2011. január 3., hétfő

BLW, azaz az alternatív hozzátáplálás

BLW - azaz baby led weaning.

Mit is jelent ez?
Azt, hogy felejtsd el a püréket, a hagyományos bébiételeket, helyette hagyd, hogy gyermeked saját magát etesse. 

Vadul hangzik? :) Hm, számomra az hangzik vadul, hogy azért törjem magam (és a gyümölcsöket) a konyhában, hogy aztán egy teáskanálnyi gyümölcspürét belekönyörögjek a gyermekem szájába :)
Szeretek főzni, ezt igazán senki sem vonhatja kétségbe. Amikor még várandós voltam és a szülésfelkészítő tanfolyamon megkérdezték tőlünk, milyen élményekre vágyunk a majdani gyermekünkkel, én azt válaszoltam, hogy szeretnék neki főzni. Mégis, amikor 6 hónapos lett, nem a hagyományos utat választottam.

Hogyan történik a BLW a gyakorlatban?
Nos, mi csak hagytuk, hogy Zsebi megkóstoljon mindent, ami a tányérunkon volt és kedvet érzett hozzá. Mivel étrendünk egyébként is sok zöldségből, gyümölcsből, salátából áll, nem okozott nehézséget az egyszerű ízek megismertetése. Zsebi elvette a tányérról azt, ami kívánatos volt a számára: a répát, az uborkát, a paradicsomot, stb. Természetesen fogak nélkül nem tudta őket megrágni, de érezte az igazi ízüket, szívta belőlük a nedvességet. Egy-egy zöldséget ott a szeme előtt összetörtem a villával, így ha akarta, megehette őket ilyen formában, de nem csináltam abból nagy ügyet, ha még sem. 
Ugyanígy ismerkedett a gyümölcsökkel is. Az egyik első gyümölcs, amit nagyon jóízűen "evett", a mandarin volt. Nem ette meg az egész gerezdeket, de kiszívta a levüket. Kezdetben még kipirosodott a bőre a szája körül, de aztán hozzászokott. Az epret is hamar megkóstolta, attól is piros lett a bőre, de amikor 9 hónaposan újra megkóstolta (egy partin úgy vette el a tálról, hogy nekünk nem tűnt fel), már semmi baja nem lett tőle. 



Zsebi 6 hónaposan mandarint eszik

A lényeg, hogy a BLW során nincs tiltás és nincs megtévesztés: gyermeked azt kapja, amit te is eszel. A látványt összeköti az ízzel, az étel felismerhető a számára. A gyerekek egyébként is szeretnek utánozni, így szeretik azt csinálni, amit a felnőttektől látnak. Ha azt látják, hogy te megeszed a répát, ő is megeszi.

Nincs ütemezés, hogy milyen sorrendben történik a hozzátáplálás. Ezt már csak azért is hülyeségnek tartom, mert ahány ország, annyi szokás. Magyarországon az almát ajánlják elsőnek, míg Ausztráliában a rizspelyhet, és ha egy harmadik országot néznénk, biztos valami más lenne az első helyen. 
Persze, arra figyelni kell, hogy mi okozhat allergiát, de ez nem attól függ, hogy mit adsz elsőnek és mit másodiknak.
Egyszer meg voltam hívva egy babaváró buliba, ahol az egyik játékos feladat az volt, hogy meg kellett kóstolnunk néhány üveg bébiételt és kitalálni az összetevőket. Jelen volt néhány gyermekes anyuka is, ennek ellenére nagyon kevés volt a helyes találat. Ez azért beszédes, nem? Hogy várjuk el gyermekünktől, hogy megegye a zöldségeket, gyümölcsöket, ha először csak pépeket kap, azokat is felismerhetetlen összeállításban? Nem tudja a látványt az ízhez kötni és ahogy mi nem ismerjük fel a pépben a répát, úgy ő sem fogja tudni beazonosítani később. 

Zsebi ma mindent megeszik: zöldséget, gyümölcsöt, húst. Véleményem szerint azért is ilyen jó evő, mert kicsiként mindent megkóstolhatott, próbálkozhatott az ízekkel. Amit elé raktunk, soha nem volt tiltott, hogy "ezt még nem eheted". Ma magától elveszi a gyümölcsöket a tálból és eszi őket, odahozza a narancsot, hogy bontsuk ki neki. A salátalevelekkel folyamatosan próbálkozik, azok alapos megrágása még gondot okoz neki - de nem adja fel :) Megeszi a halakat, a füstölt lazacot, még az osztrigát is. Szereti az olajbogyót és a kesudiót.

Édességet csak saját készítésűt kap, olyat, amiben cukor van, szigorúan nem. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nem könnyű visszatartani más embereket attól, hogy cukrozott ételeket adjanak neki. Értem én, hogy az idegenek csak kedveskedni akarnak neki - de amikor a rokonok próbálnak édességet adni neki, annak ellenére, hogy tudják, ezt mi tiltjuk, azt nem tudom megérteni.
Sokakban megütközést kelt, hogy nem ehet (hagyományos) édességet, de hiszem azt, hogy ez gyermekem előnyére vágyik. 

Ami még fontos, nem aggódom amiatt, ha gyermekem "nem eszik eleget". A gyerekeknek elég kicsi a gyomruk, sokkal kevesebb is elég nekik, mint mi gondolnánk. Másfelől, egy gyerek nem fog szándékosan éhezni. Ha nem eszi meg azt, ami előtte van, nem ajánlok fel neki alternatívaként kenyeret vagy édességet, hogy "legalább azt egye meg". Szerintem ezzel csak elrontjuk a dolgokat és egy idő után csak azokat az ételeket fogja követelni. Nálunk ilyen probléma nincs. Ha Zsebi épp nem éhes és később mégis kaját követel, kaphat gyümölcsöt, husit, de semmi olyat, amit egyébként sem adnánk neki.

Én ennek a módszernek tudom be azt, hogy Zsebi olyan jól eszik - aztán hogy ez valóban így van-e, vagy csak egyszerűen szerencsénk van, azt a következő gyereknél meglátjuk :)

20 megjegyzés:

B. Gabi írta...

Nagyon jó kis írás, bár akkor olovastam volna, mikor Ákos kicsi volt. Bár akkor más, egyszerűbb dolgok sem voltak ideálisak sajnos... eleve nem lehettem otthon Vele :(
Utólagos engedelmeddel megadtam a bloglinkjeidet Edinának, aki márciusra várja a Babájukat, mert sok hasznos infót meríthet innen :)

Alexandra írta...

Ó, de jó hír! Örülök neki, hogy náluk is jön a baba :)

Mackómama írta...

Nahát, én ösztönösen így csináltam, csak nem tudtam mi a neve ennek a módszernek! :-)

A gyerek éhen fog halni műsor mindig a nagyiké...
A gyerekorvosunk jó fej, ő szokta mondani: gyerek mostanában nem halt éhen Mo-n, ráadásul nem a mi "kultúrkörünkben".

Alexandra írta...

@Mackómama:
Azt hiszem, évszázadokon keresztül mindenki így csinálta, csak a mai kultúránkban annyi mindent túlbonyolítunk, így ezt is. Meg aztán a bébiétel nagyobb üzlet, mint a "hagyd a gyerekedet saját magát etetni" tanács.
Jó, hogy téged nem befolyásolt a környezet - könnyebb volt így, igaz?

B. Gabi írta...

Nahát, Edina határozottan emlékezett, hogy én már mondtam Neked, hogy jön Náluk is a baba :) Ezek szerint mégsem :)

Alexandra írta...

@Gabi:
Hát, látod, most elbizonytalanodtam... lehet, hogy már másodszorra örülök nagyon a hírnek? :D Mindenesetre az biztos, hogy ilyen részleteket nem tudtam, hogy mikorra várja a babát. Pont a napokban gondoltam az Edinára, hogy remélhetőleg nem vár sokáig a gyermekáldással :)

GasztroRéka írta...

Nagyon tetszett ez a bejegyzés, igaz még nem érint, de szeretek képbe lenni.:) Anno tini koromban a barátnőimmel csecsemőgondozó tanfolyamra és versenyekre jártunk. (Ez most biztos nem lenne trendi.:( ) A hozzátáplálásról tanult dolgokkal már akkor nem értettem egyet. Aztán középiskolás koromban sokat vigyáztam kisgyerekekre na és az az üveges mikrózható bébiétel, az borzalom!
Akkor megfogadtam, hogy az én gyerekemnek soha nem adnék ilyet.
A másik előny,hogy te egészséges életmódot követsz, ha a te tányérodról esznek a gyerekek nem járnak rosszul.:)

cserukka írta...

ja hogy a mandarintól piros mindig az én kisebbem szája körben... ez eszembe sem jutott :)))

cserukka írta...

jó kis írás. de azért szerencséd is van sztem ;) én ugyan a Nagynak is pürésítettem, de sosem csináltam belőle nagy ügyet, ha rágcsált bármit. hat hónaposan csirkecsontot pl. ő nem rossz evő, ő nemevő :( de ezt már tudod :) a Kicsi meg zabál. És már mondja is: HAM! HAM! Na ő még cukrozott ételt nemigen látott.

Éppen a hétvégén vitatkoztam össze a nagyszülőkkel, mert mondtam, hogy mostantól kemény világ lesz. étel gyerek elé tesz, eszi/nem eszi. Nincs más. Majd ha éhes lesz, megeszi. És nem fog összszűkülni a gyomra (már össze van) és nem fog sem lebetegedni, sem éhen halni, csak hisztizni. sokat. de az az én bajom. Ellenben nehogy már nagyapa mondja meg hogy csináljam, aki képes volt ebédre tortát (!) adni neki, mert azt kért. vááááá

Alexandra írta...

@Réka:
Nekem nincs mikróm és kicsi a mélyhűtőm. Amikor megpróbálkoztam az első pürével, rájöttem, hogy több mosatlant csinálok, mint amennyi kaja lemegy a gyerek száján. Hiába fagyasztanám le, azt is fel kell valahogy melegíteni.
Sokkal könnyebb volt így az életünk, hisz bárhova is mentünk, nem kellett bébikaját vinni magunkkal, nem csináltunk ügyet az étkezéséből.
Ahogy Stephanie Alexander vallja: "Nincs olyan, hogy "gyerek-kaja". Ha az étel jó, mindenki élvezni fogja, kortól függetlenül."

Alexandra írta...

@Anyukka:
Teljesen igazad van a hozzáállásoddal.
Én az "egészségtudatos" anyósommal harcolok folyamatosan.
Még a paleo előtt elég sok édességet ettem, akkoriban engem kritizált emiatt, az apósomat meg állandóan piszkálja, hogy sok cukrot eszik. Most viszont ő az, aki állandóan édességet adna a gyereknek. Legutóbb azzal bosszantott fel, hogy mosolyogva hagyta, hogy a fiam elvegye a beiglit az asztalról, mondván, hogy "mit csináljon, ő vette el!", majd megkérdezte az enyhén túlsúlyos vendégeket, hogy ugye ők is ehettek édességet gyerekkorukban?!?
Hogy bízzam rá a gyereket, ha már az orrom előtt is ki akar játszani?

Mackómama írta...

Alexandra,

az anyós/nagyi kérdés elég nehéz... Nekem 3 kismackóm van. Az elsőnél én is így gondolkodtam, és jól össze is vesztünk. :-(
Aztán megtanultam csendben maradni és nyelni. Mert valójában nem baj ha a gyerek lát más, (esetleg negatív) példákat is, mert így lesz összehasonlítási alapja és kialakul egy egészséges értékrendje, ráadásul megtanul dönteni ami szintén fontos.
1 szó mint 100: nézd a jó oldalát.

Persze az is 1 szempont, hogy a nagyik mindig kényesztetnek, mert ez az ő feladatuk, mi nevelünk, ők pedig már "csak" élvezik az unokákat. Ha jobban belegondolsz, akkor ez így van jól.

Ha én nagymama lehetek majd Isten kegyelméből, én is kényesztetni fogom az unokáimat. :-) Természetesen cukormentes, házi készítésű sütikkel. :-)
De lehet,hogy addigra az már nem lesz "trendi". Amilyen gyorsan változik a világ...

Alexandra írta...

@Mackómama:
Az biztos, hogy még nem vagyok hozzáedződve az anyósomhoz.
És azt sajnálom leginkább, hogy pont ez a terület, az édességek kérdése az, amiben egyetérthetnénk. Én ebben a kérdésben igazán sokat változtam, amióta itt vagyok.

Mackómama írta...

Saját tapasztalatból mondom, a "hozzáedződésre" szánj rá minimum egy évtizedet... :-)
hidd el, kell annyi!

Alexandra írta...

@Mackómama:
Egy évtizedet??? Hú, nem tudom, hogy vagyok-e annyira kitartó...! :D

Vera írta...

Egy litván barátnőm mesélt nekem először erről a módszerről. Ők is így ismertették meg a kisfiát az ételekkel. Na, már akkor elhatároztam, hogy én is így fogom csinálni, mert szerintem ez így természetes.

Alexandra írta...

@Vera:
Jövőre már saját tapasztalatról is mesélhetsz :)

Béla írta...

Sziasztok!

A gyereketetéssel kapcsolatban kérdezem. A kislányunk 8 hónapos lesz. Reggel, délben, este szopizik, tízóraira általában zöldséget/pürét eszik pl: padlizsán, cukkini, sárgarépa, petrezselyem; kicsi húst is adunk hozzá (párolt csirke-, pulykamell), uzsonnára gyümölcsöt. Lassan a déli tejet szeretnénk kiváltani, majd a másik kettőt is. Kérdésem, hogy egész napra a zöldség meg a gyümölcs elég tápláló? Mostanában egyre többet mozog és azt vettük észre, hogy fogyott egy kicsit. Mit javasoltok?

Mackómama írta...

Kedves Béla,

ha a pici szeret szopizni, akkor könyörögve kérlek, ne váltsátok ki a déli tejet. Először szopiztassátok meg, utána kínáljátok meg valami pürével (főzelék husival). Addig jó amíg szopizik egy baba, addig nem beteg. Én azt tudom -saját tapasztalatomból - alátámasztani, hogy a gyerek-anya kapcsolatban igenis fontos, hogy mennyi ideig szopizik a baba! Sokkal szorosabb a kötődés azokkal a babákkal, akik hosszabb ideig szoptak.

Ha fogy a baba, az egyrészt lehet "optikai", mert megnyúlik, hiszen más izmait kezdi el használni a mocorgásban.
Ha súlyban is (tehát ténylegesen) fogyott, akkor nem elég kalóriadús a kaja. Ilyenkor lehet adni valamilyen tápot, belekeverve a gyümölcs-zöldség pépbe. Vagy amiért Alexandra meg fog kövezni, :-))) elkezdhetitek bevezetni a szénhidrátokat, a gluténes tészta-kifli ételeket. A szénhidráttól szépen híznak a babák.
15 évvel ezelőtt még azt mondták minél később kell / lehet adni, manapság már 6 hónapos kortól "ajánlják". Szóval azt mondom, döntsetek Ti, ahogy ti jónak látjátok. Én csináltam így is, úgy is, egyik gyerek sem gluténérzékeny, viszont mindegyik imádja a tésztát. :-)))

Aztán mire 12 hónapos lesz, szépen lassan lehet azt adni neki, amit Ti esztek, feltéve, ha nem túl fűszeres, és nem túl zsíros. Értelemszerűen kerüljük a chili paprikát és a nátrium glutamátot (ízfokozó, allergén).

Van olyan pici gyerek, aki kenyér nélkül eszi a csabai kolbászt, és van olyan is, aki ösztönösen nem eszik húst.

Bízzatok a pici ösztönében, amire nincs szüksége, azt nem fogja megenni. Ilyenkor még működik az a bizonyos belső hang.

Bocs, egy kicsi hosszú lett...

Alexandra írta...

@Béla:

Ha a tejet "muszáj" kiváltani (pl. mert az anyuka visszamegy dolgozni), akkor a fejést javasolnám. Hiszek abban, hogy az anyatej a legjobb a babának. Egy 8 hónapos még olyan pici...!

Egyebekben egyetértek Mackómamával, bár valóban, én a gluténes ételekhez nem szoktatnám hozzá a babát :)
Szerintem a zöldség-gyümölcs-husi elegendő tápanyagot ad, de ebben a korban az anyatej még annyi pluszt nyújt a babának, amit semmi mással nem lehet pótolni.