2013. március 14., csütörtök

Gyarapodó baromfik

Sok-sok próbálkozás után, végre sikerült! Az egyik tyúkunk, akit csak Kis Barnának hívunk, sikeresen kikeltett néhány tojást. Igaz, a 11-ből csak 4 maradt meg, de mi ennek is nagyon örülünk :) Nem is tudom, mit csináltunk volna, ha mind a 11 kikel...

Az elsőszülött :)





A másik még meg sem száradt.

4 nap után át lettek költöztetve a kotlós dobozból, továbbra is elkülönítve a többi baromfitól. Itt már látszik a tollazatuk is.

Így néz ki a lakóhelyük.

Az alvóhelyük egy műanyag virágcserép, amire bejáratot vágtam. Kicsinek látszik, de a kotlós is befér. A cserép tetejét, mivel lyukak voltak rajta, egy szétesett szemetes tetejével borítottam le. Pont passzolt.
Nagyon boldok csibék és nagyon gondoskodó kotlós :) Minden csibének így kellene felnőni. 

A csibék egyébként nem ugyaolyan fajtájúak, mint a mama, az ő saját tojásai nem keltek ki. A kakas Rhode Island Red, a többi tyúkunk pedig Rhode Island, illetve Isa Brown fajtájú. Majd később kiderül, hogy a csibék milyenek :)

Amióta a képek elkészültek, az egész családot átköltöztettem a baromfiudvanak egy elkülönített sarkába, ahol több a helyük. Továbbra is a virágcserépben laknak. Ma két és fél hetesek.

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Nagyon aranyosak és a lakhelyük első osztályú!:)

Fehér Villa írta...

Hát ezek tündériek :) És nagyon cool helyük van!

B. Gabi írta...

bizarr így visszafele olvasva. sajnálom a Kis Barnát :(

Thrini írta...

De édesek! Ha nem lenne munkám és itthon lennék, keltetnék csibéket. Bár biztos fájó szívvel eszi meg az ember, ha látja cseperedni őket, nem?

Alexandra írta...

@Thrini:

Őszintén szólva, mi még egyet sem ettünk meg. Van néhány olyan csirkénk, amelyeket csak kaptunk innen-onnan, nem mi neveltük őket, velük szemben nincsenek fenntartásaim, megenném őket. De jómagam soha nem vágtam még le csirkét, ezért még késik a saját csirke vacsora. Másfelől, nagymamám nagyon szereti az állatait, mégis levágj a tyúkot, ha kell. Egyszer majd én is megtanulom. Ez a világ rendje. Amíg élnek, adjuk meg nekik a legtöbbet.