Választások

Ausztráliában szombaton voltak a választások, ahova el is kísértük a család egyetlen választójoggal rendelkező tagját.

Nagyon kíváncsi voltam, itt hogyan is zajlik az ilyesmi.
Mint VargaK oldalán már olvashattuk, a választójog nem csak jog, hanem kötelesség is. Vagyis kötelező választójog van :) Ha nem élsz a választójogoddal, büntetést kapsz.

Szóval, mi is elmentünk választani.


Először is, itt nincs választási cédula, amit előre megkapsz, hogy melyik körzetbe tartozol, hova kell menned, stb. A médiából értesülsz a dátumról, na meg küldenek egy címzés nélküli ismertetőt, amit mindenki postaládájába bedobnak. 


Az egyik közeli iskola felé vettük az irányt, de nem a legközelebbit és még csak nem is a mi körzetünkben lévőt, hanem azt, amelyik a legközelebbi Bunnings barkácsáruház mellett van. Már csak azért is, mert ott is dolgunk akadt :)
A kapunál Labour párti szórólapos fickó álldogált és szórólapot nyújtott annak a kezébe, aki elfogadta. Hm, szóval itt nincs média csend? Nincs. Férjem közölte, hogy ő egy másik pártot keres, mire a fickó rámutatott egy ifjú hölgyre, hogy nála van az a fajta szórólap...
Hm... na, ez nem tűnik valami titkos szavazásnak, ha az ember már a kapuban hangosan kijelenti, melyik párt szórólapját keresi...!
A szórólap egyébként olyan információkat tartalmazott, hogy ha arra a pártra szavazol, akkor mit kell beikszelni a két űrlapon. 


Az iskola tornatermének kb. a közepe táján egy oszlopban volt elhelyezve 3 vagy 4 iskolapad, mögöttük egy-egy fő, előttük egy-egy vaskos fűzött könyv. Egy ilyen asztalhoz vettük az irányt, párom bemondta a nevét, a kis hölgy pedig kikereste a nevét a könyvből, amely tartalmazta a címét is. Nem kért semmilyen igazolást, jogsit vagy útlevelet bemutatásra, az egész csak bemondásra ment. A név mellett húzott egy csíkot, mellyel bejelölte, hogy az illető eljött szavazni. Megkérdezte, hogy aznap elment-e már valahova szavazni, majd a nemleges válaszra adott egy hosszú fehér papír"lepedőt" és egy kisebb, zöld színű papírt szavazni. Míg a férjem a szavazófülkék felé vette az irányt, én kifaggattam a kis hölgyet: ugyan honnan tudják, hogy valaki már volt aznap szavazni vagy sem? Csak azért, mert nemet mond, még nem biztos, hogy igaz is, ugye. 
A helyzet az, hogy a választás végén az összes, Arany Oldalak vastagságú könyvet számítógépen feldolgozzák, így összesítik a csíkokat, hogy ki volt szavazni. Ha egy név egyszer már pozitív jelölést kapott, a másodikra már hibát jelez a rendszer, és az illető büntetést kap. 
Az egésznek ugyanakkor előnye, hogy bárhol szavazhatsz.


Ez idő alatt férjem már be is ikszelte a papírokat. A fülkék egyébként a fal mellett sorakoztak, de egyáltalán nem egy függönyös öltözőfülkeszerűséget kell elképzelni, inkább csak olyan reptéri egymás melletti telefonállomásokat, ahol csak egy-egy fül van az asztallap két oldalán. 

Hogy én is tegyek valami hasznosat, a nagy lepedőt magam hajtottam össze, hogy bele lehessen dobni a kijáratnál elhelyezett két láda egyikébe. Az egyik felé az volt írva, hogy "fehér", logikusan azért, mert oda kellett dobni a fehér színű (lepedő) cédulát, a másik fölé pedig "zöld", ami nem azt jelentette, hogy a Zöld pártra adott szavazatokat külön gyűjtötték, hanem a zöld színű cetliket kellett odadobni. 
A fehérrel egyébként a szenátusba kerülő pártokra / jelöltekre szavazhattál, a zölddel pedig a parlamenti jelöltekre. 
Miután én a fehér cetlit bedobtam, férjem lelkesen követte volna a példámat a zöld cetlivel - persze ugyanabba a dobozba, de szerencsére sikerült megakadályozni, hogy egy érvénytelen szavazat szülessen :) (ha ez az lett volna). 


Hát, ennyi volt a szavazás, kb. 5 perc az egész, még annyi sem. Nem kellett sorba állni a fülkére (volt belőle bőven), nem volt választóbizottság, csak jó néhány szavazó.

Még egy fontos dolog: hogyan él választójogával az, aki épp külföldön van? 
Nos, mivel anyósomék épp külföldön vannak, erre is tudok válaszolni: előre.
Anyósom a megfelelő helyen jelezte, hogy az adott időpontban nem tartózkodnak az országban. Levélben megkapták a szavazócédulákat, amit ők kitöltöttek és egy harmadik személlyel aláírattak egy nyomtatványt, hogy a cédulákon valóban ők és nem más élt a szavazójogával. Majd az egész paksamétát postán visszaküldték. Mindezt kb. már 2 héttel ezelőtt megtették. 
Ennyi.


A választás végleges eredménye még nincs meg, de a jelenlegi állásról Eszter blogján már lehet olvasni.