2010. november 23., kedd

Tasmán túránk - Harmadik nap

Strahan, a harmadik nap Tasmaniában. 
Esős reggelre ébredtünk. 
Igazából ezen a napon folyami hajókázásra akartunk menni, de nem is keltünk fel igazán korán ahhoz, hogy a 8 órakor induló sétahajót elkapjuk, másfelől az eső miatt páromnak nem sok kedve volt hozzá. 
Na igen, az esőre számítottam. Még otthon megnéztem a tasmán időjárás előrejelzést, ami szombattól esőt jósolt. 

Mindenesetre úgy adódott, hogy kényelmesen meg tudtunk reggelizni. Az ilyen alkalmak azok, amikor látom, mennyire más az étkezési szokásunk, mint az átlagos. Itthon ugye magam keverem a speciális müzlinket, amiben a zabpelyhen kívül (az is megalkuvás a paleoban) minden más mag és aszalt gyümölcs. ÉS szigorúan cukormentes. Egy szálloda reggeliző pultjánál mit látsz: kukoricapehely, vegyes müzli (kétlem, hogy cukormentes lenne), a natúr mellett kétféle édesített joghurt, gyümölcsbefőttek... Éhen azért most sem maradtunk, volt azért választék bőven :) A hidegtálakat friss eperrel és más gyümölcsökkel díszítették, természetesen azokat is összeszedtem a zabpehelyhez (az legalább volt külön). Párom pedig megkóstolta a meleg ételeket is (kolbász, rántotta, stb). 


Reggeli után elindultunk körülnézni, hogy mit is lehet csinálni a környéken esős időben.
Röviden: nem sokat...

Felmerülhet a kérdés a kedves Olvasóban, hogy vajon mi a fenének jöttünk Strahan-ba, ha nem lehet semmit sem csinálni? 
Nos, erre két válasz van:
Az egyik, hogy nálunknál járatosabb személyek ezt ajánlották, és őszintén szólva abból, amit Tasmaniából láttam, igazuk volt. Épp csak nem érdemes Strahan-ra több időt szánni, mint 1 teljes napot. Beleértve a hajókázást is.
A másik pedig, hogy HA jó idő van, akkor szép helyekre lehet menni kirándulni innen. 


Mit érdemes Strahan-ról tudni?
Strahan hajdan szebb időket megélt kikötőváros volt. 1883-ban alapították és a Queenstownban kibányászott ásványi anyagok elszállítása Hobartba tette jelentőssé.

Ilyen szépnek és naposnak mi sosem láttuk a települést. 

 Kép forrása: Google

A kisváros kikötői főutcáján nagyon szép, régi házak sorakoznak. Mint kiderült, azért maradtak meg olyan szépnek, mert a Strahan Village nevű szálloda (ahol egyébként mi is megszálltunk, csak mi a dombról gyönyörködtünk a kilátásban), szépen lassan elkezdte felvásárolni a soron található házakat, azokat felújította és exkluzív  szobákat alakított ki bennük. Bár a drágább kategóriát képviselik, tényleg szemetgyönyörködtetőek: 


Kép forrása: Google


Nekem tetszik az értékmegőrzésnek ezen formája.


A főutcát kb. 5 perc alatt végignéztük. Nem volt sok látnivaló: két ajándékbolt volt nyitva és két kávézó. Nem egy nagy választék. 
A lakosság persze nem itt él, hanem egy kicsit feljebb, egy rémesen unalmas részen. Megkerestük az egyetlen nagy élelmiszerboltot, ahol vettem néhány gyümölcsöt, pár üveg tasmán mézet, meggylekvárt és egy fél kilós mazsolát. Ez utóbbit Zsebi ugyanis nagyon szereti és az autókázás során mindig jó hasznát veszem az éhség elűzésére. 
A méz pedig egyértelműen olcsóbb egy ilyen helyen, mint bármelyik ajándékboltban. Tasmán mézből - a sziget méretéből adódóan - annyira kevés van, hogy nem tud nagy piacot meghódítani, ezért érdemes helyben bevásárolni belőle. 


Következő megállónk a tengerpartra vezetett, mely 40 km hosszával kiérdemelte a Leghosszabb Tasmán Tengerpart címet.
Itt fogyasztottuk el ebédünket is (totálisan antipaleo szendvicseinket, melyet a pékségben vásároltunk), majd lesétáltunk a partra. Épp apály volt, így Zsebi szaladgálhatott egy nagyot. 






Strahan-ban is van egy sétaút, mely egy vízeséshez vezet, a Hogarth Falls-hoz. Erről a névről nekem mindig Harry Potter jut az eszembe... (Hogwarts, a suli, ahol HP tanult, magyarul a Roxford nevet kapta, gondolom azért, mert az emlékeztet az Oxfordra). 
Az út Peoples Parkból indul és kb. 40-50 perc alatt lehet megtenni oda-vissza (1,2 km hosszú).
Az eső hol esett, hol nem, összességében nem volt zavaró és nagyon esernyőre vagy esőkabátra sem volt szükségünk. 





















A kirándulás után visszamentünk a kikötőbe, ahol gyorsan lefoglaltuk a helyünket a másnapi sétahajóra - mint kiderült, két hajó indul minden nap, két különböző cég vállalkozásában. Az egyik 8-kor, a másik 9 órakor indul - mondanom sem kell, hogy a későbbi járatra vettük meg a jegyünket :)
Vissza a szállodába, egy kis pihi és már vacsoraidő is volt. Bár a kirándulás után kinéztünk egy víz melletti éttermet és először odamentünk, a kongó üresség ellenére minden asztal foglalt volt... a helyzet az, hogy ekkor már negyed 7 volt és a foglalások többsége fél 7-től szólt. Sok lehetőség nem lévén, visszamentünk a főutcára és beültünk az egyik forgalmas étterembe. Ahhoz képest, hogy egész nap alig lehetett embereket látni az utcán, meglepő volt az éttermek esti forgalma. 
A vacsora felejthető volt. 


Vége a 3. napnak.

2 megjegyzés:

Gabriella írta...

bár unalmasnak tituláltad, olvasni jó volt. nekem tasmániáról mindig Taz jut eszembe:

http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:SXhT9LLVXDT1bM:http://i-love-cartoons.com/snags/clipart/Looney-Toons/Taz/Taz-Tornado.jpg&t=1

szépek a képek, szép a hely, Neked meg egyre nagyobb a baba a hasadban :)

Alexandra írta...

Csak a városok voltak unalmasak, a táj, az erdők mindig gyönyörűek voltak. Meglepő volt látni, hogy milyen nagy a páratartalom annak ellenére, hogy annyira délen van és hideg is szokott lenni.

Bizony, nő a pici lány :) És nagyon-nagyon aktív :)