Malév

Megszakítom adásomat az elmúlt pár hónap képes beszámolójáról, mivel ezt a hírt nem tudom megjegyzés nélkül hagyni.


Csődbe ment a Malév.
Szomorúvá tesz ez a hír, kifejezetten szomorúvá.
Nekem sokat jelentett ez a név, nekem a Malév volt A légitársaság.
Még akkor is, ha az elmúlt 20 évben veszteséges volt, még akkor is, ha az utóbbi időben már megkopott a hajdani fénye és még akkor is, ha nem volt a legjobb légitársaság.
Én szerettem.


Úgy nőttem fel, hogy stewardess akartam lenni. A Malévnál. Ezért mentem gimibe (hogy nyelveket tanuljak), ez az álom töltötte be a középiskolás éveimet.
Gyűjtöttem a Malévos relikviákat, meg úgy általában mindent, ami a repüléssel kapcsolatos.
Van Malévos zászlóm, öröknaptáram, régi menetrendem és még ki tudja mi minden - szinte minden egy dobozban pihen valahol Magyarországon.


Az első meghatározó emlékem a Malévról, hogy három barátnőmmel nyertünk egy hétvégi utat Bulgáriába. Repülővel mentünk és jöttünk: egy TU-154-es vitt bennünket. Ez volt életem első repülőútja.
Később jártam a repülőtéren egy bemutató keretében, amikor nem csak repülni vittek fel minket, de még az egyik hangárt is megnéztük. Bemehettünk egy TU-134-esbe és bekukucskáltunk a pilótafülkébe is.


Sok év telt el azóta, de a Malév számomra mindig valami többlettel bírt más légitársaságokkal szemben.
Az elmúlt két alkalommal, amikor hazautaztunk, a Budapestre érkezésünk és indulásunk mindig Malévvel történt. Már amikor Rómában vagy Párizsban felszálltunk a gépre, úgy éreztem, magyar földre léptem.


Sok mindent nem értek, miért ment csődbe a Malév.
Hogy miért tilthatja meg az EU, hogy a magyar állam pénzt pumpáljon a saját tulajdonú állami légitársaságba?!?
Lerombolni sokkal könnyebb valamit, mint újra felépíteni.
Főleg, hogy a most keletkező űrt más cégek pillanatokon belül betöltik...


Sajnálom, hogy vége lett a Malévnak.


66 éves volt.


RIP

Az utolsó Malév gép

Nekem is volt Junior Klub tagságim