Kismamák oktatása

Kedden elmentem a kismama csoportba, melyet a helyi védőnők szerveznek a hasonló korú csecsemők anyukáinak. 

E héten a kisbaba altatása volt a téma. 

Megnéztünk egy - régi - videót arról, hogy a csecsemő milyen mozdulatokkal jelzi, hogy fáradt, álmos. 

Itt a mai napig azt tanítják, hogy ha a gyermeked álmos, pólyázd* be, fektesd az ágyába, sötétítsd be a szobát és hagyd, hogy saját magától elaludjon.

Kép innen.

Én magam már a pólyáztatással sem értek egyet. Azt mondják, erre azért van szükség, hogy a baba a kalimpáló végtagjaival ne ébressze fel magát, másrészt pedig mert a baba az anyaméhben is szűkösen volt és a pólya erre az állapotra emlékeztetni.

Nos, véleményem szerint ez az utolsó állítás sántít, mert a baba nem volt 9 hónapig szűkös helyen, épp csak az utolsó harmadban. Amikor pedig már túl kicsi volt számára a hely, ki is bújt.

Én soha nem pólyáztam a gyerekeimet, mégsem ébresztették fel magukat "véletlenül" a kezeikkel, lábaikkal. 

A videó szerint a gyereket az oldalára fektetve kell az ágyba tenni, de felhívták a figyelmünket, hogy ez már elavult, a jelenlegi javaslat szerint a hátára kell fektetni.

Ezzel kapcsolatban is fenntartásaim vannak. A háton fekvést azzal indokolják, hogy a bölcsőhalálban elvesztett csecsemők 70-80 %-át hason fekvő pozícióban találták, tehát a hason fekvés rizikó tényező. 

Álljunk meg egy szóra: mi is az a bölcsőhalál? Egy olyan halál, aminek az okát nem tudjuk, látszólag nyilvánvaló ok nélkül történik. 

Amikor én születtem, akkoriban a csecsemők háton feküdtek (lapos is hátul a fejem...). Amikor a kisebbik öcsém, akkor a hasukon. Az ajánlások mindig változtak. Kíváncsi vagyok, vajon az a tanulmány, mely szerint a hason fekvés rizikó tényező, mikor és hol készült? Mi volt akkoriban az ajánlás? Ha a vizsgálat idején a babák zöme hason feküdt, logikus, hogy több olyan csecsemőt fogunk találni a bölcsőhalált haltak között is, akik ebben a pozícióba voltak, de ezt ettől nem nevezném rizikó tényezőnek. Szerintem ha erről ma készülne tanulmány, akkor meg azt mondanák, hogy a háton fekvés számít annak.

A háton fekvést én már csak azért sem szeretem, mert félek attól, hogy ha a gyerek büfizik vagy éppen bukik, akkor a felbüfögött tej visszafolyik a légzőcsövébe. Igaz, ebben az esetben a halál okát nem neveznék bölcsőhalálnak, mert az oka ismert lenne, de nem hiszem, hogy ez bárkit is vigasztalna.

Kisfiam élete első 3 hetében aludt a hátán, de éjszaka rendszeresen problémát okozott neki a szopizás utáni visszaalvás. Egyszerűen nem ment neki és sokáig kellett büfiztetni is. Egyszer azonban a hasára tettem le aludni, ő pedig 2 perc múlva már aludt is. Innentől kezdve mindig a hasára tettem és megszűnt minden korábbi probléma. 

Egyébként is, a gyerekek általában szeretnek a hasukon aludni, hisz így könnyen fel tudják venni a magzatpózt. Még az állatok is előszeretettel fekszenek a hasukon, mert az a legvédtelenebb testrészük. 

Vissza a videóra:

A filmben bemutatták, hogy miután a bepólyázott, karjait mozgatni képtelen csecsemőt berakták a kiságyába, az sírva fakadt. Szegény ott ordított, ahogy a kis torkán kifért. Még egy grafikont is mutattak, hogy a sírás erőssége és a sírások közötti szünet hogyan változik.

Nem sokáig bírtam a jelenetet szó nélkül és hangosan megjegyeztem, hogy szerintem az a csecsemő 5 perc múlva aludna, ha az anyja karjaiban lenne. Azért sír és azért alszik el végül, mert nincs más választása, senki sem segít neki. 

A kismamák helyeseltek, de azért egyszer megnézném, hogy vajon hányan hagyják a gyermeküket ordítani azzal a címszóval, hogy ezt látták a videón és ez a "helyes" eljárás. 

Később a védőnő megkérdezte, hogy mi a jelenlevők véleménye a cumiról. A mamák felcsillanó szemmel dicsérték, hogy mekkora találmány.

Úgy éreztem magam, mintha a Marsról pottyantam volna oda. 

Az óra végén megragadtam az alkalmat és kiosztottam egy-egy prospektust a Dunstan bébi nyelvről. 

Ha csak egy babának segítek azzal, hogy az anyukája elmélyül a tájékoztatóban, odafigyel és megérti majd gyermekét, már jó érzéssel tölt el.

Dr. Szántó Imre tanulmánya a bölcsőhalálról (kételyek a háton fektetésről)
Preventing sudden infant death syndrome (SIDS) - written by Imre Szántó MD
Dunstan Baby Language (angol nyelvű tájékoztató PDF formátumban)

Lótusz szülés (Lotus birth)

Indultam a Családinet cikkíró versenyén és közel 900 beküldött írás közül beválogattak az 50 legjobb közé!

Ha érdekel, mi az a lótusz szülés, olvasd el az írásomat a Családinet oldalán. 

Mond el a véleményedet, lájkold, ha tetszik, oszd meg a Facebook-on, hogy minél többen olvassák.

Minden szerzőtől csak 1 cikket választottak be. Ha kíváncsi vagy a másik cikkemre is, szeretnéd elolvasni, akkor itt lehet szavazni a címek alapján arra az egyre, amely bejuthat a versenybe.
Keresd a Biztonságos repülés egy csecsemővel? cikket.

Köszönöm.

Szülés utáni alak

Mivel tudom, hogy olyan olvasóim is vannak, akik épp első gyermekükkel várandósak, az előző bejegyzésem névtelen hozzászólója kapcsán fontosnak tartom megjegyezni:

Igen, az alakod meg fog változni szülés után és nem valószínű, hogy egyből fel tudod venni a régi ruháidat.

Ennek több oka is van:

1)

Ha anyatejjel táplálod újszülött csecsemődet, a melleid megduzzadnak. Valószínűleg már a várandósság során azt fogod tapasztalni, hogy be kell szerezned néhány új melltartót, egy-két számmal nagyobb kosármérettel. Vigyázz, a körméreted lehet, hogy ugyanakkora marad, de a kosár biztos nő. Ha korábban pl. 70B-t hordtál, lehet, hogy most 75D kell.

A melleid növekedése már problémássá teheti régi blúzaid felvételét. Egyszerűen nem tudod majd begombolni őket.

2)

Amikor megszülöd piciny gyermekedet, egy pár napig még akkora hasad lesz, mint aki 5 hónapos terhes. Ez teljesen természetes! Gondolj bele: a méhedben eddig benne volt egy baba, a szerveid át voltak rendeződve (na azért nem lettek összekuszálva, csak félre lettek tolva), és a méhednek is idő kell, hogy fokozatosan visszahúzódjon akkorára, mint a terhesség előtt volt. Ezért is javasolják, hogy az első 6 hétben ne erőltesd meg magad, mert bármennyire jól érzed magad, testedben még zajlanak ezek a folyamatok. 

Természetesen hasad mérete napról napra csökken, változik.

Ha tehát korábban szűk felsőket hordtál, mert büszke voltál lapos hasadra, akkor ezek a ruhák egy ideig felejtősek.

Van azért jó hír is: vissza lehet nyerni a régi alakodat, sőt, akár jobb is lehet!

Az étkezés valóban fontos, de nem csak a várandósság alatt és után, hanem mindig. Bármennyire egészségesen étkezel, nem valószínű, hogy szülés után pár nappal ugyanakkora lesz a súlyod, mint várandósság előtt. Lehet, hogy vannak ilyen ritka szerencsések, de komolyan mondom: nem valószínű. Ne ess kétségbe, ha ez nem így történik. 

Azt szokták mondani, hogy 9 hónapba telik, míg felszeded a sok kilót, 9 hónapba telik az is, mire leadod őket. Nos, ez nem ennyire fekete-fehér. Életmódodtól függően ez lehet egy hónap is, de akár egy év is. 

Ki szokták emelni a mozgás fontosságát. Igen, valóban fontos. De ez is életmód függő. Én speciel a szülések után soha nem tornáztam direkt azért, hogy visszanyerjem az alakomat, mégis rengeteget mozogtam. Most, a második gyerekkel még többet is, mint a kisfiam születése után, hisz pont abban a korban van, amikor izeg-mozog, amikor megfogja a kezemet, hogy odavigyen, ahol mutatni akar valamit. Míg e sorokat írom, legalább tízszer fel kellet már állnom, hogy megnézzem mit csinál éppen vagy hogy mit akar megmutatni.

De pontosan erről a fajta mozgásról született az a bejegyzésem, aminek folyamodványaként ezt írom.

Mindezek mellett a kisfiamat hetente viszem úszni, ahol én magam is benne vagyok a vízben, így én is mozgok. 

Vannak olyan gyakorlatok is, amelyeket már egyből a szülés után lehet gyakorolni annak érdekében, hogy a has mielőbb visszanyerje régi formáját. Ilyen például, hogy naponta kétszer legalább fél óráig hason fekszel és a hasad alá egy nagy párnát teszel. Ezt két hétig érdemes csinálni. 

Én kaptam a kórházban egy sztreccs anyagú bandázst is, amit folyamatosan hordtam (éjjel-nappal), hogy a hasam mielőbb visszahúzódjon.

Szóval kedves várandós kismama, ne ess kétségbe, ha egy ideig nem tudod a régi ruháidat hordani. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több olyan olvasóm van, aki szülés után pár nappal még nem tudta felvenni a régi ruháit (talán egyet-egyet, amelyiknek olyan volt a szabása), és időbe tellett, mire visszanyerte régi alakját.

Ha egyáltalán visszanyerte.

Na erről beszéltem :)

Hogyan adjuk le gyorsan a várandósság alatt felszedett kilókat?

Miután megszületett a csecsemőd és átestél az első eufórián, örömmel készülődsz arra, hogy végre megint a régi ruháidat fogod hordani. Tudod, persze, hogy ez idő, már eleve az 6 hét, mire a szerveid visszarendeződnek, mégis, alig várod már, hogy a tükörbe nézve a régi önmagadat lásd.

Az idő viszont csak múlik és múlik, de a mérleg még mindig jóval többet mutat, mint a versenysúlyod (akkor is, ha leszámítjuk a dinnyeméretűre nőtt kebleidből adódó egyértelmű többletterhet) és a derekad is elég hurkás. Lapos hasról is csak akkor beszélhetünk, ha hasra fekszel (már ha az említett keblektől egyáltalán képes vagy erre). A combjaidat és a fenekedet pedig inkább fedje jótékony homály meg egy megfelelő méretű ruha.

Nincs mese, valamit tenni kell. Ebben segíthet neked is az én edzéstervem:

Szükséges felszerelés:

- egy majdnem 2 éves gyerek (kicsit fiatalabb vagy idősebb az nem számít, lényeg, hogy néha még ölbe kéredzkedjen és hordozásra szoruljon), kb. 11-12 kg. Vagy több.

- újszülött bébi, mostanra legalább 3,5 kg. Vagy több.

- hordozókendő (súlya elhanyagolható)

Az edzéstervet akadályozó tényezők:

- lelkes, segítőkész apuka

- babakocsi

Környezeti tényezők:

- megfelelő otthon. Legalább 30 lépcsőfok az utcafront és a lakásajtó között (postaláda és autó az utcafronton).

Ütemezés:

A napi feladatokon túl elengedhetetlen a heti egyszeri bevásárlás. Jó, ha a bevásárlás sűrűségét nem visszük túlzásba, mert ellenkező hatást váltunk ki, mint szeretnénk. Tudniillik ha csak egyszer vásárolunk be, akkor jó sok táskát hozunk haza, ami jó sok kilót jelent. Többszöri bevásárlással az egy alkalomra eső bevásárlószatyrok súlya drasztikusan csökken. Szigorúan kerülendő tényező!

Edzés feladatok:

Alaptartás:

Csecsemődet szoktasd rá, hogy csak a karjaidban legyen képes aludni. Erre a legjobb megoldás, ha folyamatosan hordozókendőben tartod. Ezzel a nehezített terheléssel végezz minden házkörüli munkát.

Az egyes házimunkák azonban különböző nehézségi fokot jelentenek, Te törekedj a nehezebbekre:

A vasalás nehézségi foka például közelít a nullához. 

A mosogatógépből való kipakolás, majd az edények helyretétele: 10-ből 7 pont. Nem kell mondanom, ugye, hogy egyenes háttal guggolj le és állj fel? 

Nem árt, ha a leggyakrabban használt edényeket az alsó szekrényekben tartod, nem a felsőben, hisz így kétszer kell leguggolni és felállni. Ha kell, pakold át ennek érdekében a szekrényeidet.

Ha mindent a felső szekrénybe kell pakolnod: -2 pont.

Ha a mosogatógép és az alsószekrények között nem állsz fel, hanem törpejárásban mész egyik helyről a másikra: +2 pont.

Gyermeked szétszórt játékainak egyenkénti felszedése: 6 pont

Ha csak leülsz a földre és azt szeded fel, amit elérsz: 2 pont

Ha fogsz egy parfist és összesöpröd a játékokat: 1 pont

Ha valamilyen módon ráveszed gyermekedet, hogy saját maga szedje össze a játékait: 0 pont. (Vigasztaljon a tudat, hogy legalább elismeréssel adózom előtted).

Az utcafronton lévő postaláda tartalmának megtekintése: alkalmanként 5 pont.

Szemét felvitele a kukákhoz: 5 pont

Mindezt a férjre bízni: 0 pont

Heti bevásárlásból hazajövés, férjet nem otthon találás, 8-10 bevásárlószatyor lecipelése (kettesével) az autótól a konyháig több fordulóban: 8 pont

Több bevásárlószatyor megléte: +1 pont

Kevesebb szatyor: -1 pont

A bevásárlószatyrokban dinnye és több kilogramm gyümölcs megléte: +1 pont

Csak ruhákat vásároltál magadnak: -7 pont (díjazom, hogy legalább lépcsőzöl)

Az autóban időközben elaludt idősebb gyermeked lecipelése az autótól a hálószobáig (csecsemőt letenni a hordozókendőből nem ér!l ). 9 pont

Nem ébredt fel: +1 pont

Sokat blogolni és sok hülyeséget írni: hát, attól nem fogysz le...

Zsebi 23 hónapos

Még 1 hónap és már 2 éves!

Na lássuk, hogy állunk:

Elsőként a fizikai erejét kell kiemelnem, mert nagyon erős és ügyes. Mindenhova képes felmászni, így a kertben szívesebben választja a sziklafalat, mint a lépcsőt. Ha valamibe kapaszkodik, akkor ügyesen fel tudja húzni magát, illetve lóg egy darabig.

A fúrót és az elektromos csavarbehajtót annyira szereti, hogy kinyitja az ajtót a tárolónak használt lépcsőháznál, felmegy a lépcsőn, megkaparintja a fúró dobozát és le is jön vele. Pedig az a doboz elég nehéz...!

A lépcsőn már egyébként is előszeretettel közlekedik fel-le kapaszkodás nélkül, gyakran váltott lábbal. 

Szeret mindenféle felnőttes dolgot csinálni, pl. füvet nyírni, locsolni a virágokat (akár kannából, akár slaggal). A kertben egyébként is nagyon szeret lenni.

A konyhában is segítőkész, főzni csak az ő jelenlétében lehet. Ilyenkor felültetem a konyhapultra és onnan segít kavargatni az ételt, felverni a tojásokat, kóstolni a nyers süteménytésztát, megenni a gyümölcsöket, amiket a reggelibe készülök tenni, vagy elrágcsálni a zöldségeket, amiket a salátába tennék. 

A kávégépet is imádja, olyannyira, hogy képes felmászni a szemetes tetejére, onnan a munkapultra, feláll és odamegy a géphez. Ott pedig megpróbál kávét főzni vele... Ha a szemetest eltoljuk, akkor ő visszatolja. 

A mosogatógépből szeret kipakolni és eltenni mindent a helyére. Egy kis segítség még kell neki, de alapvetően tisztában van azzal, mi hova való és maminak milyen mániái vannak (fekete tányérokat csak a feketékre, fehéreket a fehérekre, stb). Evés előtt ő szokta az asztalhoz vinni a tányérokat, evőeszközöket, sót-borsot, majd evés után előszeretettel szedi össze a mosatlant és viszi őket a konyhába. 

A mosogatás gyakorlását egyelőre hanyagoljuk, mert már így is sokat játszik a vízzel. Szerintem előző életében delfin volt. 

A mosógépet szereti beindítani (mami nélkül is), be- és kipakolni a ruhákat, majd megpróbálja őket kiteregetni. A csipesz használata még nem megy, de a rázás és rúdra pakolás annál inkább.

Enni elég ügyesen eszik. Szombaton egy étteremben vacsoráztunk és úgy fogta a kést és a villát, ahogy kell, és megpróbált felnőtt módra enni. Elég ügyesen ment neki, igaz, néha azért kézzel besegített :)

Itthon szereti ő elosztani a húst, ő rakja a tányérunkra. Utána pedig szívesen eszik a mi tányérunkról :)

Mostanában már a salátaleveleket is megeszi, így ezzel sincs gond.

A játszótéren, ha lehetősége van más rollerével játszani, akkor ügyesen gyakorolja a használatukat és egyre jobban megy neki. A görbe csúszdán pedig nem csak lecsúszni szeret, de visszamászni is :)

Próbálgatja a karácsonyra kapott háromkerekű biciklijét is, de hajtani még nem tudja. Viszont már eléri a pedálokat :)

Nyelvi fejlődése:

Egyre több szót próbál kimondani. Két nyelv közül általában azt használja, amelyik nyelven a szó kiejtése egyszerű, de azért ez nem minden esetben igaz. 

Angol szavak (zárójelben amit nem ejt ki): do(or), (out)side, ca(r), bye-bye esetében nem ejti a j hangot, come, go, daddy helyett dede,

Magyar szavak: mama, sza(ndál), pá-pá, szi(j)a (vagy see ya? :D), ba(rack), ka(j)a, kaka, baba, sí(r), ótó (=autó), papa, te(lefon), de, nem.

A víz pedig nála va. Nem tudom, milyen nyelven.

Mivel két nyelvet tanul, nem aggódom, de az biztos, hogy már nagyon várom, hogy beszéljen :)

Biztos vannak még szavak, amiket képes kifejezni, csak ennyi jutott most az eszembe. 

A fogmosás egyre jobban megy. Persze nekem ritkán hagyja, hogy megmossam, de azért előfordul, hogy én is hozzájuk férek harc nélkül. Ő maga egyre ügyesebb. 

Rettenetesen makacs tud lenni. Sokszor nem fogad el semmilyen segítséget, mert ő maga akar megbirkózni a feladattal. Ha meg nem megy, akkor dühös. Ha meg kell a segítségünk és mi nem értjük, mit akar, megfogja a kezünket és odavezet minket, ahova kell :)

Szobatisztaság: 

Egyre gyakrabban alszik pelenka nélkül éjszaka is (nappal már kb. egy éve úgy alszik). Éjszaka, ha felkel, mindig megkérdezem, akar-e pisilni. Ha szerencsém van, igen, ilyenkor nyugodtabb vagyok, hogy biztosan nem fog bepisilni. Ha nem akar pisilni és másodszorra is felébreszt és át akar jönni a mi ágyunkba, akkor teszek rá egy pelenkát a biztonság kedvéért. 

Múlt héten úgy vittem el a heti bevásárlást intézni, hogy egyáltalán nem volt rajta pelenka. 4 és fél óra alatt kétszer vittem el pisilni és száraz nadrággal hoztam haza :) Az már más kérdés, hogy amikor az apja becsukta maga mögött a bejárati ajtót, hogy felmenjen az autóhoz kipakolni belőle a cuccot, akkor bepánikolt és bepisilt... de legalább itthon történt és nem vásárlás közben :)

Itthon is egyre gyakrabban adok rá alsónadrágot, hogy gyakorolja azt is, hogy pisilés előtt le kell venni. Még előfordulnak balesetek.

Ha nincs ilyen ruhaakadály, akkor viszont nincs baleset sem, minden megy a bilibe vagy a wc-be. A wc-re, ha rajta van az ülésszűkítő, akkor elé teszi a kis dobogóját, így fel tud ülni rá.

Mostanában elkezdett énekelni is, illetve dúdolni. Emellett gyakran táncra perdül, sőt, megfogja a kezünket és minket is a szoba közepére húz, hogy táncoljunk :)

Ami problémás, az a lefekvés ideje. 9 óra előtt ritkán tudom ágyba tenni, általában meg kell várnom, hogy ő legyen elég álmos és hajlandó legyen lefeküdni. Akkor sem biztos, hogy nem kell 1 órát az ágyánál ülnöm, mire tényleg elalszik. 

Napközben hol alszik, hol nem, de sokszor hiába látom rajta, hogy fáradt és azért nyűgös, nem hajlandó lefeküdni és elaludni.

Mostanában elég hisztis is, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja.

A tiltásokra fittyet hány. Sokszor hiába mondom neki valamire, hogy nem szabad, egyik fülén be, a másikon ki. 

Sophie-val szemben időnként csinál butaságokat, de másfelől meg barátságos vele. Ha véletlenül visszük a babakocsit valahova (pl. vásárláshoz), akkor azt csak ő tolhatja, az én kezemet eltolná (azért minden nem történhet úgy, ahogy egy majdnem-két-éves akarja).

A mesék hallgatásához egyelőre nincs türelme, de a zenét szereti. Néha azért szívesen játszik a könyvekkel.

Szeret firkálni is, ezt ösztönzöm is, papírra persze. Egyszer pedig megpróbálkoztunk a festéssel is. Mi tetszett benne neki a legjobban? Hát persze, hogy a víz :)))

Összességében egy vidám, okos, élénk, erős, energetikus, segítőkész gyerek, aki nagyon sármos is tud lenni,  és persze rengeteg örömet és boldogságot okoz a szüleinek :)

A képeket Ági barátnőm készítette. Köszönet érte!

Szeretet első látásra?

Amikor még nincs gyerekünk, akkor sokat halljuk, olvassuk, hogy milyen az, amikor már van. Hogy micsoda boldogság, mekkora szeretet, végtelen aggódás, óriási felelősség. 

Hogy is állunk ezzel a szeretettel? Valóban első látásra történik?

Mindkét gyermekemet fájdalomcsillapítók nélkül, természetesen szültem, tehát tudatában voltam minden másodpercnek, ami velem történt.

Várandósan boldogan készültem a szülés utáni időszakra. Időnként beszéltem a babámhoz, máskor csak a hasamra tettem a kezemet és simogattam, miközben próbáltam elképzelni a leendő ugrabugráló gyerkőcöt. Vajon milyen lesz? Milyen lesz az arca? A haja? Milyen színű lesz a szeme? Kire fog hasonlítani? Vajon szép lesz? 

Nézegettem az UH képeket és próbáltam "látni" az arcát, mintha a tudatomba akartam volna vésni, hogy a születéskor már ismerős legyen.

De nem, ez nem sikerült.

Amikor a gyermekeim megszülettek, mindkétszer ugyanaz játszódott le bennem:

Szóval Te vagy az! Hát így nézel ki! Olyan nagyon idegen vagy - mégis annyira ismerős... Te voltál bent a hasamban, Te rugdostál...

Próbáltam megfejteni a kis arcot, ráakadni valami ismerős vonásra, de ez nem sikerült. 

Túl voltam a szülésen és valami euforikus öröm volt bennem, ott volt a kisbabám az ölemben, akire hosszú hónapok óta vártam, aki bennem volt, a részem volt - de ez még nem A szeretet. Nem AZ  fajta szeretet, ami kétségtelenül érez az ember, mert előbb-utóbb eljön (eljött).

Megszületik a kisbaba, és a tudatodban zakatol, hogy ő a tiéd. Már aggódsz érte, már félted, már vele együtt érzel. Nem akarod, hogy sírjon, hogy fázzon, átöleled, simogatod, de még csak tanulod a szeretetet.

Amikor mások megcsodálják és azt mondják "milyen szép baba", te büszke vagy és örülsz, de jobban megnézed: vajon tényleg szép baba? Mitől szép? Mitől más, mint a többi? Hisz minden baba szép, nem?

Amikor alkalmad van rá, megnézed mások babáját és összehasonlítod a sajátodéval. Vajon ő is szép?

Telnek-múlnak az órák, elalszol és felébredsz, egyre többször veszed kézbe a csöppséget, mire érzed: igen, ismerős ez az arc, ezek a szemek, a pici orr, a pici kezek, a vékony kis lábak, a kis törékeny test, és igen, végre érzed, hogy ott van A szeretet.

Hogy ez a pici emberke tényleg a tied.

Ti hogyan éltétek át mindezt? Egyből éreztétek a szeretetet?

Egy felújítás képekben

A hálószobánkra már nagyon ráfért egy felújítás. Nem szeretem a padlószőnyeget, mert szerintem igencsak egészségtelen, a mienk pedig ki tudja, mikor lett lefektetve. Több, mint 10 éve, azt biztos.

A fal színével sem voltam kibékülve, mert úgy nézett ki, mint ami koszos fehér, közben meg halvány kék akart lenni, ami néha zöldbe játszott. 

A szoba levegője is állandóan dohos volt, mert az ausztrál házak nem a megfelelő szigetelésről híresek, úgyhogy sajnos a penészedéssel is küzdünk. 

Mivel mindannyian ebben a szobában alszunk, szerettem volna, ha még Sophie születése előtt felújítjuk a szobát - nos, ezt csak 95 %-ban sikerült megvalósítani, mert már csak a szegőlécezés és a bútorok bepakolása maradt a születés utánra :)

A padlóburkolatot már hónapokkal korábban megvettem - az ebayen, persze :) 

6 doboz valódi tölgyfa padlóburkolat, kb. 10,5 m2, összesen $130-ért - jó üzlet, nem? 1 négyzetméternyi laminált padló kerül kb. $50-ba a helyi barkácsáruházban, a Bunningsnál. És ha még elmondom, hogy az eladó 2 percre lakik tőlünk és ajándékba kaptunk hozzá alátét fóliát is :)))

Kiszámoltam, hogy mennyi kell a hálószobánkba és arra számítottam, hogy épp csak elég lesz, de a vágások, hulladék miatt ki kell majd pótolnunk a mennyiséget, de végül nem volt rá szükség: egy kb. 10x15 cm-es darab maradt meg az egészből, köszönhetően az átgondolt lerakásnak :)

Azt hinné az ember, hogy könnyű felújítást végezni egy olyan párnak, ahol a férj építész, a feleségnek pedig kivitelezőként komoly felújítási tapasztalata van. De nem, ez nem így van, hisz nehogy már egy nő adjon instrukciókat egy férfinak, hogy mit milyen sorrendben kellene csinálni...! (Soha nem lehetsz próféta a saját családodban).

Sikerült azonban közös nevezőre jutnunk (a humor nagyon fontos a házaspárok között!) és még a padló lefektetése előtt lefestettük a nyílászárókat, valamint a falakat és a mennyezetet egy rétegben. Zsebi természetesen mindenből kivette a részét és lelkesen nehezítette a munkát :)

A képeken nem nagyon látszik, de a falak homoksárga színt kaptak, a mennyezet fehér lett. A penészes foltok speciális alapozást kaptak, ami tudom, nem oldja meg a problémát örökre (kíváncsi vagyok, meddig fog tartani a hatása), de ez egy régi ház és nem érdemes rá túl sokat költeni. Remélhetőleg a gyerekek nem lesznek egyetemisták, mire felépítjük az új házunkat, ahol a szigetelés kiemelt jelentőséggel lesz kezelve. 

Felkerült a falra egy elektromos lapos radiátor is (ebay, Melbourneből, $30), illetve két olvasólámpa az ágyunk fölé (Ikea). 

Az eredménnyel mindketten nagyon elégedettek vagyunk. Jó érzés bemenni a szobába :)

Ezt találtuk a szőnyegpadló alatt

Összefolyó

Leraktuk a parkettát csak ideiglenesen, hogy lássuk, elég lesz-e

Zsebi pedig ki is próbálta

A fiúk munkában

Zsebi fest

"Freskó" - Zsebi rajza a frissen festett falon. Tollal, persze.

A Művész

A kész padló

Az ilyen részletek miatt (is) jobb a házi kivitelezés: tökéletesen beszabott padló

Ilyen volt 3 éve...

... és ilyen lett a padlócsere után.

Az ablak, melynek léte Magyarországon nem lenne engedélyezve 

Zsebi ágya