A következő címkéjű bejegyzések mutatása: környezet tudatosság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: környezet tudatosság. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 4., kedd

Öko ajakbalzsam

Elkészítettem életem első ajakbalzsamát - és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel :)
A recept  eredetileg Martha Stuart-tól származik, amit ezen az oldalon olvastam, de attól eltértem, mivel valódi rúzsdarabokat kellett volna a balzsamba tenni. 
De ha már házilag készítünk valami természeteset, akkor nem árt, ha minden összetevője méregmentes, nem? A rúzs pedig távolról sem az.

Nos, íme az én receptem:

1 evőkanál méhviasz reszelék (egész méhviasz darabokat az ebayen rendeltem)
2 evőkanál semleges olaj - nálam szőlőmagolaj (Woolworth)
pár csepp illóolaj - nálam 100%-os borsmenta (gyógyszertárból)
1 teáskanálnyi 100%-os szárított eperpor (Thomas Dux)

A méhviaszt az olajjal együtt felolvasztottam a fondű készletemben, belecseppentettem pár csepp borsmentát, majd hozzáadtam 1 teáskanálnyi eperport. Az egészet jól összekevertem és egy kis üvegcsébe öntöttem. 


Az összes hozzávaló közül az eperpor a legdrágább, ami harmincvalahány dollár volt, de mint látszik, jó sok van egy dobozban (15 dkg). Eredetileg természetes ételfestéknek vettem. Jó sokáig eláll és kevés kell belőle. Ugyanebből a márkából lehet venni szárított kékáfonya port (kék színhez) és céklaport (sötét vörös színhez).

2010. december 17., péntek

A pelenkázás alternatívája II.

Zsebi már 9 hetes volt, amikor véletlenül ráakadtam Szirka blogjára. Egy kicsit alaposabban körülnéztem a blogon, megnéztem a kezdeteket és ekkor találtam egy képet, amin megakadt a szemem: a csecsemőt az anyja a mosdó fölé tartotta.

Előző bejegyzésemet egy kérdéssel kezdtem, amit még nem válaszoltam meg:
Gondolkoztatok már azon, hogy mit csináltak ősanyáink, amikor még nem volt pelenka? Mit csinálnak azok a népek, ahol nem csak az eldobható pelenka luxus, de a textil pelenka is, sőt, a mosáshoz a víz is? Ott is felnőnek a csecsemők, mégis, hogyan?

Ez a kérdés sokat motoszkált annak idején a fejemben, ezért is keltette fel a kép az érdeklődésemet. A módszer, melyet Szirkáék is alkalmaznak, az EC, amely az "elimination communication" szavak kezdőbetűiből jön össze, magyarul talán - az elég szerencsétlenül hangzó - "ürítési kommunikációnak" lehetne fordítani.
A módszer lényege, hogy a csecsemők ösztönösen jelzik, ha pisilniük, kakilniuk kell, ugyanúgy, mint ahogy azt jelzik, ha éhesek vagy álmosak. Mi felnőttek igyekszünk a gyermekünket már a kezdetektől megérteni és az ösztöneiket kielégíteni - az ürítés pedig ugyanolyan természetes igény, mint a többi, amiről gondoskodni kell. 
A pelenka, bár látszólag egy igény kielégítése, valójában inkább kényelmi eszköz, hisz a csecsemő éjjel-nappal viseli, a gyermek jelzéseit, hogy pontosan MIKOR van szüksége az ürítésre, figyelmen kívül hagyva.

A módszer nem új, nagyon is régi, de a "fejlett, civilizált" országokban elfelejtett tudás.


A gyermek igényeire való ráhangolódás több módon lehetséges:
a) időzítés
b) viselkedés megfigyelése
c) "megérzés"


Mit jelentenek ezek pontosan?


a) Időzítés: a saját gyermekünk rutinját megfigyelve kitapasztalható, hogy mikor szokott pisilni, kakilni. A legtöbb anyuka például hamar megtanulja, hogy a gyermeke mikor szokott kakilni. Az ilyen helyzeteket megelőzve a pelenka helyett egyszerűen más alternatívát ajánlunk a gyermekünknek. Mindjárt rátérek ezekre is.
Egy csecsemő általában az étkezést követő 10 percen belül szokott egyszer pisilni, majd fél órán belül még egyszer. Természetesen a korral és a hozzátáplálással együtt változnak a szokások is.


b) Viselkedés megfigyelése: ha egy baba pisilni / kakilni akar, akkor ugyanúgy, mint ahogy az éhségnek hangot ad,  ezen ösztönét is jelzi valamilyen módon. Itt segítség lehet a Dunstan bébi nyelv és a tapasztalat. Biztos tapasztaltatok már olyasmit, amikor a baba le-lecuppan a mellről, mint aki eszik is, meg nem is. Tudom, bosszantó tud lenni :) - ilyenkor a baba általában pisilni akar. 


c) Megérzés: vannak olyanok, akik néha megérzik, hogy a baba pisilni / kakilni akar. Például úgy érzik, mintha a baba lepisilte volna őket, pedig szó nincs erről (főleg, amikor az pelenkában van). Általában amikor az ilyen helyzetekben felajánlják a babának az ürítést, ő boldogan meg is teszi.



Hogyan tud egy csecsemő pisilni / kakilni, ha nem a pelenkába?

Természetesen úgy, hogy segítünk neki. Kibontjuk a pelenkából és valami olyan alkalmatosság fölé tartjuk, ahova elvégezheti a dolgát: pl. egy bili vagy egy kisebb, erre tartott műanyag edény fölé, vagy a mosdó fölé, stb. Amikor a baba pici, elég kényelmetlen őt a WC fölé tartani, mert be kell görnyednünk a megfelelő magassághoz. A mosdó szerintem egy jó alternatíva - ha nem idegenkedsz ettől a megoldáshoz. Én nagyon gyorsan beszereztem egy kisméretű bilit, térdelőhelyzetbe ereszkedtem úgy, hogy a pici bili a combjaim között volt, Zsebit pedig a bili fölé tartottam, ami ebben a helyzetben egyáltalán nem volt megerőltető. 
Ahogy a gyerek nő, úgy lehet kitapasztalni a korának megfelelő pozíciót. Amikor már biztonságosan tud ülni, akkor már az is elég, ha szükség esetén a bilire ültetjük. 




Tehát az EC-vel is kell pelenkát használni?


Nos, mi már modern mamák vagyunk és az esetleges balesetek elkerülésére igen, használunk. DE: szívesebben használunk mosható pelenkát az eldobató helyett, mert a mosható pelenkában a gyerek érzi a nedvességet, kényelmetlenül érzi magát és ezért jelez, az eldobható pelenkában nem érzi a nedvességet. 
Ugyanakkor, a baba sokkal többet tud pelenka nélkül lenni, ami jót tesz a kis bőrének is, illetve nélküle könnyebben tud mozogni. 




Mi ennek az egésznek az előnye? 


Több előnye is van:
- gyermeked igényének jobb megértése, az ösztöneinek kielégítése. A gyerek jelzi az igényét, te pedig ezt nem hagyod figyelmen kívül;
- kevesebb pelenkát kell mosni;
- azok a gyerekek, akik "csak" pelenkába vannak csomagolva, kb. 6 hónapos korukra megtanulják, hogy ürítési igényüket teljesen felesleges jelezniük, hisz nem kapnak rá választ. Megtanulják, hogy a pelenka azért van, hogy minden abba menjen, nekik maguknak sem kell ezzel foglalkozniuk. Aztán amikor be akarod vezetni a bilit, nem értik, mit akarsz? Mi ez a marhaság, hogy bili, amikor van ez a szuperflancos, állatfigurás, jól bevált kis pelusom?!?
Az EC-s gyereknek a bili nem egy idegen tárgy. Zsebi 17 hónapos volt, amikor egyszer magától odament a bilihez és ráült, hogy belekakiljon, anélkül, hogy bárki mondta volna neki. Ismerte a bilit, tudta, hogy mire való. Nem érezte úgy, hogy valami újat várunk tőle, hisz amióta az eszét tudta, a bili jelen volt az életében.




Ez biztos nagyon időigényes, mert állandóan figyelni kell a gyereket.


Miért, egyébként nem figyelsz a csecsemődre? A jelzéseit viszonylag hamar meg lehet tanulni. Ahogy megtanulod azt, hogy hogyan sír vagy milyen mozdulatai vannak, ha éhes, ugyanúgy erre is rá lehet jönni. Azt pedig nem figyeled a 24 óra minden percében, hogy vajon éhes-e már, ugye? :)




Mettől meddig lehet elkezdeni ezt a módszert? 

A születéstől kb. 6 hónapos korukig nyugodtan el lehet kezdeni.



Ez az egész ilyen egyszerű?

Nos, nem úgy történik, hogy elkezded, aztán pár héten belül már nincs is szükség pelenkára, mert a baba mindent a bilibe csinál. Ez egy út, aminek a sikeressége hullámzó. Mi speciel minden pillanatát sikerként éltük meg, mert minden alkalommal, amikor a pisi vagy a kaki a bilibe ment a pelenka helyett, már örültünk. 
Voltak hónapok, amikor hetente vagy kéthetente egyszer lett kakis a pelus, a többi ment a bilibe. Voltak olyan hónapok, amikor annak is örültem, ha egyáltalán a bilibe kakilt :D A pisilés is változó volt, ha 50%-os sikerességünk volt, már annak is örültem. Nem a százalék volt a fontos, hanem hogy egyáltalán valami :)
Az biztos, hogy Zsebi ma, 20 hónapos korára nagyon-nagyon ritkán pisil / kakil máshova, mint a bilibe. Ha máshova teszi, azt szándékosan teszi, egyfajta tudományos célzatból. Egy időben például az állva pisilést gyakorolta, ilyenkor még egy üres dobozba is belepisilt. Mostanság néha megfogja a kis serpenyőjét, a fütyije elé tartja és belepisil :D
Ha elmegyünk valahova, akkor menet közben is lehetőséget adok neki a WC-zésre, így például a heti bevásárlásunk során rendszeresen beviszem a helyi könyvtár nyilvános WC-jébe, ahol el tudja végezni a dolgát.

A napközbeni alvások kb. 1 éves kora vagy még régebb óta pelenka nélkül történnek és ez idő alatt egy kezemen ha meg tudnám számolni, hányszor pisilt be. 

Az éjszakai bepisilések hullámzóak, mert függ attól is, hogy elalvás előtt mikor pisilt utoljára, mit evett / ivott és hogy felkelés után milyen gyorsan van lehetősége pisilni. 




Az evés befolyásolja a pisilést?


Igen, nagyon is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy például a tejtermékek fogyasztása fokozott vizeletválaszt váltanak ki, ezért vacsorára érdemes az ilyesmit kerülni. Nem jó ötlet a lefekvés előtti kakaó sem, ha gyermekünket épp szobatisztaságra próbáljuk szoktatni. 
Vannak, akik érzékenyebben reagálnak például a paradicsomra és ezek fogyasztása után többet pisilnek. 
Zsebi a rizstej fogyasztására is így reagál. 
Érdemes megfigyelnünk a saját gyermekünk reakcióit.




Hogyan kezdjem el az EC-t?


Például úgy, hogy amikor gyermeked felébred, egyből ajánld fel neki a lehetőséget a pisilésre. Ahogy nekünk, felnőtteknek ingerünk van erre ébredés után, úgy a csecsemőknek is. 
Vagy evés után ne tégy rá pelenkát, hanem figyeld meg a viselkedését, illetve vesd be az időzítést. Hamar ki fogod tapasztalni a rutinját.




Mi van, ha tartom a bili fölött és nem akar pisilni?


Erőszakosan nem működik a dolog, hamar rájössz. A gyermeked jelezni fog (ficánkolni), hogy nem akar abban a pozícióban lenni, mert nem akar pisilni. Általában ha 1-2 percen belül nem pisil, akkor érdemes abbahagyni a műveletet. Készülj fel, lehet, hogy 5 perc múlva már akar :D




Azt hiszem, sokat tudnék még a módszerről mesélni, arról, hogy nálunk hogyan működött, nekünk milyen tapasztalataink voltak. 
Számomra az, hogy a gyermekem pár hetesen, hónaposan bilibe volt képes végezni a dolgát, rácáfolva mindenféle "idegi érésre", eléggé meggyőző volt. 
Az biztos, hogy a kistesóval már a születéstől fogjuk gyakorolni ezt a módszert. 






Aki kíváncsi a módszerre bővebben, annak ajánlom Szirka blogját, ahol nagyon sok információ elérhető a témával kapcsolatban. 
Természetesen magam is szívesen válaszolok a  felmerülő kérdésekre :)

2010. december 16., csütörtök

A pelenkázás alternatívája I.

Gondolkoztatok már azon, hogy mit csináltak ősanyáink, amikor még nem volt pelenka? Mit csinálnak azok a népek, ahol nem csak az eldobható pelenka luxus, de a textil pelenka is, sőt, a mosáshoz a víz is? Ott is felnőnek a csecsemők, mégis, hogyan?

Emlékszem, amikor a kisöcsém pici volt, neki még textil pelenkája volt, de a tőle pár évvel fiatalabb unokatesóim már eldobható pelenkát használtak. Volt is bennünk egy kis irigység, hogy de jó nekik, ők megtehetik, pedig milyen drága, de mennyire kényelmes, hisz nem kell mosni, csak simán kidobni. 
Annak idején úgy gondoltam, ha nekem egyszer gyerekem lesz, biztos eldobható pelenkát fogok használni.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és Magyarországon is felnőtt az első Libero-generáció.
Nem felejtettem el az akkora gondolataimat - még sem eldobható pelenkát használunk.

Unokatesóm feleségével pont egyszerre voltunk várandósok (a gyerekek születése között nincs 24 óra sem), így rendszeresen információt cseréltünk. Ő volt az, aki bemutatta nekem az első modern textil pelenkákat, amikhez általában van egy külső, nedvességet át nem eresztő nadrág és egy belső,  nedvszívó betét. Akkor még nem ujjongtam e lehetőség hallatán, mert a kakis pelenkák mosása valahogy nem tűnt csábító gondolatnak. 
Mivel azonban a környezetvédelem már akkor is foglalkoztatott, inkább a környezetbarát, komposztálható pelenkákban gondolkoztam. 

Aztán ahogy az ember egyre jobban készül a piciny gyermekére, felmerülnek olyan gondolatok: hányszor kell etetni egy csecsemőt? hányszor kell cserélni a pelust? Mennyi pelusra van szükség naponta / hetente / havonta? Mennyire???? Ó te jó ég! 

Leültem és számoltam, a következő kérdéseim alapján:
Mennyibe kerül egy darab eldobható pelenka a legolcsóbb helyen? (pl. Aldi saját terméke)
Mennyibe kerül egy darab környezetbarát, komposztálható eldobható pelenka? (online beszerezhető, német termék)
Mennyibe kerül mindez havi szinten? Hány évig is kell a gyereknek pelus? Mennyibe kerül mindez két és fél éves koráig?
Mennyibe kerülnek a modern textil pelenkák? Hány darabot kell megvenni kezdésnek, hogy ne kelljen naponta mosni?


Nem volt nehéz kiszámolni, hogy az az $5000, amit az ausztrál állam ad támogatásként egy gyerek születésekor, kb. az eldobható pelenkák árát fedezi. Elsőként óriási összegnek tűnik, hogy milyen sok pénz. Másodszorra még óriásibb összegnek tűnik, amit kidobunk a pelenkákkal... (nem, ezek nem a komposztálható fajták).
A környezetszennyezésről már nem is szólva, hisz az eldobható pelenkák nem hogy 100, de még 300 év alatt sem bomlanak le. 
Azt sem volt nehéz kihozni, hogy a környezetbarát pelenkák a háromszoros árukkal szintén luxust kiadást jelentenek, ezért csak nagyon indokolt esetekben jöhetnek szóba, de hogy minden nap azt használjam, azt már nem. Még hirtelen milliók is szakadnának az ölembe, akkor sem. 

Ekkor néztem jobban körül a modern, mosható pelenkák piacán, elsősorban a barátnőm által javasolt márkát keresve, hogy egyáltalán itt hozzáférhető-e. 
Induló adagnak elég nagy mennyiség kell belőle, nem elég ugyebár egy külső és egy belső, de még kettő sem. Költségeket tekintve is elég jelentős kiadás így egyszerre, még ha nem is kell egyből ezer dollárokat kifizetni, akkor is fájdalmasan érinti az embert. Viszont ha azt nézzük, mit már akkor is tudtunk, hogy nem állunk meg egy gyereknél, az első gyereknél beszerzett pelenka költségével a második esetében már egyáltalán nem kell számolni, vagyis az ő pelenkázása költség helyett már tiszta nyereség!


Összehasonlító tanulmányomat felterjesztettem a család pénzügyminiszteréhez és gazdasági tanácsadójához  (értsd: a férjemhez), aki lelkesen támogatta a spórolásra tett erőfeszítésemet és még azt is felajánlotta, hogy majd ő mossa a kakis pelenkákat. Természetesen tudtam, hogy ez csak jól hangzó ígéret - mint ahogy soha, egyetlen egy kakis pelenkát nem mosott ki az elmúlt 20 hónapban -, de a költségvetés elfogadása ennél sokkal fontosabb volt, így csak egyszerűen örültem a nyert ügynek. 

Hogyan lehet tovább spórolni?   
Megoldás: ebay. Mint már annyiszor.


Először csak néhány új külsővel gazdagodtam a bolti árak töredékéért. Aztán felfedeztem, hogy az egyik eladó - annak ellenére, hogy magánember - elég sok új, bontatlan, de régi mintájú pelussal rendelkezik, ezért megkérdeztem tőle, vajon van-e használt pelusa is. 
Volt neki. 
Nem is kevés. 
Üzletet kötöttünk, én meg hamarosan 100 db, kétféle méretű belső pelussal és irdatlan sok külsővel gazdagodtam potom $50-ért :)


Zsebi a mai napig ezeket a pelusokat használja (már amikor egyáltalán van rajta), amire összesen (az újonnan, üzletben megvásárolt kezdő csomaggal együtt, mely 3 db külsőt és 10 db belsőt tartalmazott) kevesebb, mint $200-t költöttem. 
A kistesónál meg ugyebár már nem kell mosható pelust vennem. 


De a történetnek még nincs vége!
A következő részben beszámolok arról, hogyan tudtuk csökkenteni a pelenkák mosásának számát az EC-vel és egyáltalán, mi is az az EC, aminek köszönhetően Zsebi másfél éves korára kb. 90%-ban szobatisztává vált.

2010. november 24., szerda

Kertünk virágai

Ilyen a legalsó kert (mi csak úgy hívjuk: a Háromszög), amiről eddig nem sok képet mutattam, mert eléggé elvadult volt. Most viszont a telekhatár mentén visszametszettük a hajnalkákat és egyéb gyomokat és elültettük a rengeteg málnabokrot.

Ezen a képen jobban látszik a "teraszos kertművelés" :)

A vadbanán a teraszról nézve

A kis háromszög, ahol az olajfa és a sok pálma kapott helyet. Úgy ültettük őket, hogy ha megnőnek, nem fogják takarni a kilátást.


Zsebi munkában: az apjának segít azzal, hogy tartja a csövet, amiből az esővíz jön, hogy feltöltse a kannát.


Törpe őszibarackfa. 1 méternél nem nő magasabbra.


Egres :)

Málnabokrok

Nő a babérbokor :)

Zsebi még mindig dolgozik

Eper az eperfáról. Minden nap van egy maréknyi és Zsebi imádja :)

Piros ribizli :)

A következő képeken Zsebi, eperevés után:








Itt pedig nem indiánosdit játszik, hanem összegyűjti a faágakat a kertből (teljesen magától, mert ezt látta tőlünk), amit aztán télen el fogunk tüzelni:







2010. október 25., hétfő

Apró érdekességek Ausztráliából

Biztos vannak olyanok, akiknek nem mondok újdonságot az alábbiakkal, de tudom, hogy sokan vannak olyanok is az olvasóim között, akik nem olvasnak más ausztrál blogokat és nekik érdekesek lehetnek ezek az információk.

***

A közlekedési lámpák, amikor a szabad jelzésre várakozunk, a piros után egyből a zöld jelzésre váltanak. Nincs piros-sárga együttállás, mint otthon, ebből fakadóan a versenyfutamszerű motorfelpörgetés is elmarad. Persze, a megállást jelző piros előtt van sárga jelzés is.

***

A gyalogátkelőknél addig van zöld jelzés, amíg még érdemes elindulni úgy, hogy biztonságosan át is érj. Ez után már a piros fog villogni, ami még elég időt ad az átkelés befejezésére, de ilyenkor már nem szabad az átkelést újonnan megkezdeni.

***

Nagyon sok olyan hely van a városban (Sydneyre gondolok, de feltételezem, hogy egész Ausztráliára igaz), ahol ki van rakva egy tábla, hogy mennyi ideig lehet az adott helyen parkolni, viszont nem kell fizetni a parkolásért. Még csak ingyenes jegyet sem kell "venned". Ha túlléped az időt, akkor viszont büntetést kaphatsz. 
Hogy honnan tudják, hogy több mint 1 (2) órát álltál ott, azt ne kérdezzétek - nem tudom....

***

Az éttermek többsége BYO, vagyis Bring Your Own (= Hozd a sajátodat) kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan hozhatod a saját borodat, amit aztán az étteremben iszol meg. Ez egy jóval olcsóbb megoldás, mintha az alkoholt az étteremben vennéd meg, főleg, hogy az  nincs megkötve, hány üveg bort viszel be. Költsége így is van, mert "dugó-pénz" néven felszámolnak annyiszor x dollárt, ahány személynek hoztak borospoharat. Ez általában 2-3 dollár, de egyes helyeken akár 6-8 dollár is lehet.
Ha figyelembe veszed, hogy már $10-ért is kapsz jó bort és viszel mondjuk egy fehéret meg egy vöröset, amiből annyit iszol, amennyit akarsz, még dugó-pénzzel is jóval jobban jössz ki, mintha poharanként fizetnél minimum $8-10-t, de inkább többet. A drága borokról már nem is beszélve :)

***

Az alkohol tartalmú italokat élelmiszerboltban nem tudod megvenni, erre külön italboltok vannak. A név ne tévesszen meg: az italt itt csak megvenni lehet, meginni már nem. 
Vannak olyan italboltok, ahol nem adnak táskát az elvitelhez, helyette üres papírdobozokba pakolják a cuccot, olyanokba, amikbe eredetileg más palackok voltak csomagolva (általában több palack italt vásárolnak az ozzik). Ez a fajta doboz-újrafelhasználás más területen is felfedezhető: az egyik nagy kertészeti kereskedésnél is a kasszák után fel van állítva egy nagy fémkosár, amiből olyan méretű papírdobozt vehetsz el, amilyenre szükséged van, illetve találsz.

***

A nagy élelmiszerboltokban a bankkártyát nem csak fizetésre használhatod, hanem készpénz felvételre is. Amikor a fizetést megkezded, akkor a kártyaolvasó (vagy a pénztáros) megkérdezi, hogy veszel-e fel KP-t, s ha igen, akkor először azt intézitek el, a következő lépésben pedig a kártyás fizetést.

***

Az már Magyarországon sem ismeretlen, hogy egyes közüzemi számlákat egy telefonszám felhívásával lehet fizetni, a bankkártyánkat használva. Ez a lehetőség itt nem csak a közüzemi számlákra igaz, hanem sok más számlára is. Nem kell ahhoz nagyon nagy cégnek lenni, hogy legyen ilyen lehetőség a számla kiegyenlítésére. Mi például nagyon sok építőipari beszállítónknak fizetünk ezzel a módszerrel. 

***

Ingyenes virágosztás itt is van, csak egy kicsit más, mint otthon.
Az önkormányzatunknál van egy lista, hogy mely ausztrál növények őshonosak a mi környékünkön és azokból lehet választani pár fajt, amit ingyen el lehet hozni és elültetni. Már nem emlékszem a pontos adatokra, de ha minden igaz, egy darab facsemetét, 3 bokrot, 1 fűfélét - valami ilyesmi arányban lehet a növényeket átvenni.

***

Ha hivatalos másolatra van szükségünk valamiből (pl. anyakönyvi kivonat, útlevél, stb), akkor nem rohangálunk közjegyzőhöz és fizetünk egy halom pénzt egy pecsétért és egy aláírásért.
Van egy csomó foglalkozás, akiknek az aláírását a hivatalok elfogadják. Ilyen például a rendőr, tanár, patikus, ügyvéd, stb. Vagyis fogjuk az eredeti dokumentumot és a róla készült fénymásolatot, elballagunk a legközelebbi patikába (vagy akárhova, mi egy pénzügyi tanácsadó céghez szoktunk menni), és ott a megfelelő személy leellenőrzi a dokumentumokat, aláírja a másolatot és odateszi a rettenetesen egyszerű pecsétjét. 
Ingyen.

***

A számlák kiállítása sem olyan bonyolult, mint otthon, hogy teljesítés ideje, meg számla dátuma, meg legyen rajta aláírás meg pecsét, meg legyen ráírva, hogy hány százalékos áfát tartalmaz, meg hogy amikor az áfa 25 %, akkor a számla végösszege 20 % áfát tartalmaz, meg ilyenek. (Ok, számomra ez utóbbi sem bonyolult, de én szeretem a matekot :) ) Az egész sokkal-sokkal egyszerűbb ennél.
Először is, itt nem pecsételnek orrba-szájba. A mi cégünknek sincs céges bélyegzője, mert nincs rá szükség. Aláírásra sincs szükség. Legyen rajta a cég neve és a cégjegyzési szám, ez fontos. Számla kiállításának napja, hány nap a fizetési határidő (vagy maga a konkrét dátum). 
Van néhány "bonyolultabb" számla, mint például a telefonszámla, de EGYIK SEM olyan bonyolult, mint az otthoni ELMŰ számla. Az nálam mindig kiveri a biztosítékot. Csak hogy stílszerű legyek.

***

Ausztráliában nincs személyi igazolvány. Lakcím igazolvány sincs. Helyette igazolhatod magadat az útleveleddel vagy például a jogsiddal.

***

A városban általában 60 km / óra a sebességhatár. Persze, ahol tábla jelzi, ott lehet több, vagy kevesebb, de a lényeg, hogy nem 50 km / óra, mint otthon. Ahol tanintézmény van (nem csak iskola, hanem akár óvoda vagy bölcsi), annak 100 méteres környékén ki van téve a 40 km / órás sebességkorlátozó tábla. Általában ez sem egész napra szól, hanem naponta kétszer: egy reggeli és egy kora délutáni időintervallumra korlátozódik. Értelemszerűen amikor a gyerekek iskolába mennek, illetve onnan távoznak. 
Sok helyen elektromos fényekkel jelzik, hogy a tábla épp érvényben van. És láss csodát: az emberek be is tartják a sebességkorlátozást. Nem számít, mekkora a forgalom, nem mennek 40-nél gyorsabban. 

2010. szeptember 21., kedd

Kertünk virágai

Most, hogy napok óta olyan szép, nyárias idő van, kedvet kaptam egy kis kerti munkához. Inkább kint ültetgetek, szépítgetem a kertet, minthogy bent üljek a hűvös szobában. Mert sajnos idebent egyelőre hűvösebb van, mint odakint. 
A férjem szerint egyáltalán nem a szép időjárás az oka az én kerti tevékenységemnek, hanem a tény, hogy babát várok. Szerinte én mindig akkor foglalatoskodom ilyesmivel, amikor terhes vagyok. Mit tagadjam: ilyenkor valóban több energiát érzek magamban :) Biztos van benne egy kis fészekrakási láz is, mint ahogy az elmúlt másfél hónapban a lakásban is sok változás történt. És még nincs vége a munkának :) Megint csak a férjem szerint én csak barkácsolni használom őt, mert alig fejezünk be valamit, már mondom a következő ötletemet, hogy mit kell majd legközelebb megoldani. Pedig igazán nincs panaszra oka: még csak két és fél éve vagyok itt és már másodszorra vagyok terhes. Ami azt jelenti, egész sok időt töltök a kertben munkával :D
Apám szerint igazából csak arról van szó, hogy a vér nem válik vízzé, és bármennyire pesti lányként nőttem fel, mégis csak kiütközik a paraszti vér :D
Isten tartsa meg jó szokásomat :)

Meg kell említenem azt is, hogy Zsebitől nagyon sok segítséget kapok. Amikor ma szedtem össze a leveleket, akkor ő is segített őket a gyűjtődobozba tenni, vagy amikor az epreket ültettem, akkor kis kezeivel szórta a föld (illetve a fólia) tetejére a mulcsot. Amikor pedig meg akartam a növényeket öntözni, türelmetlenül sírva fakadt, hogy kivettem a kezéből a vízzel teli kannát... :( Alig tudtam megnyugtatni, hogy csak közelebb akartam vinni a dézsához és természetesen Ő végezheti el ezt a fontos műveletet :)

Nálunk egyébként nem látni ágyásokat, veteményeseket, mindent vegyesen ültetünk. Igyekszünk permakulturális gazdálkodást folytatni, vagyis nem bolygatjuk a földet feleslegesen ásással, kapálással és a gazt is csak onnan húzzuk ki, ahol van helyette valami más, ami a talajt takarja. Ezért is van össze-vissza mindenfele ilyen fűszernövény, olyan fűszernövény, itt-ott egy-egy levendula, hogy azok távol tartsák a kártevőket. Ha valami megtámadja az egyik növényt, akkor kisebb az esélye, hogy a másik is megfertőződjön, mert a hasonló fajta messzebbre van ültetve. 
Arról meg már nem is szólva, hogy költségkímélően szeretnénk eljárni és a kertnek mindig csak akkora szeletkéjét akarjuk rendbe tenni, ami még jól esik. Így ez nem jár se túl nagy munkával, energiával, erőfeszítéssel, sem egyszerre túl nagy befektetéssel.

Íme, néhány kép kertünk virágairól:

A fűszernövényeim egyre dúsabbak


 Ezt a kis teraszt kigazoltam, a gaz helyére pedig fenyő mulcsot szórtam. A törökszegfűket még tavaly ültettem - gyerekkoromat idézik, a nagymamámnak volt törökszegfűje. A napelemes lámpa mellett citromfa áll.




 Három fajta levendula a kertben...

 
... a negyedik fajta, a francia levendula pedig a teraszon.
Levendulát egyébként több helyre is ültettem szétszórva, jó haszna van a kártevők ellen, ráadásul szép is és illatos is.

Lila virágok egy dézsában, lent a kertben. A harmadik fajta virág, ami épp csak látszódik, egy rózsaszín levendula. Ezeket mind pár hete ültettem ki.


Kangaroo Paw, vagyis Kenguru mancs. Évek óta cserépben volt, de szegény mindig valamelyik állat áldozatául esett. Most kiültettem, had növekedjen, szaporodjon. Láthatóan jól érzi magát. Őshonos növény, általában több színben is lehet kapni (piros, sárga, narancssárga), de nekünk csak ez a kis rózsaszín van. Egyelőre :)

 A tavaly ősszel ültetett kék áfonyánk :) Már ott vannak a pici bogyókezdemények :)

Fehér őszirózsa. Télen vettem, cserépben, aztán elszáradt, de kint hagytam a teraszon, hátha újjá éled - és milyen jól tettem! :) Most kiültettem, had nőjön szép nagy bokorrá :)

Syzygum Australis, vagyis ausztrál bozótcseresznye. Őshonos növény. Azért vettem, hogy a madaraknak kedvezzek és inkább ennek a bogyóit egyék, mint a gyümölcsöket.

Őshonos ibolya, talajtakaró növény. Igaz, most épp nem virágzik, de már olyan szépen terül és ennek úgy örülök :) Még csak pár hónapja vettem két cseréppel. Ez az egyik cserép eredménye.


Virágzik a kála.

Kertünk legértékesebb növEVénye :)
A pad melletti dézsába ma kiültettem 3 epret és 2 rukkolát, fekete fóliával borítottam a talajt, amit cukornád-mulccsal takartam le.



Szőlő

Az egyik eper, még a kiültetés előtt

Fűszer- és egyéb növények a terasz egy részén. Leghátul rukkola, utána egy szúnyogriasztó növény, előtte rozmaring (ebből is van néhány tő szanaszét), legelöl pedig kakukkfű (ebből is van három fajta).

Update (2010. szeptember 22):
Anyu felvilágosított: a fenti "törökszegfűnek" nevezett virág NEM törökszegfű. Ó, mennyi év és én megvezetve éltem...! Szerencsére még megvan a kis táblácska a névvel, de attól nem lettem okosabb: angolul szimplán szegfűnek hívják. Úgyhogy ha valaki tudja, milyen szegfűm van, kérem ossza meg velem. Előre is köszönöm.

Update 2. (2010. október 14.):
A "törökszegfű" nemzetiséget váltott: német szegfű vagy alpesi szegfű a becses neve.
Egy rejtéllyel kevesebb :)