2013. március 29., péntek

Halálos kullancs



Amikor múlt hét hétfőn szegény Totónk elment, azt hittem, sosem fogom megtudni, mi okozta a halálát. Nagyon megrendített és megsírattam az elvesztését. A kertben temettük el, a Kis Barna mellé. S bár a gyerekek is jelen voltak a "szertartásnál" - azt akartuk, hogy ők is tudják, Totó nincs többé, nem szimplán elveszett, nem fog visszajönni, hanem a halál is az élethez tartozik -, túl fiatalok még ahhoz, hogy megértsék ennek a lényegét. Sophie másnap, amikor kutyaugatást hallott, azt mondta, hogy Totó bent van (a házban), illetve a mosógép mellett kereste, ahol a kutyus gyakran védett zugot talált. Zsebi is megkérdezte a héten, hogy Totó hol van? Boldogan kiáltanak fel, ha meglátják a fényképét, akár a blogomon, akár az újságban.

Csak egy nappal később, hogy Totót eltemettük, egy barátunk megemlítette, hogy kullancs is okozhat halált egy állatnál. A neten rákeresve találtam rá a paralysis tick (Ixodes holocyclus) néven emlegetett kullancsra (magyar nevet nem találtam), mely háziállatoknál (is) előbb bénulást, majd halált okozhat. A kullancs nevére rákeresve sokkoló volt látni, hogy a google első találati eredményként a saját önkormányzatunk területén található állatkórház nevét dobta ki egy részletes leírással arról, hogy milyen veszélyes vérszívóról van szó.

A kullancsról, mint problémáról egyébként is tudtam, sajnos rendszeresen húzom ki őket magamból vagy valamelyik családtagomból. Totóból aznap reggel húztam ki egyet, amikor odamentem hozzá megnézni, hogy van és megsimogattam. A szája mellett volt egy, már megszívta magát. Arról viszont nem tudtam, hogy létezik ez az idegmérget termelő fajta, mely egy kutya (vagy akár macska) halálát okozhatja! Mint a Pittwater Animal Hospital leírásból kiderült, mi az egyik legjobban fertőzött területen élünk. Ha a kullancsot nem húzzák ki időben vagy az állat nem kap kezelést a mérgezés okozta tünetek legkorábbi jelentkezésénél, az állat már valószínűleg maradandó károsodást kap vagy menthetetlen.
A kullancsfertőzést 100 %-osan nem lehet elkerülni, de a kockázatot különböző módszerekkel, illetve azok együttes alkalmazásával jelentősen le lehet csökkenteni. Mindennél fontosabb azonban, hogy az állatot MINDEN NAP ellenőrizni kell, hogy van-e benne kullancs!
Nálunk annyira gyors lefolyású volt a mérgezés, hogy a korai jeleket észre sem vettük, amikor meg már igen,  valószínűleg már túl késő lett volna a folyamatot visszafordítani.

Amikor rájöttem, mi történt a kutyusunkkal, az információt szétküldtem a Facebookon, többek között a helyi újságnak, a Manly Daily-nek is, ahonnan szinte rögtön kaptam választ. Ennek az eredménye a fenti képen látható cikk, mely e hét szerdán jelent meg.

És tudjátok, mi a legmegnyugtatóbb az egészben? Csütörtökön elmentem a közeli állat kereskedésbe, hogy magot vegyek a tyúkoknak és a hirdetőtábla tetejére ki volt tűzve a Totós cikk.
Ez volt a cél, hogy az információ terjedjen, az emberek tudjanak arról, hogy létezik ez a veszélyes kullancs.
Van, aki csak 10 km-ről arrébb költözik erre a környékre és gőze nincs a problémáról. Az elmúlt szűk két hétben azonban rengeteg fatális esetről hallottam. Szomorú, hogy ezen esetek ellenére a kullancs nincs a köztudatban.

További információ:
Lyme-kór Ausztráliában is van.
Ez a fajta kullancs Magyarországon tudtommal nem létezik, forrás innen.
Wikipedia
Pittwater Animal Hospital a kullancsról

2013. március 22., péntek

2013. március 18., hétfő

Gyilkosság a baromfiudvarban

Már a reggel is furcsán indult: a kutya nem ugrált. Láthatóan örömmel csóválta a farkát, de elmaradt az a szokásos "jaj, de jó, végre felkeltél, úgy örülök, hogy látlak, reggelit kérek, simogass meg, játsz velem" típusú lelkesedés, amit csak egy 7 hónapos, drótszőrű kis korcs kutya tud kifejezni. 
- Mi van veled? - kérdeztem tőle meglepődve, de csak a hátára feküdt és vágyakozó szemekkel simogatásra nyújtotta a hasát. 
A tyúkok is másképp kotkodáltak, mintha folyamatosan tojást tojt volna valamelyik. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Mégis, elhessegettem a gondolatot, a rossz érzést. Ugyan mi baj lehetne?
Csak reggeli után mentem le, hogy megetessem őket. A madarak nem az udvar sarkában álltak, ahogy szoktak, türelmetlenül várva a rutin gabonát, hanem egy kicsit beljebb csoportosultak.
- Vajon hol vannak a csibék? És Kis Barna? - futott át az agyamon.
Ekkor láttam meg a testet. Ott feküdt, élettelenül az udvar közepén. A kakas, a tyúkok, a kacsa, mind ott álltak körülötte és csipkedték az élettelen kupacot.
- Ó, nem! 
Szívem összeszorult és a férjemért kiáltottam.
A tyúkólhoz mentem és Kis Barna után kutattam: vajon bent van az ólban? Nincs ott. Erről jön a csipogás, hol vannak a csibék? Mind a négyet megtaláltam a lábakon álló tyúkól alatt. Gyorsan összeszedtem őket és a régi helyükre, a Nagy Kalitkába tettem őket. Ott biztonságban lesznek. 
Férjem közben leért, Zsebit is hozta. Én már az udvarról kérdezem:
- Ugye nem a Kis Barna?!?
A szinte csupasz földet mindenütt tyúktoll borította. 
A madár feje hiányzik. Bízom, remélem, hogy nem a kotlós fekszik előttem, hanem Ginger, a szabadlelkű, magányos tyúk, aki egy hónap alatt sem volt képes beilleszkedni a csapatba és mindig a maga útját járja. De valahol mégis tudom, hogy hiába minden remény, Kis Barna nem hagyná magára a csibéket. Ha nem ő lenne ebben a szörnyű helyzetben, most is a csibékkel lenne. Ahogy az elmúlt három hétben oly gyönyörűen nevelte a kis sárga csemetéket, hogy öröm volt nézni őket. Előző nap lenéztem a teraszról és ott feküdt a rozmaring bokor előtt, porfürdőt vett. A négy kis csibe pedig mellette heverészett. Nézték a mamát és utánozták. Kis Barna tökéletes kotlós volt. Azt hittem, ő lesz a mi örök kotlósunk, aki sok-sok csibét fog felnevelni. Aki mindent megad a csibéknek, amit ő maga nem kapott meg, mert olyan korán került hozzánk. Csibeként. 

Hogy mi történt? Soha sem fogjuk megtudni. Ginger eltűnt. Vajon él még? Talán egyszer hazajön. 
A csibék egész nap az anyjuk után csipogtak. Árvák lettek. 
A kakas ma többször is riadót fújt és az összes madár, még kacsa is, felment a tyúkólba. Fényes nappal üres lett az udvar. 
Mi volt az? Mi ölte meg Kis Barnát? Milyen állat az, amelyik csak a fejét vitte el, a testet ott hagyta? 
Még mindig sokkol, hogy Kis Barna nincs többé és ilyen szörnyű véget ért.
Egyfelől biztos vagyok: az életét áldozta a csibéiért. 



R.I.P.

Aznap éjjel a drága kutyusunk is meghalt :(((((((((((((((((((((((((((((((((((((

2013. március 15., péntek

Totó

Bemutatom Totót:



6 hónapos kan, Maltese - Jack Russell és Mini Foxi keverék. Bár kifejezetten kinti kutyának neveljük, zsivány módon mindig keresi az alkalmat, hogy besurranjon és valami puhára feküdjön. 
Őt is paleon tartjuk: csak valódi húst és csontot kap. Hozzátegyem, olcsóbb is, mint a "kutyaeledel". 
Csak daddyre hallgat, engem meg játszópartnernek tekint. Sophie nyúzza, ahogy tudja, ő meg hagyja. Zsebi még egy kicsit tartózkodó vele. 
Összességében egy nagyon jópofa kutya, szeretjük :)

2013. március 14., csütörtök

Gyarapodó baromfik

Sok-sok próbálkozás után, végre sikerült! Az egyik tyúkunk, akit csak Kis Barnának hívunk, sikeresen kikeltett néhány tojást. Igaz, a 11-ből csak 4 maradt meg, de mi ennek is nagyon örülünk :) Nem is tudom, mit csináltunk volna, ha mind a 11 kikel...

Az elsőszülött :)





A másik még meg sem száradt.

4 nap után át lettek költöztetve a kotlós dobozból, továbbra is elkülönítve a többi baromfitól. Itt már látszik a tollazatuk is.

Így néz ki a lakóhelyük.

Az alvóhelyük egy műanyag virágcserép, amire bejáratot vágtam. Kicsinek látszik, de a kotlós is befér. A cserép tetejét, mivel lyukak voltak rajta, egy szétesett szemetes tetejével borítottam le. Pont passzolt.
Nagyon boldok csibék és nagyon gondoskodó kotlós :) Minden csibének így kellene felnőni. 

A csibék egyébként nem ugyaolyan fajtájúak, mint a mama, az ő saját tojásai nem keltek ki. A kakas Rhode Island Red, a többi tyúkunk pedig Rhode Island, illetve Isa Brown fajtájú. Majd később kiderül, hogy a csibék milyenek :)

Amióta a képek elkészültek, az egész családot átköltöztettem a baromfiudvanak egy elkülönített sarkába, ahol több a helyük. Továbbra is a virágcserépben laknak. Ma két és fél hetesek.

2013. március 13., szerda

Februári képek

 Sophie a bababölcsőben :)

Festenek a művészek


Zsebi festményei:

Ez egy kalózhajó 

Ez is 




Gyurmáznak, házi készítésű gyurmával: