2012. június 13., szerda

Kertészkedés Ruth néni módján

Ő Ruth néni. A '70-es évekből. Túl a 90. életévén. Ő így kertészkedett. Érdemes megnézni.




A szalmának fordított mulch széna. Félrefordítás.

2012. június 11., hétfő

Perth és Margaret River 4.

Kedden a Margaret Rivertől északra eső vidék várt felfedezésre, amiből igazi gasztro- és játszótértúra lett.


Elsőként az Olio Bello olívaolaj kereskedőnél jártunk, akiknek itt van ültetvényük. A bejárat mellett rögtön egy szép fűszerkert található, egy gyönyörű citromfával a közepén. Bár az én citromfám is ilyen egészséges lenne és ennyi gyümölcs teremne rajta! Elégedett lennék :)
Mielőtt bementünk volna a boltba, megcsodáltuk a kis kertet. Zsebi több fűszernövényt felismert, magától mondta a nevüket! Nagyon büszke voltam rá :)




Zsebi szüretelt is :)


Hamupipőke





Gyönyörűek voltak a citromok és rengeteg olajbogyó volt a fákon.


Különböző olívaolajak, lehetett kóstolni















Az olajfák után egy sörkészítőnél álltunk meg, ahol legalább két órát töltöttünk. Na nem azért, mert annyi sört ittunk volna (én egyébként sem szeretem), hanem a szuper játszótér miatt :)
Mindkét gyerek nagyon élvezte... és én is :) Egy könnyű ebédet is bekaptunk.










Következő állomásunkat nem néztük ki előre, de már az útról látszott a szép, modern épülete, így ezt is megnéztük. Mint kiderült, egy pár éve nyílt borászatnál áltunk meg, ahol sört is főznek.
















Utunkat egy szappankészítő üzem, a Natural Olive Oil Soap Factory felé folytattuk, 




Családi üzemről van szó; a gyerekek ekcémás bőre miatt kezdték először otthon készíteni a szappanokat, majd ebből nőtt ki a vállalkozás. Minden szappan 80 % olívaolajat tartalmaz és a többi összetevő is csak természetes anyag. A szappanok mellett más termékeik is vannak, így például krémek, arc- és testápolók, illetve különböző olívaolajok, pestok, stb. 
Venni nem vettem semmit, viszont egy csomó ötlettel lettem gazdagabb, amiket hamarosan ki fogok próbálni.




A szappanüzem után erre a napra is jutott egy csokiüzem, a Gabriel Chocolate. Igaz, nem sok hiányzott, hogy lecsússzunk róla, mert a helyi térkép szerint délután 5:30-ig van nyitva, a valóságban viszont csak 5-ig. Emiatt zárás után értünk oda, de épp csak bezártak és még ott voltak pakolni - és beengedtek minket körülnézni :) A csokik ízesítése nagyon egyszerű volt, olyasmi, amit magam is csináltam már, ennek ellenére vettünk két kisebb táblával. Ha már beengedtek minket :)


Útközben hazafelé még egy helyen megálltunk, de az nem sok szóra érdemes. Annyi pozitív oldala volt, hogy ott is volt egy játszótér, ahol a gyerekek még utoljára jól kiugrálhatták magukat. A kocsiban hamar el is aludtak.


Ez volt az utolsó napunk. Szerdán reggel korán, 4 órakor ébredtünk. Természetesen minden össze volt pakolva, így is majdnem 5 óra volt, mire elindultunk vissza Perthbe, hogy legkésőbb 9-re odaérjünk. A gyerekeket pizsamában tettük az autóba, mert bár Zsebi felébredt, amikor felvillantottam előtte a lehetőséget, hogy maradhat a pizsamájában, egyből ezt a lehetőséget választotta :) 
Perth-höz közel megálltunk egy benzinkútnál, hogy teletöltsük a tankot, illetve megigyunk egy kávét. A gyerekek viccesen néztek ki pizsamában :), csak a repülőtérnél öltöztettem át őket, mielőtt leadtuk volna az autót.
A visszafele repülőút nyugodtan telt, késő délután érkeztünk vissza Sydneybe. Zsebi még napokig emlegette, hogy "mami, jó volt a repülőtéren, jó volt a repülőn!" :)


Itthon, amikor kipakoltam a kézibőröndből, meglepetten vettem elő belőle egy egy literes, bontott dobozos rizstejet, amit még hajnalban pakoltam be a hűtőből. Gondoltam, még iszunk belőle, maximum a reptéren elveszik. 
Hát, nem vették el. Simán átcsúszott az átvilágításon...


Ez a kép meg lemaradt az első napról, de Zsebi imádja a traktorokat, úgyhogy pótolom a mulasztást.

2012. június 6., szerda

Perth és Margaret River 3.

Vasárnap gyorsan megreggeliztünk és autóba vágtuk  magunkat: hosszú út várt ránk Margaret River-ig.


Margaret River Perthtől délre, 272 km-re található (és ezt mondjuk mi Perth környékinek :)). Autóval kb. 3 és fél óra az út, de mi többször megálltunk, így kora délután érkeztünk meg.


View Larger Map
Még meg sem érkeztünk a városba, már tetszett a környék. Ez a vidék egyáltalán nem száraz, sivatagos, hanem tele van szép nagy, árnyékot adó fákkal, a fű gyönyörű zöld és mivel borvidékről van szó, rengeteg szőlőt látni.
Margaret River nem csak egy folyó, nem csak egy tájegység, de egy város neve is. Mi a városban szálltunk meg, ami meglepően élénk és jól felszereltnek tünt. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy még egy nagy Coles-uk is van (élelmiszerbolt).


Valahogy tartottam attól, hogy ezt a területet választottuk a maradék 3 éjszakára, mert nem voltam biztos abban, hogy a gyerekeknek is annyira szórakoztató lesz egy borvidék, mint nekünk. Feleslegesen aggódtam: mindannyian nagyon élveztük ezt a pár napot.


Még aznap délután ellátogattunk egy sajtüzembe, egy olajos magokkal, szárított gyümölcsökkel és müzli csomagoló üzem boltjába, a Margaret River Nuts and Cereals-hoz, valamint egy csokoládé üzembe.
A Nuts and Cereals-nak nem elhanyagolható módon nagyon jó kis játszótere van, amit természetesen kipróbáltunk, sőt, még a labdarúgással is megpróbálkoztunk. (Elég súlyos kudarcot vallottam...). Összeállítottam náluk a saját müzli keverékemet is, ha már nem hoztam otthonról az enyémet, de csalódást okozott, hogy a legtöbb müzliben volt cukor. Kellemes meglepetésként hatott, hogy a kókuszos sárgabarack golyók receptemhez hasonló termékeket is lehetett kapni. Abban nem volt cukor, úgyhogy vettünk is egy csomaggal.
Erről jut eszembe, hogy amikor leszálltunk Perthben, volt egy tábla, hogy semmilyen ételt nem szabad behozni, mindet ki kell dobni. Én meg hoztam egy csomó gyümölcsöt az első két napra... Nem dobtam ki őket és a kutya sem ellenőrizte. Mármint kutya sem volt, aki kiszagolta volna :)


A csoki üzem egy impozáns épületben található, rengeteg - drága - termékkel. Ha korábban mentünk volna, lehetőségünk lett volna látni, hogyan készülnek a csokibonbonok és egyéb termékek. Szerencsére láttam már ilyet, így nem maradtam le semmiről :) Vettünk egy-két bonbont, amit egyből meg is ettünk, aztán visszamentünk a szállásra.


Már az első estén fáradtan eludtak el, egymás mellett. 


 Sophie igazi kislány, vittük a babáját is. 




Tudta, hogy nem szabad kipakolni a törékeny dolgokat a szekrényből, de annál izgalmasabb volt a szabályt megszegni. 


Hétfőn a Margaret Rivertől délre fekvő területek felfedezése várt ránk.
Elsőként egy állatfarmnál áltunk meg, ahol a háziállatokon túl különlegességek is vártak ránk. Pár dollárért lehet venni kis vödörben kaját (illetve moslékot) az állatok etetésére. Sophie vödréért nem kellett fizetnünk.
Volt itt kecske, több fajta tyúk és kakas, több fajta kacsa és liba, malac, tengerimalac, nyuszi, pulyka, birka,  de még kenguru, láma és emu is! Nem csak a gyerekek imádták, én is :)


















Az állatfarm után folytattunk utunkat lefelé és legközelebb Hamelin Bay-nél álltunk meg.
Csodálatosak voltak a színek, nézzétek meg a képeket:


















Egy kis séta és az ebédünk elfogyasztása után a következő állomás a Jewel Cave (barlang) volt.
Csak egy képet szúrok be, mert annak ellenére, hogy a barlang gyönyörű volt, nehéz volt jó képeket csinálni.




Sophie elég nyűgös volt, Zsebi pedig szokás szerint nagyon hangosan adta mindenki tudtára a lelkesedését, de megint csak azt mondhatom: mindannyian nagyon élveztük a barlangtúrát. Annak ellenére, hogy egy órás volt, mi úgy éreztük, hogy max. 20 perc. A barlang egyébként 42 m mélyen van és 1,9 km hosszú, ebből 700 m hosszú a látogatható sétaút. 1959-ben nyílt meg a nagyközönség számára , 2010-ben pedig komoly felújítást végeztek: ekkor építették át a bejáratot és alakítottak ki egy kávézót. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha erre jár, ide jöjjön el.


Ez a kép nem a sajátom, forrás itt.


A barlangot követően, áthaladva Augusta-n, egész a Cape Leeuwin világítótoronyig csurogtunk. A hely arról nevezetes, hogy két óceán találkozásánál fekszik: itt fut egymásba az Indiai-óceán és a Jeges-tenger (Déli-óceán). Igen, kérem, ha eddig úgy tudtad, hogy csak három óceán van a Földön (ahogy én is), hát nem.


Kövi fűpapagáj, Rock Parrot, Neophema petrophila

Végre ittunk egy kis cappuccinot és bűnöztünk is. Sophie itt még aludt.




Jobbra az Indiai-óceán, balra a Déli-óceán (Jeges-tenger)




A világítótoronyba sajnos nem tudtunk felmenni, épp lekéstük az utolsó túrát. 
Pedig még csak kora délután volt.


Margaret River-be visszafele nem ugyanazon az úton mentünk, hanem egy "párhuzamos", rövidebben. Mivel még 4 óra előtt járt az idő, megálltunk végre egy kis borkóstolásra is. Épp ideje volt, nem? :)
A Stella Bella Borház akadt az utunkba.




A gyerekeknek is akadt szórakozás, amíg mi kóstoltunk. 

Finomak voltak a borok és nagyon alapos tájékoztatásban volt részünk. Nekem egy rosé és egy desszertbor ízlett a legjobban. Az utóbbiból vásároltunk is.


Zsebi az autóhoz kíséri Sophie-t. 



Folyt. köv.