2013. március 18., hétfő

Gyilkosság a baromfiudvarban

Már a reggel is furcsán indult: a kutya nem ugrált. Láthatóan örömmel csóválta a farkát, de elmaradt az a szokásos "jaj, de jó, végre felkeltél, úgy örülök, hogy látlak, reggelit kérek, simogass meg, játsz velem" típusú lelkesedés, amit csak egy 7 hónapos, drótszőrű kis korcs kutya tud kifejezni. 
- Mi van veled? - kérdeztem tőle meglepődve, de csak a hátára feküdt és vágyakozó szemekkel simogatásra nyújtotta a hasát. 
A tyúkok is másképp kotkodáltak, mintha folyamatosan tojást tojt volna valamelyik. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Mégis, elhessegettem a gondolatot, a rossz érzést. Ugyan mi baj lehetne?
Csak reggeli után mentem le, hogy megetessem őket. A madarak nem az udvar sarkában álltak, ahogy szoktak, türelmetlenül várva a rutin gabonát, hanem egy kicsit beljebb csoportosultak.
- Vajon hol vannak a csibék? És Kis Barna? - futott át az agyamon.
Ekkor láttam meg a testet. Ott feküdt, élettelenül az udvar közepén. A kakas, a tyúkok, a kacsa, mind ott álltak körülötte és csipkedték az élettelen kupacot.
- Ó, nem! 
Szívem összeszorult és a férjemért kiáltottam.
A tyúkólhoz mentem és Kis Barna után kutattam: vajon bent van az ólban? Nincs ott. Erről jön a csipogás, hol vannak a csibék? Mind a négyet megtaláltam a lábakon álló tyúkól alatt. Gyorsan összeszedtem őket és a régi helyükre, a Nagy Kalitkába tettem őket. Ott biztonságban lesznek. 
Férjem közben leért, Zsebit is hozta. Én már az udvarról kérdezem:
- Ugye nem a Kis Barna?!?
A szinte csupasz földet mindenütt tyúktoll borította. 
A madár feje hiányzik. Bízom, remélem, hogy nem a kotlós fekszik előttem, hanem Ginger, a szabadlelkű, magányos tyúk, aki egy hónap alatt sem volt képes beilleszkedni a csapatba és mindig a maga útját járja. De valahol mégis tudom, hogy hiába minden remény, Kis Barna nem hagyná magára a csibéket. Ha nem ő lenne ebben a szörnyű helyzetben, most is a csibékkel lenne. Ahogy az elmúlt három hétben oly gyönyörűen nevelte a kis sárga csemetéket, hogy öröm volt nézni őket. Előző nap lenéztem a teraszról és ott feküdt a rozmaring bokor előtt, porfürdőt vett. A négy kis csibe pedig mellette heverészett. Nézték a mamát és utánozták. Kis Barna tökéletes kotlós volt. Azt hittem, ő lesz a mi örök kotlósunk, aki sok-sok csibét fog felnevelni. Aki mindent megad a csibéknek, amit ő maga nem kapott meg, mert olyan korán került hozzánk. Csibeként. 

Hogy mi történt? Soha sem fogjuk megtudni. Ginger eltűnt. Vajon él még? Talán egyszer hazajön. 
A csibék egész nap az anyjuk után csipogtak. Árvák lettek. 
A kakas ma többször is riadót fújt és az összes madár, még kacsa is, felment a tyúkólba. Fényes nappal üres lett az udvar. 
Mi volt az? Mi ölte meg Kis Barnát? Milyen állat az, amelyik csak a fejét vitte el, a testet ott hagyta? 
Még mindig sokkol, hogy Kis Barna nincs többé és ilyen szörnyű véget ért.
Egyfelől biztos vagyok: az életét áldozta a csibéiért. 



R.I.P.

Aznap éjjel a drága kutyusunk is meghalt :(((((((((((((((((((((((((((((((((((((

11 megjegyzés:

Vera írta...

Jajj ;( éppen ma gondoltam rájuk. Akartam is kérdezni, hogy a kutya hogy jön ki velük

Unknown írta...

Jajj, sajnálom!

De a kutyussal mi lett?

Eszti írta...

:( Nagyon sajnálom. Mi történt a kutyátokkal?

Alexandra írta...

Nem tudom :(((((
Vasárnap délután nem jött oda, ahol a trambulint szereltük, pedig mindig ott ólálkodott, ahol valami munka zajlott. De ezen kívül nem vettünk észre rajta semmit, egészen addig minden teljesen normálisnak látszott. Tegnap reggel nem ugrált, ez volt az első komoly jel, amit nem értettem. Napközben hányt egy kicsit, illetve próbálkozott. Egy idő után már csak feküdt. Próbáltam neki vizet adni a szájába, annak örült, úgy tünt, egy kicsit jobban van. Este 10-kor megnéztem, akkor még meleg volt a kis teste, de már nem reagált semmire :((((
Annyira megráz az egész, annyira szerettem a kis lököttet, olyan jó kis kutya volt :(((((

Unknown írta...

;((((

Alexandra írta...

Egy kullancs ölte meg a kutyust. Aznap reggel távolítottam el belőle, a szája mellől. A kullancs még élt, amikor kihúztam. Fogalmam sem volt arról, hogy van olyan kullancs, ami végzetes lehet egy ekkora állatra és ilyen gyorsan. Meg lehetett volna menteni egy ellenszérummal :((((((((((((((((

krisz írta...

A tyukot valoszinuleg macska tamadta meg. A roka megeszi az egeszet, ill elviszi a predat, a macska a legfinomabb resszel kezdi, azaz az aggyal. Quoll vadaszik meg igy, hogy a preda fejenel kezdi, de az lemeszarolja az egesz olat, plusz nem nagyon el urbanus kornyezetben. Esetleg ha van a kornyeken elszabadult goreny, az meg ilyen tipusu vadasz. De akkor valoszinuleg azt a gazdaja is keresi.
Sajnalom a kutyust, jo pofa volt. A kullancs sajnos alattomos dolog, viszont lehet ellene vedekezni: kullancs elleni nyakorvek es rendszeres spot on kezelesek, pl Frontline. Sajnos mivel kistestu volt hamar hatott nala a mereg. :(

B. Gabi írta...

hjajj, régóta nem néztem erre, de csupa rossz hír.
nagyon lehet mindenféle állathoz kötődni, szóval sajnálom. :(

Kitti :) írta...

:(((((((((( kitartást...tudom, milyen szörnyű állatkákat elveszíteni :(((...

Thrini írta...

Nyestlehet felétek? Az is ilyet művel a baromfival. Hamarosan én is baromfitartásba kezdek és rettegek, hogy mikor talál az állományra valami ragadozó. Nyest lakik a környékünkön, hozzánk hordja a tojáshéjat. A kis kutyust nagyon sajnálom. :((

Alexandra írta...

@Thrini:

Gondoltam rá, elméletileg egy házi állatként tartott, elszabadult nyest szóba jöhet, egyébként itt nem őshonosak.
Felmerült a macska is. Róka nálunk fent nincs, az egyébként is vitte volna az egész állatot. A bagoly került még gyanúba, de szerintem az is vitte volna az egészet.