2011. február 5., szombat

Jó testvérek

Többször megkaptam a kérdést, hogy hogyan fogadta Zsebi a kis hugát.
Röviden: jól.
Hosszan: nagyon jól :)
Még hosszabban:

Kezdem ott, hogy már korábban is azt tapasztaltam, Zsebi mennyire barátságosan viselkedik a gyerekekkel, főleg a nála fiatalabbakkal. Egy barátkozós jelentről még szeptemberben be is számoltam és már akkor úgy éreztem, hogy Zsebi szerető báty lesz.
Ugyanakkor aggódtam egy- két dolog miatt: mi lesz, ha Zsebi azt látja, hogy a kistestvér a mi ágyunkban alszik, ő meg külön? Mi lesz a szobatisztasággal? Végül aggodalmam legfőbb tárgya: hogyan oldjuk meg a szoptatást?

Kezdjük az utolsó kérdéssel:
Zsebit egészen addig a napig szoptattam, amíg bementem a kórházba. A várandósság második felében szinte folyamatosan próbáltam őt leszoktatni, de úgy éreztem, nem volt még rá felkészülve. Szegénykém, ha egyszer-egyszer el is fogadott valamilyen alternatívát, hosszú távon egyik megoldás sem működött.
Ha megkérdeztem tőle, hogy van-e még egyáltalán tejem, akkor komoly arccal, de nem abbahagyva a szopizást, bólogatott. Ha azt kérdeztem tőle, hogy finom-e, akkor ugyanúgy bólogatott.
Persze, a szopizás nem annyira étkezést jelentett számára, hanem megnyugvást, biztonságot. Általában csak elalvás előtt - beleértve a napközbenieket is - igényelte az anyatejet.
Januárban felhagytam a harccal, hisz ha addig nem szokott le, akkor a maradék időben már kár lett volna erőltetni.

Amikor Zsebi bejött a kórházba meglátogatni bennünket, egyszer alkalma volt látni, ahogy Sophie-t etettem. Egyből jött ő is és mondogatta, hogy "tej, tej". Erre azt válaszoltam neki, hogy nem tudok neki tejet adni, mert a babának van rá szüksége. A babának nincsenek fogai, ő nem tud mást enni, viszont ő, mármint Zsebi, tud enni mást is, mint például halat meg müzlit. Úgy tűnt, Zsebi ezt meg is értette, mert amikor Sophie-nak azt mondtam, hogy "hamm, hamm", akkor Zsebi fölé hajolt és ő is azt mondta: "hamm, hamm". Mindezt olyan hangsúllyal, mint aki azt mondja: "egyél, te kis szerencsés, finom a tejcsi, én már csak tudom" :)
Azóta egyszer-kétszer kellett csak elmondanom neki ugyanezt a szöveget, még az első napokban, többet nem. Ma már, ha meg is említi a tejet mindig hozzáteszi, hogy "baba" - szóval egyértelműen megértette a magyarázatot és mindenféle hiszti nélkül elfogadta a helyzetet, abbahagyta a szopizást.

Együttalvás:
Nos, e téren felemás a siker. Sophie velünk alszik. Zsebi pedig, van, hogy a mi ágyunkban alszik el és akkor teszem át az ő ágyába, amikor mi is lefekszünk (az ő ágya is a mi szobánkban van). Van, hogy átalussza az éjszakát, ilyenkor nincs gond. Van, hogy felébred éjjel, iszik egy kis vizet és minden gond nélkül visszaalszik. Van, hogy felébred, sír, és csak akkor nyugszik meg, ha átjöhet a mi ágyunkba. Ilyenkor fél perc alatt visszaalszik és az éjszaka maradék részével nincs gond. Hogy én hogy alszom, az más kérdés :) Mivel csak egy dupla ágyunk van (140 cm széles), a legkülönbözőbb mutatványokat követem el, hogy elférjünk, férjemet ne zavarjuk, Sophie biztonságban legyen, stb. 
Ezen még dolgozom :)

Szobatisztaság:
Sophie-val 9 napos korában kezdtem el az EC-t, ami elég jól megy (kakis pelenka talán ha hetente egyszer fordul elő), így Zsebi azt látja, hogy a hugi sem a pelenkába csinál. Visszaesés tehát nincs, sőt, ma fordult elő először, hogy amikor vendégségben voltunk, Zsebi azelőtt szólt, mielőtt kakilnia kellett és a pelenkája bizony teljesen száraz volt, amikor kibontottam :) (Eddig mindig én kérdeztem rá, hogy kell-e pisilnie, kakilnia, illetve egyszerűen vittem a wc-re, ő pedig élt a lehetőséggel. Most viszont ő szólt :) )

És végül, hogy hogyan viselkedik Zsebi Sophie-val: ölelgetné, simogatja, puszit ad neki (nekünk  nem ad, csak az arcát tartja!) és állandóan felvenné :) Egyszer bizony kivette a mózes kosárból és feltette őt az ágyra...
Hisztizik, ha nem tarthatja a hugát a kezében, amit egyébként a felügyeletünk mellet, ülve megtehet.
Elalvás előtt mondogatja, hogy "baba, baba", sőt, egyszer éjszaka álmában beszélt, és hangosan mondogatta, hogy "baba, baba" :)
A kocsiból addig nem száll ki, amíg nem látja, hogy a babát is kivesszük - erre egyébként fel is hívja a figyelmünket, el ne felejtsük :) Ha megyünk valahova, mutogat a huga autós ülésére, hogy a "babát" is vigyük :)

Végül azt is el kell mesélnem, hogy amikor Sophie-t hazahoztuk a kórházból, hoztam Zsebinek egy mackót is, hogy az a baba ajándéka. Zsebi rá se hederített, egy percig nem érdekelte, csak rohant Sophie-hoz, hogy "baba, baba" :)

Jobbat nem is kívánhatnék, mint ilyen testvéri kapcsolatot :) Eddig még tényleg minden nagyon jól megy :)







11 megjegyzés:

Misi írta...

Nagyon jó ezt hallani, és jó volt látni is titeket! Csak így tovább! :-)

B. Gabi írta...

Szívből örülök, hogy minden ilyen ideális, de ez várható volt, az eddigiekből kiindulva :)

Unknown írta...

Gratula meg egyszer, nagyon cukik vagytok :))
Az EChez is gratulalok, en 5 eve megorultem a gondolatnak, atneztem, stb.,de valahogy elmaradt, gondolom kenyelembol, plane mivel Bence 3orankent fent volt vagy 7 honapig kajalni, a maradek idoben igyekeztem minden mast behozni alvasostol... hehe.
Szoval szuper vagy, Alexandra :)))
Az alvas is jopofa lehet, nalunk bevalt /bar Bence egyedul uralta a terepet, mig magatol nem valtott).
Illetve epp az apukaja onkentesen vele alszik vagy egy hete, most en uralom az agyat a matracuk mellett :))
Minden jot, legfokepp pihenesbol :)
Szilvi
ui: neha belegondolok egyebkent, hogy egy kopesre lakunk egymastol (bar most Szegedrol irok) :-)

Unknown írta...

Tündériek, édesek!

Te pedig nagyon ügyesen, okosan csinálod a dolgokat!

Alexandra írta...

@Misi:
:)

@Gabi:
Remélem, így is marad :)

@Szilvi:
Kicsi a világ, az előtted szóló Gabi is Szegedről ír :)
Igen, elég közel lakunk egymáshoz :)

@Hella:
Köszi :)

Névtelen írta...

Bocs de ekkora gyereket már rég nem kéne szoptatni!!! Van már foga, meg kéne tanitani inkább használni is!

Alexandra írta...

Látom, kaptam egy okos megjegyzést egy olyan hozzászólótól, aki a nevét nem vállalta - valószínűleg vissza sem néz többet.

Nos, az ajánlások is azt mondják, hogy 3 éves korig teljesen egészséges szoptatni, még a természeti népeknél is így van. A tej minősége a korral változik. Szerintem Zsebi azért is annyira egészséges, mert hosszú ideig szoptattam.
Másfelől, elég büszke vagyok arra, ahogy a kisfiam rágásra használja a fogait. Megeszik mindent: zöldséget, gyümölcsöt (héjastól), húsokat, halakat.

Bátor dolog becsöngetni a házmesterhez aztán elfutni, ugye?

Kósa Márta írta...

Éljen a szopizás, amíg csak lehet!

Alexandra írta...

@Márta:
Jaj, olyan rosszul esett ez a tegnapi névtelen bejegyzés :(
Zsebi még két éves sincsen, hogy lenne túl idős a szoptatáshoz? Egyébként is csak itthon szopizott már, elalvás előtt.

Névtelen írta...

Én is a hosszú szoptatás híve vagyok! Liza májusban lesz 3 éves, de még szopik. (Alvás előtt, után, tehát 4x naponta, de néha kér extrát is ha nyűgös, fáradt...) És alig volt még beteg, akkor is 1-2 nap volt csak. Idén télen most volt először és 1,5 napig taknyos.
Én nem fogom elválasztani (majd magától elhagyja), és nem érdekel mások véleménye.

Nagyon jó, hogy Zsebi ilyen jól megértette és elfogadta, hogy vége a tejecskének.

A "becsöngetőkkel" meg ne foglalkozz egy percig se!

További minden jót nektek!

Üdv. Anita

Alexandra írta...

@Anita:
Így utólag én is örülök, hogy nem erőltettem a leszokást, hisz olyan jól sült el minden. Zsebi nagyon értelmesen és megértően elfogadta az új helyzetet.
És igen: Zsebi is kicsattanóan egészséges és kiegyensúlyozott gyerek.