Jó testvérek

Többször megkaptam a kérdést, hogy hogyan fogadta Zsebi a kis hugát.

Röviden: jól.

Hosszan: nagyon jól :)

Még hosszabban:

Kezdem ott, hogy már korábban is azt tapasztaltam, Zsebi mennyire barátságosan viselkedik a gyerekekkel, főleg a nála fiatalabbakkal. Egy barátkozós jelentről még szeptemberben be is számoltam és már akkor úgy éreztem, hogy Zsebi szerető báty lesz.

Ugyanakkor aggódtam egy- két dolog miatt: mi lesz, ha Zsebi azt látja, hogy a kistestvér a mi ágyunkban alszik, ő meg külön? Mi lesz a szobatisztasággal? Végül aggodalmam legfőbb tárgya: hogyan oldjuk meg a szoptatást?

Kezdjük az utolsó kérdéssel:

Zsebit egészen addig a napig szoptattam, amíg bementem a kórházba. A várandósság második felében szinte folyamatosan próbáltam őt leszoktatni, de úgy éreztem, nem volt még rá felkészülve. Szegénykém, ha egyszer-egyszer el is fogadott valamilyen alternatívát, hosszú távon egyik megoldás sem működött.

Ha megkérdeztem tőle, hogy van-e még egyáltalán tejem, akkor komoly arccal, de nem abbahagyva a szopizást, bólogatott. Ha azt kérdeztem tőle, hogy finom-e, akkor ugyanúgy bólogatott.

Persze, a szopizás nem annyira étkezést jelentett számára, hanem megnyugvást, biztonságot. Általában csak elalvás előtt - beleértve a napközbenieket is - igényelte az anyatejet.

Januárban felhagytam a harccal, hisz ha addig nem szokott le, akkor a maradék időben már kár lett volna erőltetni.

Amikor Zsebi bejött a kórházba meglátogatni bennünket, egyszer alkalma volt látni, ahogy Sophie-t etettem. Egyből jött ő is és mondogatta, hogy "tej, tej". Erre azt válaszoltam neki, hogy nem tudok neki tejet adni, mert a babának van rá szüksége. A babának nincsenek fogai, ő nem tud mást enni, viszont ő, mármint Zsebi, tud enni mást is, mint például halat meg müzlit. Úgy tűnt, Zsebi ezt meg is értette, mert amikor Sophie-nak azt mondtam, hogy "hamm, hamm", akkor Zsebi fölé hajolt és ő is azt mondta: "hamm, hamm". Mindezt olyan hangsúllyal, mint aki azt mondja: "egyél, te kis szerencsés, finom a tejcsi, én már csak tudom" :)

Azóta egyszer-kétszer kellett csak elmondanom neki ugyanezt a szöveget, még az első napokban, többet nem. Ma már, ha meg is említi a tejet mindig hozzáteszi, hogy "baba" - szóval egyértelműen megértette a magyarázatot és mindenféle hiszti nélkül elfogadta a helyzetet, abbahagyta a szopizást.

Együttalvás:

Nos, e téren felemás a siker. Sophie velünk alszik. Zsebi pedig, van, hogy a mi ágyunkban alszik el és akkor teszem át az ő ágyába, amikor mi is lefekszünk (az ő ágya is a mi szobánkban van). Van, hogy átalussza az éjszakát, ilyenkor nincs gond. Van, hogy felébred éjjel, iszik egy kis vizet és minden gond nélkül visszaalszik. Van, hogy felébred, sír, és csak akkor nyugszik meg, ha átjöhet a mi ágyunkba. Ilyenkor fél perc alatt visszaalszik és az éjszaka maradék részével nincs gond. Hogy én hogy alszom, az más kérdés :) Mivel csak egy dupla ágyunk van (140 cm széles), a legkülönbözőbb mutatványokat követem el, hogy elférjünk, férjemet ne zavarjuk, Sophie biztonságban legyen, stb. 

Ezen még dolgozom :)

Szobatisztaság:

Sophie-val 9 napos korában kezdtem el az EC-t, ami elég jól megy (kakis pelenka talán ha hetente egyszer fordul elő), így Zsebi azt látja, hogy a hugi sem a pelenkába csinál. Visszaesés tehát nincs, sőt, ma fordult elő először, hogy amikor vendégségben voltunk, Zsebi azelőtt szólt, mielőtt kakilnia kellett és a pelenkája bizony teljesen száraz volt, amikor kibontottam :) (Eddig mindig én kérdeztem rá, hogy kell-e pisilnie, kakilnia, illetve egyszerűen vittem a wc-re, ő pedig élt a lehetőséggel. Most viszont ő szólt :) )

És végül, hogy hogyan viselkedik Zsebi Sophie-val: ölelgetné, simogatja, puszit ad neki (nekünk  nem ad, csak az arcát tartja!) és állandóan felvenné :) Egyszer bizony kivette a mózes kosárból és feltette őt az ágyra...

Hisztizik, ha nem tarthatja a hugát a kezében, amit egyébként a felügyeletünk mellet, ülve megtehet.

Elalvás előtt mondogatja, hogy "baba, baba", sőt, egyszer éjszaka álmában beszélt, és hangosan mondogatta, hogy "baba, baba" :)

A kocsiból addig nem száll ki, amíg nem látja, hogy a babát is kivesszük - erre egyébként fel is hívja a figyelmünket, el ne felejtsük :) Ha megyünk valahova, mutogat a huga autós ülésére, hogy a "babát" is vigyük :)

Végül azt is el kell mesélnem, hogy amikor Sophie-t hazahoztuk a kórházból, hoztam Zsebinek egy mackót is, hogy az a baba ajándéka. Zsebi rá se hederített, egy percig nem érdekelte, csak rohant Sophie-hoz, hogy "baba, baba" :)

Jobbat nem is kívánhatnék, mint ilyen testvéri kapcsolatot :) Eddig még tényleg minden nagyon jól megy :)