2013. április 22., hétfő

Mindennapjainkból

Sophie igazi kis hölgy. Pár napja egy üzletből nem volt hajlandó kijönni az általa választott szoknya nélkül. Egy rózsaszín, fodros miniszoknyát nézett ki magának, azt hurcolászta körbe és kijelentette, hogy "Sophie-é".  Ha el akartam venni tőle, elfutott, elbújt. Ugyanaz a szoknya volt más színben is, de neki csak ez a kiszemelt kellett. Nem volt drága, pár dollár, így végül megvettem. Azóta minden nap felveszi, a legnagyobb örömmel hordja, táncol, forog benne :)



Tessék megnézni a gyönyörű cipellőt is :)

***

Este volt, Sophie már álmos, az ölemben bóbiskolt. Le akartam tenni a szófára, de felébredt, tejcsit követelt, így mellé bújtam. Szinte teljesen meztelen volt, az őszi esték pedig már hűvösek, ezért kértem Daddy-t, hozzon egy takarót. Bebugyoláltam a kis testét, mire kinyitotta a szemét, a kis karját a nyakam köré kulcsolta és azt mondta: 
- Köszönöm, Mami, köszönöm, köszönöm.
:)

***

Zsebi hóembert formázott a gyurmából:



Nagy dolog ez egy kisfiútól, aki soha életében nem látott még havat, igazi hóembert és mindezt csak a mesefilmekből ismeri.

***

Van egy műanyag, bézs színű, "fotel" alakú bilink, kivehető edénnyel. Elég régi már, gyakran volt kint a teraszon, a műanyag pedig egyre rondábban nézett ki, csúnya szürke foltok jelentek meg rajta. Hiába töröltem át hipós kendővel, a foltok nem tüntek el. A kivehető edény sokkal jobban nézett ki, mert annak az aljába gyakran öntöttem tömény hipót. Egy este fogtam az egészet, beállítottam a kádba és az egész bilit belocsoltam a tömény vegyszerrel. Ahol a hipó lecsorgott, a műanyag gyönyörűen megtisztult, eltüntek a szürke foltok, visszanyerte eredeti színét. Az semmit sem használt, ha a hipót elkentem, csak ahova töményen csorgott. Reggelre meglett a hatás, az egész szerkezet újként tündökölt. Lemostam vízzel és visszaraktam a helyére, a WC mellé.
Kicsit később Sophie szalad a fürdőszobába pisilni. A WC mellett megtorpan, rábök a bilire és azt mondja: 
- Ó. Másik. 
- Nem, nem másik - mondom -, csak lemostam.

A délelőtt folyamán Zsebi is ellátogat az illemhelyre, kiabál, hogy végzett. 
A WC mellett találok rá, nadrágja lehúzva, de az "eredmény" a padlón.
- Miért nem ültél a vécére?!? - kérdem mérgesen.
- Mert ott van az. - mutat a ülőke szűkítőre, amit Sophie használ. 
- Akkor miért nem ültél a bilire?!?
- Mert az szép tiszta, nem akartam, hogy piszkos legyen. - mondja szégyenlősen.

Hát ja, így van ez. 

***

Vannak olyan esetek, melyekre pár év múlva nevetve emlékszünk vissza és családi anekdotaként mesélünk évekig, évtizedekig, de akkor, amikor történnek egyáltalán nem viccesek.
El akartunk utazni a vidéki birtokunkra, s miközben férjemmel az utánfutót pakoltuk, gyermekeink mesefilmet néztek a TV-ben. Vagy legalábbis mi azt hittük. 
Drágáink egyértelműen megszomjaztak, megéheztek és kiszolgálták magukat, épp csak egy kis baleset történt a megvalósítás során, aminek az lett az eredménye, hogy másfél liter narancs juice és egy üveg méz ömlött az ülőgartnitúrára. Még jó, hogy minden mosható.
Persze, a vége az lett, hogy az utat el kellett halasztanunk, mert mindent le kellett húznom, kimosnom, kiteregetni, ami idő, idő, idő. Másnap egész nap zuhogott az eső, így még harmadnap is mostam és teregettem. 
Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy valamit rosszul csinálok és az olyan szabályokat, mint például "innivalót csak a konyhában öntünk a pohárba és bent csak az asztalnál iszunk, nem az ülőgarnitúrán" sokkal szigorúbban be kell tartatnom. Meg aztán az sem találom annyira örömtelinek, hogy Zsebi olyan önálló.

***

A kétnyelvűségnek megvan az előnye és a hátránya. 

Egyértelműen előny, amikor a kisfiad az élelmiszerboltban valaki bevásárlókocsijába mutogat egy tábla tejcsokoládéra és hangosan azt mondja:
- Ugye az nem jó? Nem egészséges! A bácsi beteg lesz tőle!

Egyértelműen hátrány, amikor kislányod rendszeresen használja a "basszus" szót és ezt még le sem tagadhatod, hogy tőled tanulta....

***

Sophie mellettem áll a fürdőszobában és nézi, ahogy sminkelem magam.
- Sophie is! - mondja ő.
- Szeretnél te is sminket? - kérdezem.
- Igen, fingot! - mondja ő. 

Ennél már csak az édesebb, amikor végül megtanulja kimondani a szót és a két éves csöppség szájából hangzik el, hogy ő sminket szeretne :)

1 megjegyzés:

Tormás írta...

:DDDD nagyon aanyosak :))