2010. augusztus 20., péntek

Zsebi júliusban

Egy kicsit nehéz erről most írni, lassan 3 hét távlatából, amikor naponta történik valami új, van valami sikertörténet. 

Kezdjük azzal, hogy új fogak nem nőttek. Magasságra viszont biztos nőtt, mert az asztalhoz viszonyítva ez egyértelmű. Arról is látszik, hogy egyre többet pipiskedik, mert úgy már le tud venni az asztalról dolgokat. Még egy pohár vizet is, ha arról van szó. 
Pohárból egyébként már profin iszik, teljes biztonsággal, akár van füle a pohárnak, akár nincs. Sőt, palackból is nagyon ügyesen iszik, ami számomra azért nagy szó, mert emlékszem, nekem még kisiskolásként is problémát jelentett, hogyan igyak a palackból anélkül, hogy ne keltenék vákuumot. Igaz, akkoriban még üvegből készültek a palackok (vissza is kéne rájuk állni környezetvédelmi okokból). 
Néha akkor is pipiskedik, amikor semmi oka rá, csak a saját maga szórakoztatására.
A lába is nőtt, mert már a második generációs cipőit is kinőtte. A mostani mérete az 5-ös, ami 13,4 cm-nek felel meg.
A kisautóját, vagy nem is tudom hogy hívják ezt a járgányt, mert úgy néz ki, mint egy kormánnyal rendelkező gördeszka, nagyon ügyesen tudja most már hajtani. Ráül teljesen egyedül és két lábbal hajtja. Kijön vele a konyhába és a teraszra is, szóval szereti használni. 

A fogmosással sajnos hadilábon állunk, mert továbbra sem engedi, hogy én mossam meg a fogait. Csak és kizárólag ő nyúlhat a saját szájába! Erre pedig a gyerekfogkefe nem alkalmas, csakis a felnőtt fogkefe. 
Érdekes dolog ez, mert emlékszem, amikor én gyerek voltam, akkor odáig voltam meg vissza azokért a felnőttes dolgokért, amik az én méretemben voltak. Igazi támlás szék, de mini változatban, mini konyha, mini edények, mini poharak és tányérok, stb. Talán ezért is szerettem az óvodát annyira, mert akkoriban még nem volt mindennapos, hogy ezek a dolgok a gyerekszoba részét képezzék. Az oviban viszont mini székek voltak, mini asztalokkal, mini wc volt a mosdóban és mini konyhában lehetett főzőcskézni. 
Egyszer a BNV-n láttam egy igazi szekrénysort, mini változatban és sokáig arról álmodoztam, milyen klassz lenne, ha nekem is lenne egy ugyanolyan.
Zsebi ezzel szemben mintha nem lenne ennyire a mini felnőttes dolgok bűvöletében. Neki az igazi kell! Igaz, játszik a kis ikeás edényeivel, de azért azok korántsem olyan érdekesek, mint a mami igazi edényei. Ezeket imádja kipakolni a konyhakőre vagy behordani őket a nappaliba. 
Tisztában van azzal, hogy melyik telefon vagy távirányító az igazi és melyik nem. Nem lehet átvágni.
Telefonálni továbbra is imád. Az én mobilom után annyira nem érdeklődik (talán mert azzal kapcsolatban engedékenyebb vagyok és néha odaadom neki?), azonban a daddy régi és új mobiljának megszerzése valami mérhetetlen örömmel tölti el. Az egyiket ki kell hajtani, a másik alsó-felső lapjait egymáson el kell csúsztatni. Az enyémet is csúsztatni kell, csak máshogy, még sem olyan érdekes, mint a daddyé. 

Zsebi szívesen osztja meg a dolgait velünk. Van, hogy amit eszik, abból megkínál egy falat erejéig, kérés nélkül. Ugyanakkor, ha elkezdek enni egy almát, akkor kiköveteli magának, hogy azt ő akarja enni. Pedig magától is elveszi, ha kell.
Reggelente mindig felültetem a konyhapultra és onnan nézi, ahogy a müzlit elkészítem. Miközben a gyümölcsöket felvagdosom, ő is eszik belőlük. Néha még a fél müzlijét is megeszi csak úgy szárazon, mire mindennel elkészülök. 
Az evéssel továbbra sincs semmi gondunk. Hús, zöldség, gyümölcs - minden jöhet. Az új dolgok is. Sajnos a kenyeret is szereti, nagyon, pedig annak fogyasztását szeretném visszafogni.
Az ételek mennyiségénél bizony számolnom kell vele is, mert elég jelentős mennyiséget meg tud enni. Az már nem elég, hogy a húsból majd eszik a mienkből, mert akkor nekünk nem elég a mennyiség :)
Inni vizet és teát szokott. A teát az én bögrémből szokta inni, vagyis ízesítés nélkül, egy kis citrommal issza ő is, langyosan vagy hidegen. 

Legyen elég egyelőre ennyi, mert nemsoká megírom úgy is, hogy mennyit fejlődött a 17. hónapban. 












2 megjegyzés:

GasztroRéka írta...

Olyan elbűvölő ez a kisfiú,így ismeretlenül is rajongom érte! Érdekes a kenyér dolog,most tartom a második cicámat,ő is és az előző is időnként kért a kenyérből vagy a péksüteményből,vagy valahonnan kenyérmorzsák után vadásztak. ..de ezt nem állandóan csak néha-néha. A kenyér héjában állítólag B vitamin van,ami idegvédő,és olykor-olykor állítólag ezért kívánja meg az állít is. Én az estek 99%-ban finom,jó minőségű kenyereket veszek. Most állítólag nagy kenyér drágulás lesz itt Mo-n a búza betegség miatt így nekiállok sütni megfogadtam. Kiskoromban én az abonnettért is rajongtam:) Szuper,hogy mindent eszik,amit ti! Saját préselésű gyümilevekkel nem próbálkozol,amihez nincs + hozzáadott cukor?

Alexandra írta...

Attól függ, milyen kenyér :) A fehér kenyérben csak azért van B vitamin (ha van), mert adalékként tesznek hozzá. A kenyérfogyasztás ellenére a B vitamin és a folsav hiány elég általános, különben terhes nőknek nem ajánlanák annyira a folsav fogyasztását.
Gyümölcslevekkel nem nagyon próbálkozom, több okból sem. Az egyik, hogy ha akarnám, nagyon jó minőségű bio gyümölcsleveket lehet itt kapni (ennek ellenére nem szoktam venni). A másik, és igazából a fő ok, hogy a gyümölcslevek fogyasztása során nagyon sok fruktóz kerül a szervezetbe, sokkal több, mint a gyümölcs elfogyasztásával, hisz általában nem ennél annyi gyümölcsöt, mint amennyi ugyanannyi gyümölcslé előállításához kell. Ráadásul a léből hiányzik a rostok többsége is. Mivel Zsebi bőven eszi a gyümölcsöt, nincs ezzel gondom, nem kell extra vitamint beleerőltetnem.