Tasmán túránk - Első nap

Október végén - november elején néhány napot Tasmaniaban töltöttünk. A repülőjegyeket már március elején megvettük (nagyon kedvezményesen), amikor még csak terveztük a második babát, de úgy kalkuláltunk, hogy ha minden az ütemterv szerint zajlik, akkor ebben az időpontban még repülhetek.

Jól számítottunk :)

Minden mást, így például a szállásfoglalásokat és az autóbérlést csak az utolsó pár napban intéztem el. Még csak nem is mindet, mert próbáltuk egy kicsit rugalmasan kezelni az utat, hogy az időjárástól és a kedvünktől függően töltsünk el egy-két éjszakát valahol.

Október 28-án délelőtt repültünk el a tasmán fővárosba, Hobartba. Őszintén szólva nem sokon múlott, hogy nem késtük le a járatot, pedig időben indultunk.

Ha repülünk valahova, általában az egyik reptérhez közel eső negyedben hagyjuk az autónkat, ahol egy barátunk is lakik, így szemmel is tudja tartani a kocsit. Ide szoktuk rendelni a taxit, ami aztán kb. $15-ért kivisz minket a reptérre. A módszer eddig jól is működött, most viszont a taxi fél órát (!) késett.

Amikor megérkeztünk a reptérre, a járatunkra már online sem lehetett becsekkolni, így elkaptunk egy alkalmazottat, aki rögtön szólt egy másiknak, az a kis adóvevőjével odaszólt a kapuhoz, hogy ne zárják a repülőt, mert még mi is megyünk. Gyorsan, soron kívül becsekkoltak minket, utána pedig már rajtunk múlt, hogy mielőbb a kapuhoz érkezzünk. Átvilágítás, futás (szerencsére a kapu közel volt, nem a reptér végébe kellett menni), egyenesen be a repülőbe - és itt ért a meglepetés, mert azt hittem, az már minimum tele van és csak ránk várnak. A helyzet viszont az volt, hogy pont akkor értünk a kapuhoz, amikor a beszállást a rokkantakkal és a gyerekesekkel megkezdték, így mi voltunk az első gyerekesek :)

Nem baj, az izgalom attól még megvolt és a megkönnyebbülés is, hogy nem késtük le a járatunkat :)

Maga a repülőút nem volt hosszú, csak két órás. Tartottam attól, hogy nagyon hideg lesz, amikor megérkezünk, de enyhén felhős, napsütötte 19 fok volt.

Röviden Tasmaniaról: 

Ausztrália legdélibb állama, ami egész közel esik az Antarktiszhoz. Itt létezik mind a 4 évszak rendesen, úgy, ahogy Európa nagy részén, vagy legalábbis Magyarországon. Mindez azt jelenti, hogy télen van rendesen hó és megélnek olyan növények is a szigeten, amiknek szükségük van a téli fagyokra ahhoz, hogy gyümölcsöt hozzanak. Így például Tasmaniaban van meggy is, aminek a sydney-i éghajlat már túl meleg - nem is lehet kapni még a fa csemetét sem. Persze, a meggyért nem kell annyira messzire menni, Melbourne vagy a Blue Mountains is megfelelő időjárást produkál neki.

Tasmania a déli szélesség 40-44 fok közé esik. Kíváncsi voltam, mely európai országoknak felel meg az elhelyezkedése, ezért megnéztem a térképen. Na, mit tippeltek? Németország? Skandinávia? Vagy talán Magyarország?

Nos, nekem meglepetést okozott: az északi féltekén Olaszország és Spanyolország esik erre a területre, vagyis a Madridtól Marseille-ig, Nápolytól Firenzéig tartó sávról van szó.

Miért van mégis annyira hideg Tasmaniaban, amikor az északi féltekén épp a meleg a jellemző? Erre csak a saját magyarázatomat tudom adni (szakértők nyugodtan hozzászólhatnak):

- részben arról lehet szó, hogy Tasmania körül nincs semmi. A sziget két oldalról teljesen szabadon kapja a keleti és nyugati szeleket, áramlásokat;

- másfelől az Antarktisz közelsége;

- harmadszor ne felejtsük el, hogy a Föld forgási tengelye enyhén dőlt, így a napsugarak sem merőlegesen érik azt, ez a terület kevesebb napsütésben részesül, mint az északi félteke.

A két utolsó szempont között természetesen erős összefüggés van.

Azt már csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Ausztráliában Tasmania volt az első állam, mely bevezette a téli-nyári óraátállítást, épp a rövid nappali időszakok miatt. 

Tasmaniaban az évi csapadékos napok száma átlagosan 300, amihez képest egész jól kifogtuk az időjárást, mert csütörtök-pénteken egyáltalán nem, és hétfőn-kedden is épp csak egy picit esett.

Az időjárásnak komoly jelentősége volt számomra és nem csak azért, mert nem szeretek fázni. Kismamaként a ruházkodásom eléggé behatárolt. Lévén, hogy a téli időszakban a várandósságnak mindig korai szakaszában voltam, a meglévő meleg ruháim kielégítették az igényeimet. Mostanra azonban már nem tudom hordani a télikabátomat, a meleg felsőket és a vastagabb nadrágjaimat.

Összességében elmondhatom, hogy szerencsésen, megfázás nélkül átvészeltem a tasmán kirándulásunkat :)

A szállásainkon mindig jó volt a fűtés (látszik, hogy az időjárás megköveteli a rendes fűtés jelenlétét, nem úgy, mint Sydneyben), úgyhogy arra igazán nem lehet panaszom.

Lássuk az utunkat:

Csütörtökön tehát megérkeztünk Hobartba, illetve az attól kb. 16 km-re lévő repülőtérre. Férjem már a terminálban kifaggatta a turista információt, hogy hova érdemes menni, mit érdemes megnézni és ami a legfőbb, hol érdemes ebédelni.

Még a reptéren átvettük az online lefoglalt bérelt autót (egy 5 ajtós, manuális váltós Kia Rio-t választottam) és elsőként a 20 percnyi kitérőre eső Richmond felé vettük az irányt. Ez egy picike kis város (magyar szemmel inkább falu, de itt ugye még az utolsó kis települést is town-nak hívják és nem village-nek), régi, felújított házakkal (XIX. századiak), rendezett utcákkal, turista-csalogató üzletekkel. Nekem leginkább a rengeteg orgonabokor tetszett, amit Sydneyben nem látok (igaz, a kertészetben lehet kapni tavasszal, kb. $45-ért).

Ebéd után irány Hobart, az egyik belvárosi (nem túl drága, illetve a neten található egyik legolcsóbb) szállodába. Itt egy éjszakát töltöttünk $105-ért, reggeli nélkül. Kicsi, de minden igénynek megfelelő modern berendezésű szoba és fürdőszoba.

A szállás elfoglalása után nyakunkba vettük a várost - és kb. 15 perc alatt bejártuk a belvárost :) Na jó, talán egy kicsit tovább tartott, de semmi izgalmas látnivalóban nem volt részünk.

A kikötő szép volt, ott elbámészkodtunk, illetve egy kávéházba beültünk. A kávéház egy régi lekvárfőző üzem nagyon ötletesen és modernül felújított épületegyüttesében helyezkedik el. Érdemes ide elmenni, ha valaki Hobartban jár. Az épület egy részében szálloda van kialakítva, de van még itt ajándékbolt, mini kiállítás és gourmet bolt is. Ha szereted az igényesen és ötletesen felújított, értékmegőrző épületeket, akkor ez sem fog csalódást okozni.

A kávézás után a Salamanca tér felé sétáltunk. Úgy látszik, ide tömörülnek az emberek esténként, mert errefelé legalább volt élet... Egyébként nem keltett bennem túl mély benyomást, egyedül a tér felé vezető út menti vadgesztenyefák maradtak emlékezetesek számomra. Azokat sem látni Sydneyben :)

Több pub és étterem közül egy írbe tértünk be - bár választottunk volna valami mást... :-/ Se a kiszolgálás, se az étel nem volt az igazi. Alig voltak vendégek, mégis az étterem végében, egy eldugott helyre lettünk ültetve, ahol olyan volt az asztal lába, amihez nem lehetett az etetőszéket közel tolni. 

Az sem nyerte el a tetszésemet, hogy a felszolgáló szólt, hogy Zsebi ne rohangáljon - pedig olyan boldogan tette a majdnem kihalt étteremben. Próbálna meg ő egy 19 hónapost egy helyben tartani, amikor fél órát kell várni az ételre!

Próbálok visszaemlékezni, mit is rendeltem, de nem jut eszembe. Annyi rémlik, hogy a hozzávalók alapján nagyon kecsegtetőnek tűnt az étel, de a fűszerezés annyira bátortalan volt, hogy komoly csalódást okozott.

A túra teljes útvonala

 Első nap

Képeket külön töltök fel, mert pont a hobarti képek a férjem gépén vannak...