Még soha nem jártam Perthben, úgyhogy amikor hónapokkal ezelőtt épp olcsó repülőjegyekhez lehetett jutni, le is csaptunk rá. A szállás lefoglalását ezzel szemben szinte az utolsó pillanatra hagytam, viszont így sikerült egy kis extra kedvezményt kiharcolni.
Zsebi már nagyon várta a nagy napot, mert állandóan a repülőtérre akart menni. Komolyan, hetekkel korábban felrótta, hogy aznap sem mentünk :)
Jó korán, hajnali 4 órakor keltünk, hogy elérjük a 7 órakor induló gépet. Gyakorlott utazók vagyunk, így ahogy mindig, most is csak az utolsó pillanatban keltettem fel a gyerekeket. Zsebi szeme egyből felpattant, amikor mondtam neki, hogy megyünk a repülőtérre :) A ruhájukat előző este kikészítettem, így csak gyorsan felöltöztettem őket és mentünk.
Mivel a taxi ára elég húzos, soha nem azzal megyünk. Szerencsénkre az egyik barátunk és családja az egyik reptérhez közeli negyedben lakik, így a házuk előtt szoktuk hagyni az autót. Elég biztonságos környék. Most is így tettünk; a taxit 5 perccel odaérkezésünk előtt rendeltük az adott címre és pár dollárért kivitt minket a légikikötőhöz. Szinte várni sem kellett.
A reptéren épp csak megvettük a reggelit, már szállhattunk is be.
Nyugodt utunk volt. Sophie egy kicsit aludt, én szinte semmit sem, annak ellenére, hogy előző éjszaka sokáig fent maradtam, így alig aludtam valamit. Zsebi természetesen be volt sózva :) Még mielőtt felszálltunk volna, már hangosan mindenki tudtára adta, ha repülőt látott. Persze, magyarul :) És egy repülőtéren miből van a legtöbb? :) A felszállást nagyon élvezte és egy ideig a fentről elé táruló látvány is lekötötte, de később inkább ki-be mászkált az ülések között.
Daddy talált egy sort, ahol senki sem ült és odafeküdt, hogy aludjon. Nem sokáig, mert Zsebi odament és rángatni kezdte: - Don't sleep! Wake up! (Ne aludj! Ébredj fel!)
Perthbe helyi idő szerint de. 10 órakor érkeztünk, ami déli 12-nek felel meg Sydneyben.
Átvettük a bérelt autót, amit előre lefoglaltam, majd egyenesen Perth belvárosába mentünk, hogy körülnézzünk. Elmentünk a Perth Mintbe, amit nagyon szerettem volna megnézi, végül még sem fizettünk be az idegenvezetésre, mert sokat kellett volna várni. És egyébként is drága volt. Bár inkább a perth-i barátnőmmel találkoztam volna...
Mivel a belváros kicsi, mi pedig éhesek és fáradtak voltunk, a szállásunk felé vettük az irányt.
Scarborough Perth egyik tengerparti, akarom mondani óceánparti negyede, a belvárostól 30 percre.
Bár nyáron valószínűleg felkapott hely, ott jártunkkor elég kihaltnak tűnt.
Miután lepakoltunk, lementünk a tengerpartra. Én megmártottam a lábaimat az Indiai-óceán vizébe, a gyerekek inkább a fehér homokot élvezték. Zsebi kifejezetten meg volt ilyedve a hatalmas hullámoktól - Sydneyhez képest elég hirtelen mélyed a víz, így a hullámok is nagyobbak.
Szombatra Rottnest Island volt betervezve, mint Perth egyik legnagyobb látványossága, egyben egész napos program. Mivel a téli időszakban csak Fremantle-ből mennek a hajók a szigetre, reggel a kikötőbe mentünk - de lekéstük az indulást. Igazából azért, mert elsőre rossz kikötőbe mentünk, de szerintem eléggé hiányos az információ áramlás.
A következő képek Fremantle-ben készültek, ahol végül az egész napot eltöltöttük és nagyon élveztük.
A Tengerészet Múzeum teraszán:
Elutazás előtt egy-két nappal leverte az orrát...
Igazi tengeralattjáró. Sajnos, kisgyerekekkel nem lehet rá felmenni.
Óriáskeréken
"Mosolyogj!" (de azért tetszett neki.)
A kötélvár mindig népszerű. Most Sophie is megpróbálkozott vele.
Egész magasra felment, ügyes volt.
Egy sörfőzde és étterem teraszán - elkerített homokozó.
Nagyon jó ötlet.
Zsebi elől, utána a többiek :)
"Mami, javítsd meg a kerekét!"
A sörfőzde boltjában. Nagyon tetszett az asztal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése