Mit csinál az ember áramkimaradáskor?

Leugrik a tengerpartra :)

Sophie egy hónapos

Még csak tegnap született és ma már egy hónapos! El sem hiszem, hogy ennyire gyorsan repül az idő. Holnap már itt fog ő is szaladgálni, hogy Zsebivel együtt szedjék szét a lakást :)

Sophie szépen növöget, ma már 3380 g (születési súlya 2210 g volt). Arca is szemmel láthatóan kikerekedett, végtagjai sem olyan véznák már. Kezdi kinőni a koraszülött ruhákat :)

Nagyon nyugis baba, nem sokat sír - de nincs is oka sírásra, hisz sokat van karban, hordozókendőben. Éjszaka velünk alszik, így nem kell sírnia ahhoz, hogy felébresszen engem, ha éhes. Általában kétszer ébred fel éjjelente, evés után pedig pelenkacsere, közben pisi / kaki. 

9 napos kora óta gyakoroljuk az EC-t, vagyis rendszeresen a mosdóba végzi a dolgát a pelenka helyett. Kakis pelenkánk ritkán van, kicsit pecsétes gyakrabban. Na igen, a maminak is bele kell jönnie a dolgokba :)

Valentin nap

Hogy hogyan ünnepeljük itt a Valentin napot? 

Azt hiszem, ugyanúgy, mint otthon.

Tegnap egy elegáns étteremben vacsoráztunk, előre hozott Valentin napként, ma reggel pedig folytattuk az ünneplést azzal, hogy párom megkapta tőlem az ajándékát.

Tőle még vasárnap kaptam egy gyönyörű nagy virágcsokrot: akkor láttam meg az ereszcsatornára felakasztott virágkosarat, amikor az étterembe indulván kiléptünk a házból. Valódi meglepetés volt :)

A képeken a férjemtől kapott virágcsokor és az a kókusz mousse* látható, melyet a mai ebéd mellé fogyasztottunk el, mint ünnepi desszert.

A gyerekek egyébként nagyon jól viselkedtek tegnap az étteremben. Sophie végigaludta, Zsebi pedig, eltekintve attól a nehéz 10 perctől, amikor rohangált és sikongatott, evés közben végig a helyén maradt és megette szinte az egész vacsoráját (sült halat kapott sült krumplival és salátával).

*receptje hamarosan olvasható a gasztroblogomon.

Ma van 3 éve...

... hogy megérkeztem Ausztráliába.

Mérföldköveim:

Esküvőnk

Zsebi

Sophie

A nap kérdése

A kisfiam szerint nem fair, hogy a mami mosogathat, ő meg nem. 
Tippek, hogy hogyan őrizhetem meg a lelkesedését...?

Kisfiú vagy kislány - szerencse?

Sokan megjegyzik, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a kisfiúnk után kislányunk született.

Szerencse?

Bevallom, igyekeztünk egy kicsit rásegíteni erre a szerencsére és tudományosan közelítettük meg a témát.

Az én családomban egyértelműen fiú dömping van, körülbelül 2:1 arányban. Sőt: az egyik nagymamámnak 7 fia született a 3 lánya előtt! 

Na, én már ahhoz túl későn kezdtem el szülni, hogy ki tudjam várni a lányokat, gondoltam, így utánanéztem, hogyan lehet növelni annak az esélyét, hogy milyen nemű utódunk szülessen. 

Ötleteket persze kaptam (el kell sietni, nem mindegy a póz, stb), de egyik sem tűnt elég tudományosnak, kísérletként pedig túl nagy lett volna a rizikó. Ennél biztosabbra szerettünk volna menni. 

De ne húzzam tovább az időt, jöjjön a lényeg!

A módszert Czeizel Endre írta le. 

A gyermek neme akkor dől el, amikor a fogamzás történik, vagyis  petesejt és az ondósejt találkozik. A petesejt csak X kromoszómát hordoz, az ondósejtek egyik felében viszont Y, a másik felében X van. 

Az X-et (lány) hordozó ondósejtek lassabbak, cserébe viszont hosszabb életűek, mint az Y-t (fiú) hordozók. Az X-ek 3-4 napot is eléldegélnek a petére várva, míg az Y-ok csak 1-et.

Ha tehát pl. az együttlét 3 nappal a peteérés előtt történik, akkor a fiúsak gyorsan felfutnak a méhbe, de egy nap alatt elpusztulnak, mert a pete még nincs ott. A lányosak viszont szépen lassan bandukolnak felfelé, és addigra oda is érnek, mire a pete is megérkezik, és meg is tudják termékenyíteni, mert ők élnek is ennyi napig.

A dolog lényege, hogy tudd, mikor van a peteérésed. Ennek meghatározására több módszer is létezik (pl. hőmérőzés), én viszont beszereztem egy Maybe Baby-t, melynek segítségével a reggeli nyálból lehet megállapítani, hogy mikor vagyunk termékenyek.

Természetesen a módszer nem biztos, csak kb. 70-80 %-os.

Nekünk bejött :)

Sophie 1 hetesen

Jó testvérek

Többször megkaptam a kérdést, hogy hogyan fogadta Zsebi a kis hugát.

Röviden: jól.

Hosszan: nagyon jól :)

Még hosszabban:

Kezdem ott, hogy már korábban is azt tapasztaltam, Zsebi mennyire barátságosan viselkedik a gyerekekkel, főleg a nála fiatalabbakkal. Egy barátkozós jelentről még szeptemberben be is számoltam és már akkor úgy éreztem, hogy Zsebi szerető báty lesz.

Ugyanakkor aggódtam egy- két dolog miatt: mi lesz, ha Zsebi azt látja, hogy a kistestvér a mi ágyunkban alszik, ő meg külön? Mi lesz a szobatisztasággal? Végül aggodalmam legfőbb tárgya: hogyan oldjuk meg a szoptatást?

Kezdjük az utolsó kérdéssel:

Zsebit egészen addig a napig szoptattam, amíg bementem a kórházba. A várandósság második felében szinte folyamatosan próbáltam őt leszoktatni, de úgy éreztem, nem volt még rá felkészülve. Szegénykém, ha egyszer-egyszer el is fogadott valamilyen alternatívát, hosszú távon egyik megoldás sem működött.

Ha megkérdeztem tőle, hogy van-e még egyáltalán tejem, akkor komoly arccal, de nem abbahagyva a szopizást, bólogatott. Ha azt kérdeztem tőle, hogy finom-e, akkor ugyanúgy bólogatott.

Persze, a szopizás nem annyira étkezést jelentett számára, hanem megnyugvást, biztonságot. Általában csak elalvás előtt - beleértve a napközbenieket is - igényelte az anyatejet.

Januárban felhagytam a harccal, hisz ha addig nem szokott le, akkor a maradék időben már kár lett volna erőltetni.

Amikor Zsebi bejött a kórházba meglátogatni bennünket, egyszer alkalma volt látni, ahogy Sophie-t etettem. Egyből jött ő is és mondogatta, hogy "tej, tej". Erre azt válaszoltam neki, hogy nem tudok neki tejet adni, mert a babának van rá szüksége. A babának nincsenek fogai, ő nem tud mást enni, viszont ő, mármint Zsebi, tud enni mást is, mint például halat meg müzlit. Úgy tűnt, Zsebi ezt meg is értette, mert amikor Sophie-nak azt mondtam, hogy "hamm, hamm", akkor Zsebi fölé hajolt és ő is azt mondta: "hamm, hamm". Mindezt olyan hangsúllyal, mint aki azt mondja: "egyél, te kis szerencsés, finom a tejcsi, én már csak tudom" :)

Azóta egyszer-kétszer kellett csak elmondanom neki ugyanezt a szöveget, még az első napokban, többet nem. Ma már, ha meg is említi a tejet mindig hozzáteszi, hogy "baba" - szóval egyértelműen megértette a magyarázatot és mindenféle hiszti nélkül elfogadta a helyzetet, abbahagyta a szopizást.

Együttalvás:

Nos, e téren felemás a siker. Sophie velünk alszik. Zsebi pedig, van, hogy a mi ágyunkban alszik el és akkor teszem át az ő ágyába, amikor mi is lefekszünk (az ő ágya is a mi szobánkban van). Van, hogy átalussza az éjszakát, ilyenkor nincs gond. Van, hogy felébred éjjel, iszik egy kis vizet és minden gond nélkül visszaalszik. Van, hogy felébred, sír, és csak akkor nyugszik meg, ha átjöhet a mi ágyunkba. Ilyenkor fél perc alatt visszaalszik és az éjszaka maradék részével nincs gond. Hogy én hogy alszom, az más kérdés :) Mivel csak egy dupla ágyunk van (140 cm széles), a legkülönbözőbb mutatványokat követem el, hogy elférjünk, férjemet ne zavarjuk, Sophie biztonságban legyen, stb. 

Ezen még dolgozom :)

Szobatisztaság:

Sophie-val 9 napos korában kezdtem el az EC-t, ami elég jól megy (kakis pelenka talán ha hetente egyszer fordul elő), így Zsebi azt látja, hogy a hugi sem a pelenkába csinál. Visszaesés tehát nincs, sőt, ma fordult elő először, hogy amikor vendégségben voltunk, Zsebi azelőtt szólt, mielőtt kakilnia kellett és a pelenkája bizony teljesen száraz volt, amikor kibontottam :) (Eddig mindig én kérdeztem rá, hogy kell-e pisilnie, kakilnia, illetve egyszerűen vittem a wc-re, ő pedig élt a lehetőséggel. Most viszont ő szólt :) )

És végül, hogy hogyan viselkedik Zsebi Sophie-val: ölelgetné, simogatja, puszit ad neki (nekünk  nem ad, csak az arcát tartja!) és állandóan felvenné :) Egyszer bizony kivette a mózes kosárból és feltette őt az ágyra...

Hisztizik, ha nem tarthatja a hugát a kezében, amit egyébként a felügyeletünk mellet, ülve megtehet.

Elalvás előtt mondogatja, hogy "baba, baba", sőt, egyszer éjszaka álmában beszélt, és hangosan mondogatta, hogy "baba, baba" :)

A kocsiból addig nem száll ki, amíg nem látja, hogy a babát is kivesszük - erre egyébként fel is hívja a figyelmünket, el ne felejtsük :) Ha megyünk valahova, mutogat a huga autós ülésére, hogy a "babát" is vigyük :)

Végül azt is el kell mesélnem, hogy amikor Sophie-t hazahoztuk a kórházból, hoztam Zsebinek egy mackót is, hogy az a baba ajándéka. Zsebi rá se hederített, egy percig nem érdekelte, csak rohant Sophie-hoz, hogy "baba, baba" :)

Jobbat nem is kívánhatnék, mint ilyen testvéri kapcsolatot :) Eddig még tényleg minden nagyon jól megy :)