pedig volt egy pici, elkerített gyerekjátszótér, ott játszott Zsebi, míg az ételre vártunk.

Miután elfogyasztottuk késői ebédünket, tettünk egy közös sétát a parkban és a mögötte található farmon (aminek bejáratánál egyébként volt egy tábla, hogy idegeneknek belépni tilos, de mi ismertük egymást... :) )

Állítólag a tóban, ha elég türelmesek és csendesek vagyunk, még kacsacsőrű emlősöket is lehet látni. Mi azonban se csöndesek, se türelmesek nem voltunk.

Érdekes volt látni, hogy itt hogyan termesztik a málnát, mert Magyarországon, vagy legalábbis amerre én megfordultam, otthon és más családi házaknál, a málna inkább egy vadul elburjánzó bokor, ahol a gyümölcshöz alig lehet hozzáférni. Itt viszont az ágakat szépen vezetik, mint egy szőlőt, hogy a szemeket könnyen lehessen szüretelni. Mint a képeken látni lehet, ezt is kétféle módon csinálják: az egyik, amikor a málnát oldalra vezetik, a másik, amikor hagyják felfele nőni. Ami még fontos, hogy a málnabokrok tövében végig ott van a kiépített öntözőrendszer.

A málnafarm után folytattuk utunkat Launcestonba. Arra számítottunk, hogy egy nyüzsgő városba érkezünk, lévén, hogy a településnek még nagy kikötője is van, de megint csak megbizonyosodtunk arról, hogy a tasmán városok unalmasak és kihaltak. A viszonylag frissen (értsd: csak pár éve) átépített dokknegyedben találtunk egy szállodát, ahova be is tértünk. Ha már itt vagyunk a városba, legalább a szobából lássunk valami szépet, nem? Ez az egy hotel volt a vízparton, így sok lehetőség nem volt. 

Az egyetlen szobatípus ára, mely elérhető volt (meglepő ez a kihasználtság!), $250-ba került egy éjszakára! No, ennyit azért nem óhajtottunk fizetni, így férjem megalkudott a recepcióssal $190-ban :) (Apám hogy élvezné az ilyen alkudozásokat! Ő még az élelmiszerbolt pénztárosával is alkudozna :D - itt viszont sok helyen  valóban lehet is)

A szoba, mint kiderült, egy komplett lakosztály volt az első emeleten: hatalmas nappali, szép, nagy hálószoba, nagy és felszerelt konyha, szép és kényelmes méretű fürdőszoba, erkély. A berendezéshez tartozott nem csak a mosógép és a szárítógép, de egy mini golf felszerelés is, amit persze ki is próbáltam :) (anélkül, hogy bármit is összetörtem volna). 

Tettünk egy kis sétát a kikötőben, de nem volt kedvünk egyik étterembe sem betérni (túl nagy választék sem volt). Én nem kívántam semmi mást, csak gyümölcsöt, férjem meg megelégedett volna valami könnyű harapnivalóval, így kerestünk egy élelmiszerboltot. 

Ott, ahova betértünk, volt egy csomó különlegesség is, így azon kívül, hogy a vacsorához vettünk néhány apróságot, bevásároltunk a tasmán ínyencségekből is: 

gyömbéres méz, több fajta alma cider, levendulás Earl Grey tea, cukor nélküli sárgabarack- és málnadzsem, málnatea.
Amin meglepődtem - de igazán kellemes és jóleső meglepetés volt -, hogy a különlegességek között ráakadtam egy szilva- és egy meggybefőttre. Mindkettő magyar termék volt :D

Így, a hazaút előtti utolsó napra egy igazi gourmet túra kerekedett ki a Tasmaniában való tartózkodásunkból :)

A szállodába visszatérve nem csak megvacsoráztunk, de kihasználva a lehetőségeket kimostam és megszárítottam a pár nap alatt összegyűlt szennyest.

Vége az ötödik napnak.

Néhány rövid videó a málnafarmi sétánkról:

Azt a fura hangot a tasmán tyúk adja ki.

*A helyzet az, hogy még a tasmán túránk előtt vásároltam az ebayen 20 db málnatövet $30-ért, melyet eredetileg nekünk kellett volna kiásni, de kiderült, hogy nem a közelünkben vannak a málnák, ahol az eladó lakik, hanem jóval messzebb. Az eladó viszont volt olyan rendes és felajánlotta, hogy majd ő kiássa nekünk és nála felkapjuk őket. Tasmániából visszajőve el is mentünk hozzá, megkaptuk a málnatöveket (pár tő el is volt ültetve), meg hozzá ajándékba néhány epertövet, sőt, Zsebi még egy labdával is gazdagodott :)

Azóta mindent elültettünk és rendszeresen öntözzük (khm, csak a férjem...) őket. Egyetlen egy pusztult el, a többi sikeresen túlélte a lakhelyváltozást. Mivel már korábban is vettünk innen-onnan málnabokrokat, most van legalább 24 db bokrunk. Az egyikről már rendszeresen csemegézünk, igaz, általában csak 1-1 db van még rajta :)

Úgyhogy, tényleg csak idő kérdése és remélhetőleg lesz málnánk bőven :)

Férjem persze egészen addig nem értette, minek nekünk ennyi málna, míg meg nem tudta, mennyibe kerül egy dobozzal...