Biztos vannak olyanok, akiknek nem mondok újdonságot az alábbiakkal, de tudom, hogy sokan vannak olyanok is az olvasóim között, akik nem olvasnak más ausztrál blogokat és nekik érdekesek lehetnek ezek az információk.
***
A közlekedési lámpák, amikor a szabad jelzésre várakozunk, a piros után egyből a zöld jelzésre váltanak. Nincs piros-sárga együttállás, mint otthon, ebből fakadóan a versenyfutamszerű motorfelpörgetés is elmarad. Persze, a megállást jelző piros előtt van sárga jelzés is.
***
A gyalogátkelőknél addig van zöld jelzés, amíg még érdemes elindulni úgy, hogy biztonságosan át is érj. Ez után már a piros fog villogni, ami még elég időt ad az átkelés befejezésére, de ilyenkor már nem szabad az átkelést újonnan megkezdeni.
***
Nagyon sok olyan hely van a városban (Sydneyre gondolok, de feltételezem, hogy egész Ausztráliára igaz), ahol ki van rakva egy tábla, hogy mennyi ideig lehet az adott helyen parkolni, viszont nem kell fizetni a parkolásért. Még csak ingyenes jegyet sem kell "venned". Ha túlléped az időt, akkor viszont büntetést kaphatsz.
Hogy honnan tudják, hogy több mint 1 (2) órát álltál ott, azt ne kérdezzétek - nem tudom....
***
Az éttermek többsége BYO, vagyis Bring Your Own (= Hozd a sajátodat) kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan hozhatod a saját borodat, amit aztán az étteremben iszol meg. Ez egy jóval olcsóbb megoldás, mintha az alkoholt az étteremben vennéd meg, főleg, hogy az nincs megkötve, hány üveg bort viszel be. Költsége így is van, mert "dugó-pénz" néven felszámolnak annyiszor x dollárt, ahány személynek hoztak borospoharat. Ez általában 2-3 dollár, de egyes helyeken akár 6-8 dollár is lehet.
Ha figyelembe veszed, hogy már $10-ért is kapsz jó bort és viszel mondjuk egy fehéret meg egy vöröset, amiből annyit iszol, amennyit akarsz, még dugó-pénzzel is jóval jobban jössz ki, mintha poharanként fizetnél minimum $8-10-t, de inkább többet. A drága borokról már nem is beszélve :)
***
Az alkohol tartalmú italokat élelmiszerboltban nem tudod megvenni, erre külön italboltok vannak. A név ne tévesszen meg: az italt itt csak megvenni lehet, meginni már nem.
Vannak olyan italboltok, ahol nem adnak táskát az elvitelhez, helyette üres papírdobozokba pakolják a cuccot, olyanokba, amikbe eredetileg más palackok voltak csomagolva (általában több palack italt vásárolnak az ozzik). Ez a fajta doboz-újrafelhasználás más területen is felfedezhető: az egyik nagy kertészeti kereskedésnél is a kasszák után fel van állítva egy nagy fémkosár, amiből olyan méretű papírdobozt vehetsz el, amilyenre szükséged van, illetve találsz.
***
A nagy élelmiszerboltokban a bankkártyát nem csak fizetésre használhatod, hanem készpénz felvételre is. Amikor a fizetést megkezded, akkor a kártyaolvasó (vagy a pénztáros) megkérdezi, hogy veszel-e fel KP-t, s ha igen, akkor először azt intézitek el, a következő lépésben pedig a kártyás fizetést.
***
Az már Magyarországon sem ismeretlen, hogy egyes közüzemi számlákat egy telefonszám felhívásával lehet fizetni, a bankkártyánkat használva. Ez a lehetőség itt nem csak a közüzemi számlákra igaz, hanem sok más számlára is. Nem kell ahhoz nagyon nagy cégnek lenni, hogy legyen ilyen lehetőség a számla kiegyenlítésére. Mi például nagyon sok építőipari beszállítónknak fizetünk ezzel a módszerrel.
***
Ingyenes virágosztás itt is van, csak egy kicsit más, mint otthon.
Az önkormányzatunknál van egy lista, hogy mely ausztrál növények őshonosak a mi környékünkön és azokból lehet választani pár fajt, amit ingyen el lehet hozni és elültetni. Már nem emlékszem a pontos adatokra, de ha minden igaz, egy darab facsemetét, 3 bokrot, 1 fűfélét - valami ilyesmi arányban lehet a növényeket átvenni.
***
Ha hivatalos másolatra van szükségünk valamiből (pl. anyakönyvi kivonat, útlevél, stb), akkor nem rohangálunk közjegyzőhöz és fizetünk egy halom pénzt egy pecsétért és egy aláírásért.
Van egy csomó foglalkozás, akiknek az aláírását a hivatalok elfogadják. Ilyen például a rendőr, tanár, patikus, ügyvéd, stb. Vagyis fogjuk az eredeti dokumentumot és a róla készült fénymásolatot, elballagunk a legközelebbi patikába (vagy akárhova, mi egy pénzügyi tanácsadó céghez szoktunk menni), és ott a megfelelő személy leellenőrzi a dokumentumokat, aláírja a másolatot és odateszi a rettenetesen egyszerű pecsétjét.
Ingyen.
***
A számlák kiállítása sem olyan bonyolult, mint otthon, hogy teljesítés ideje, meg számla dátuma, meg legyen rajta aláírás meg pecsét, meg legyen ráírva, hogy hány százalékos áfát tartalmaz, meg hogy amikor az áfa 25 %, akkor a számla végösszege 20 % áfát tartalmaz, meg ilyenek. (Ok, számomra ez utóbbi sem bonyolult, de én szeretem a matekot :) ) Az egész sokkal-sokkal egyszerűbb ennél.
Először is, itt nem pecsételnek orrba-szájba. A mi cégünknek sincs céges bélyegzője, mert nincs rá szükség. Aláírásra sincs szükség. Legyen rajta a cég neve és a cégjegyzési szám, ez fontos. Számla kiállításának napja, hány nap a fizetési határidő (vagy maga a konkrét dátum).
Van néhány "bonyolultabb" számla, mint például a telefonszámla, de EGYIK SEM olyan bonyolult, mint az otthoni ELMŰ számla. Az nálam mindig kiveri a biztosítékot. Csak hogy stílszerű legyek.
***
Ausztráliában nincs személyi igazolvány. Lakcím igazolvány sincs. Helyette igazolhatod magadat az útleveleddel vagy például a jogsiddal.
***
A városban általában 60 km / óra a sebességhatár. Persze, ahol tábla jelzi, ott lehet több, vagy kevesebb, de a lényeg, hogy nem 50 km / óra, mint otthon. Ahol tanintézmény van (nem csak iskola, hanem akár óvoda vagy bölcsi), annak 100 méteres környékén ki van téve a 40 km / órás sebességkorlátozó tábla. Általában ez sem egész napra szól, hanem naponta kétszer: egy reggeli és egy kora délutáni időintervallumra korlátozódik. Értelemszerűen amikor a gyerekek iskolába mennek, illetve onnan távoznak.
Sok helyen elektromos fényekkel jelzik, hogy a tábla épp érvényben van. És láss csodát: az emberek be is tartják a sebességkorlátozást. Nem számít, mekkora a forgalom, nem mennek 40-nél gyorsabban.
8 megjegyzés:
Ebből nagyon sok minden igaz NZ-re is :)
Pl. a parkolás. kint van egy időszak, addig parkolhatsz ott (ingyen, vagy fizetned kell). Itt egyébként úgy oldják meg, hogy a parkolóbácsika végigmegy egy krétával és csíkot húz a kerékre... :))
A lámpa is ugyanaz: piros, zöld, sárga, piros... stb. A gyalogátkelő is stimmel :D
Az alkohol is. Boltban nagyon ritkán kapható, vannak erre szakosodott boltok, de ott nem fogyasztható. Az utcán sem. Kocsmát (pubot) nagyon ritkán láttam Aucklandban...
Étteremben még nem voltunk az itt töltött 1,5 hónap alatt, így erről nem tudok mesélni :D
A bankban kapott kézpénzfizetési kártyát (ami itt nem ugyanaz, mint a bankkártya, pl. nem lehet vele neten fizetni...) mi is használhatjuk kézpénzfelvételére.
Schoolzone-ok is vannak :)
Írj még néhány ilyen összehasonlítást, érdekes volt olvasni!
:)
Gondoltam, hogy más országokban is lehetnek ilyen tapasztalatok :)
A Magyarországon élőknek, gondolom, érdekesek lehetnek ezek a másságok. Mint ahogy nekem is azok voltak annak idején.
Örülök neki, hogy az Új-Zélanddal való hasonlóság ellenére neked is tetszett ez a kis összefoglaló!
Egy kicsit nehéz ilyen összehasonlításokat írni, mert ennyi idő után nekem már megszokottakká váltak ezek a dolgok és kezdenek nem feltűnni. Azért igyekezni fogok :)
Új-Zélandon még nem jártam, de tervben van, hogy egyszer ott fogjuk a telet élvezni. Még ha csak rövid időre is :)
A parkolásos dolog nálunk is érvényes. Úgy ellenőrzik, hogy mióta parkolsz, hogy egy kis papír órán beállítod az érkezésed idejét. :)
Azt hiszem, nálunk is a krétás módszer működik, csak még soha nem láttam és elképzelni sem tudtam...
nagyon jó olvasni ezeket a dolgokat annak, aki nem töltött huzamosabb időt más országban. ugyanakkor bosszantó, hogy nálunk miért nem lehet egy picit másképp, mint ahogy van. ez a közjegyzős aláírásos dolog kontra patikus, hát nem semmi...
Nagyon szimpatikus, ahogyan a dolgok Ausztráliában működnek. Engem minden apróság érdekel az ottani élettel kapcsolatban, azt hiszem el sem tudom képzelni mennyire más ott az élet. Itthon most minden rettenetesen körülményes, agyatlan és korrupt. Az emberek sem a legjobb irányban haladnak. Kedves Alexandra, annyira érdekelne, hogy mióta élsz Ausztráliában és hogyan kavarodtál oda? Hogyan ment a beilleszkedés? Biztosan írtál már ezekről a dolgokról, csak elkerülhette a figyelmemet, elárulod, hogy hol olvashatnék a kezdetekről is?
@Gabi:
Itt általában sokkal becsületesebben állnak az emberek mindenhez. Szerintem.
@Fevi:
2008. februárjában jöttem ki. Az archívum fül alatt találhatók a régi bejegyzések, melyek a régi blogomra vezetnek, de való igaz, hogy soha nem írtam le, hogy miért és hogyan tudtam kijönni.
Röviden: A férjemet Budapesten ismertem meg, hozzá költöztem ki és már itt házasodtunk össze.
A beilleszkedés elég jól ment. Bár talán még mindig illeszkedem :))) Mindenesetre, a megszokás sokkal gyorsabban ment.
Alexandra, ezek csupa jó dolgok! Szerintem ezek jelzik egy társadalom kultúráltságát, fejlettségét.
Bárcsak itthon is...
Megjegyzés küldése