Margaret River Perthtől délre, 272 km-re található (és ezt mondjuk mi Perth környékinek :)). Autóval kb. 3 és fél óra az út, de mi többször megálltunk, így kora délután érkeztünk meg.
Még meg sem érkeztünk a városba, már tetszett a környék. Ez a vidék egyáltalán nem száraz, sivatagos, hanem tele van szép nagy, árnyékot adó fákkal, a fű gyönyörű zöld és mivel borvidékről van szó, rengeteg szőlőt látni.
Margaret River nem csak egy folyó, nem csak egy tájegység, de egy város neve is. Mi a városban szálltunk meg, ami meglepően élénk és jól felszereltnek tünt. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy még egy nagy Coles-uk is van (élelmiszerbolt).
Valahogy tartottam attól, hogy ezt a területet választottuk a maradék 3 éjszakára, mert nem voltam biztos abban, hogy a gyerekeknek is annyira szórakoztató lesz egy borvidék, mint nekünk. Feleslegesen aggódtam: mindannyian nagyon élveztük ezt a pár napot.
Még aznap délután ellátogattunk egy sajtüzembe, egy olajos magokkal, szárított gyümölcsökkel és müzli csomagoló üzem boltjába, a Margaret River Nuts and Cereals-hoz, valamint egy csokoládé üzembe.
A Nuts and Cereals-nak nem elhanyagolható módon nagyon jó kis játszótere van, amit természetesen kipróbáltunk, sőt, még a labdarúgással is megpróbálkoztunk. (Elég súlyos kudarcot vallottam...). Összeállítottam náluk a saját müzli keverékemet is, ha már nem hoztam otthonról az enyémet, de csalódást okozott, hogy a legtöbb müzliben volt cukor. Kellemes meglepetésként hatott, hogy a kókuszos sárgabarack golyók receptemhez hasonló termékeket is lehetett kapni. Abban nem volt cukor, úgyhogy vettünk is egy csomaggal.
Erről jut eszembe, hogy amikor leszálltunk Perthben, volt egy tábla, hogy semmilyen ételt nem szabad behozni, mindet ki kell dobni. Én meg hoztam egy csomó gyümölcsöt az első két napra... Nem dobtam ki őket és a kutya sem ellenőrizte. Mármint kutya sem volt, aki kiszagolta volna :)
A csoki üzem egy impozáns épületben található, rengeteg - drága - termékkel. Ha korábban mentünk volna, lehetőségünk lett volna látni, hogyan készülnek a csokibonbonok és egyéb termékek. Szerencsére láttam már ilyet, így nem maradtam le semmiről :) Vettünk egy-két bonbont, amit egyből meg is ettünk, aztán visszamentünk a szállásra.
Már az első estén fáradtan eludtak el, egymás mellett.
Sophie igazi kislány, vittük a babáját is.
Tudta, hogy nem szabad kipakolni a törékeny dolgokat a szekrényből, de annál izgalmasabb volt a szabályt megszegni.
Hétfőn a Margaret Rivertől délre fekvő területek felfedezése várt ránk.
Elsőként egy állatfarmnál áltunk meg, ahol a háziállatokon túl különlegességek is vártak ránk. Pár dollárért lehet venni kis vödörben kaját (illetve moslékot) az állatok etetésére. Sophie vödréért nem kellett fizetnünk.
Volt itt kecske, több fajta tyúk és kakas, több fajta kacsa és liba, malac, tengerimalac, nyuszi, pulyka, birka, de még kenguru, láma és emu is! Nem csak a gyerekek imádták, én is :)
Az állatfarm után folytattunk utunkat lefelé és legközelebb Hamelin Bay-nél álltunk meg.
Csodálatosak voltak a színek, nézzétek meg a képeket:
Egy kis séta és az ebédünk elfogyasztása után a következő állomás a Jewel Cave (barlang) volt.
Csak egy képet szúrok be, mert annak ellenére, hogy a barlang gyönyörű volt, nehéz volt jó képeket csinálni.
Sophie elég nyűgös volt, Zsebi pedig szokás szerint nagyon hangosan adta mindenki tudtára a lelkesedését, de megint csak azt mondhatom: mindannyian nagyon élveztük a barlangtúrát. Annak ellenére, hogy egy órás volt, mi úgy éreztük, hogy max. 20 perc. A barlang egyébként 42 m mélyen van és 1,9 km hosszú, ebből 700 m hosszú a látogatható sétaút. 1959-ben nyílt meg a nagyközönség számára , 2010-ben pedig komoly felújítást végeztek: ekkor építették át a bejáratot és alakítottak ki egy kávézót. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha erre jár, ide jöjjön el.
Ez a kép nem a sajátom, forrás itt.
A barlangot követően, áthaladva Augusta-n, egész a Cape Leeuwin világítótoronyig csurogtunk. A hely arról nevezetes, hogy két óceán találkozásánál fekszik: itt fut egymásba az Indiai-óceán és a Jeges-tenger (Déli-óceán). Igen, kérem, ha eddig úgy tudtad, hogy csak három óceán van a Földön (ahogy én is), hát nem.
Kövi fűpapagáj, Rock Parrot, Neophema petrophila
Végre ittunk egy kis cappuccinot és bűnöztünk is. Sophie itt még aludt.
Jobbra az Indiai-óceán, balra a Déli-óceán (Jeges-tenger)
A világítótoronyba sajnos nem tudtunk felmenni, épp lekéstük az utolsó túrát.
Pedig még csak kora délután volt.
Margaret River-be visszafele nem ugyanazon az úton mentünk, hanem egy "párhuzamos", rövidebben. Mivel még 4 óra előtt járt az idő, megálltunk végre egy kis borkóstolásra is. Épp ideje volt, nem? :)
A Stella Bella Borház akadt az utunkba.
A gyerekeknek is akadt szórakozás, amíg mi kóstoltunk.
Finomak voltak a borok és nagyon alapos tájékoztatásban volt részünk. Nekem egy rosé és egy desszertbor ízlett a legjobban. Az utóbbiból vásároltunk is.
Zsebi az autóhoz kíséri Sophie-t.
Folyt. köv.
2 megjegyzés:
annyira szépek ezek a gyerekek! :)
Jaj, de jó! kigondolni és megszervezni is olyan jó (bár kissé stresszes) egy-egy ilyen kiruccanást, hát még megélni, aztán pedig emlegetni... a legjobb az, hogy az úttal járó kihívások remekül összekovácsolják a családi csapatot.
Megjegyzés küldése