Elsőként az Olio Bello olívaolaj kereskedőnél jártunk, akiknek itt van ültetvényük. A bejárat mellett rögtön egy szép fűszerkert található, egy gyönyörű citromfával a közepén. Bár az én citromfám is ilyen egészséges lenne és ennyi gyümölcs teremne rajta! Elégedett lennék :)
Mielőtt bementünk volna a boltba, megcsodáltuk a kis kertet. Zsebi több fűszernövényt felismert, magától mondta a nevüket! Nagyon büszke voltam rá :)
Zsebi szüretelt is :)
Hamupipőke
Gyönyörűek voltak a citromok és rengeteg olajbogyó volt a fákon.
Különböző olívaolajak, lehetett kóstolni
Az olajfák után egy sörkészítőnél álltunk meg, ahol legalább két órát töltöttünk. Na nem azért, mert annyi sört ittunk volna (én egyébként sem szeretem), hanem a szuper játszótér miatt :)
Mindkét gyerek nagyon élvezte... és én is :) Egy könnyű ebédet is bekaptunk.
Következő állomásunkat nem néztük ki előre, de már az útról látszott a szép, modern épülete, így ezt is megnéztük. Mint kiderült, egy pár éve nyílt borászatnál áltunk meg, ahol sört is főznek.
Utunkat egy szappankészítő üzem, a Natural Olive Oil Soap Factory felé folytattuk,
Családi üzemről van szó; a gyerekek ekcémás bőre miatt kezdték először otthon készíteni a szappanokat, majd ebből nőtt ki a vállalkozás. Minden szappan 80 % olívaolajat tartalmaz és a többi összetevő is csak természetes anyag. A szappanok mellett más termékeik is vannak, így például krémek, arc- és testápolók, illetve különböző olívaolajok, pestok, stb.
Venni nem vettem semmit, viszont egy csomó ötlettel lettem gazdagabb, amiket hamarosan ki fogok próbálni.
A szappanüzem után erre a napra is jutott egy csokiüzem, a Gabriel Chocolate. Igaz, nem sok hiányzott, hogy lecsússzunk róla, mert a helyi térkép szerint délután 5:30-ig van nyitva, a valóságban viszont csak 5-ig. Emiatt zárás után értünk oda, de épp csak bezártak és még ott voltak pakolni - és beengedtek minket körülnézni :) A csokik ízesítése nagyon egyszerű volt, olyasmi, amit magam is csináltam már, ennek ellenére vettünk két kisebb táblával. Ha már beengedtek minket :)
Útközben hazafelé még egy helyen megálltunk, de az nem sok szóra érdemes. Annyi pozitív oldala volt, hogy ott is volt egy játszótér, ahol a gyerekek még utoljára jól kiugrálhatták magukat. A kocsiban hamar el is aludtak.
Ez volt az utolsó napunk. Szerdán reggel korán, 4 órakor ébredtünk. Természetesen minden össze volt pakolva, így is majdnem 5 óra volt, mire elindultunk vissza Perthbe, hogy legkésőbb 9-re odaérjünk. A gyerekeket pizsamában tettük az autóba, mert bár Zsebi felébredt, amikor felvillantottam előtte a lehetőséget, hogy maradhat a pizsamájában, egyből ezt a lehetőséget választotta :)
Perth-höz közel megálltunk egy benzinkútnál, hogy teletöltsük a tankot, illetve megigyunk egy kávét. A gyerekek viccesen néztek ki pizsamában :), csak a repülőtérnél öltöztettem át őket, mielőtt leadtuk volna az autót.
A visszafele repülőút nyugodtan telt, késő délután érkeztünk vissza Sydneybe. Zsebi még napokig emlegette, hogy "mami, jó volt a repülőtéren, jó volt a repülőn!" :)
Itthon, amikor kipakoltam a kézibőröndből, meglepetten vettem elő belőle egy egy literes, bontott dobozos rizstejet, amit még hajnalban pakoltam be a hűtőből. Gondoltam, még iszunk belőle, maximum a reptéren elveszik.
Hát, nem vették el. Simán átcsúszott az átvilágításon...
Ez a kép meg lemaradt az első napról, de Zsebi imádja a traktorokat, úgyhogy pótolom a mulasztást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése