The Help - A segítség

Se a könyv nem új, se a film, de az előbbi csak most került a kezembe és pár nap alatt el is olvastam, ezért friss élményeim birtokában gyorsan le is írom a gondolataimat.
Ha Az éhezők viadaláról azt írtam, hogy a film jobb volt, mint a könyv, akkor most az mondom, hogy a könyv jobb volt, mint a film :) Pedig a film is nagyon tetszett.

A történet a '60-as években játszódik, Mississippi Jackson nevű városában.
Hogy történelmileg el tudjuk helyezni magunkat: Martin Luther King és J.F. Kennedy időszakáról van szó, amikor a hírhedt Ku Klux Klan még a napi rettegés része, amikor a fehérekre és a feketékre külön törvények vonatkoznak, amikor a néger szó még nem számított politikailag inkorrekt szónak, hanem a megvetés egyik szinonimájának számított.

A középrétegű fehérek életét a szép, kertvárosi ház, eltartott feleségek és egy fekete szolgáló jellemezte, aki bár "piszkosnak" számított, s akivel még egy asztalhoz sem ültek el, nem csak főzött és a házat tartotta rendben, hanem a fehér gyerekeket is nevelte.

De milyen volt az élet a feketék szemszögéből? Erre kíváncsi az újságírói ambíciókra törő Miss Skeeter is, aki az egyetemet befejezvén hazaköltözik a szülei házába.
A témában való kutakodás nem veszélytelen: nem csak politikailag forrongó, de az általános morállal is ellentétes.

Ellentétben azzal, hogy a regények általában egyes szám első vagy harmadik személyében íródnak, itt a cselekményt üdítő módon nem egy, hanem három személy (a fehér Miss Skeeter, valamint a fekete Aibileen  és Minny) plusz egy mesélő szemszögéből ismerjük meg.
Nem tudom, vajon a magyar fordítás milyen és mennyire sikerült visszaadni annak a hangulatát, hogy a három mesélő közül kettő a fekete szolgáló és az ők különlegeses nyelvezetüket használja, összevonásokkal, dupla (ill. sokszoros) negatívval (az ilyenekért érdemes és csodálatos a könyveket eredetiben olvasni); a fordítónak nem volt könnyű dolga.

Remekül megírt könyv, szép leírásokkal, jól megírt párbeszédekkel, lendületes cselekménnyel. Az a fajta, amit nehéz letenni, megmosolyogtató és szomorú részletekkel. Az ember még napok múlva is a történet révületében él.
Nem volt az a hatvanas évek olyan idilli, mint a látszat mutatja.

Mind a könyvet, mind a filmet elolvasásra, illetve megnézésre ajánlom.