Tavasz van....

már legalább július, vagyis a tél közepe óta. Csak eddig nem volt időm feltenni a képeket.

Az idei tél - a tavalyihoz képest - szerintem elég enyhe, még akkor is, ha az éjszakák néha "nagyon" hidegek. Igazából nem tudom mennyire, mert ha hideg van, már nem megyek ki a házból :)))

A növényeinknek azonban ez meg sem kottyan, az eperfa már az új leveleket hozza, a levendula, rozmaring virágba borult, és már a szőlőt sem lehet metszeni.
Délelőttönként olyan jó meleg van a teraszunkon, mintha nyár lenne - miközben az utcafronton vagy lent a völgyben még fázósan magamra kell húzni a kardigánt, mert fúj a szél. A teraszunkon viszont mindig más az időjárás, mint bárhol máshol (kivéve az esőt: ha máshol esik, itt is). Télen a teraszunk meleg és szélmentes, nyáron viszont hűvös és szeles. Jól is esik az a döglesztő forróságban :)

Álljon itt néhány kép a kertünkből:

Őshonos ibolya

Eperfa

Fűszerek (menta, almás menta, ananász zsálya)

Kék áfonya (ősszel ültettük)

 Nárciszok júliusban...

... és augusztusban (májusban ültettem őket)

 Rozmaring

 Levendula

 Mikulás-virág (bokor)

Választások

Ausztráliában szombaton voltak a választások, ahova el is kísértük a család egyetlen választójoggal rendelkező tagját.

Nagyon kíváncsi voltam, itt hogyan is zajlik az ilyesmi.
Mint VargaK oldalán már olvashattuk, a választójog nem csak jog, hanem kötelesség is. Vagyis kötelező választójog van :) Ha nem élsz a választójogoddal, büntetést kapsz.

Szóval, mi is elmentünk választani.


Először is, itt nincs választási cédula, amit előre megkapsz, hogy melyik körzetbe tartozol, hova kell menned, stb. A médiából értesülsz a dátumról, na meg küldenek egy címzés nélküli ismertetőt, amit mindenki postaládájába bedobnak. 


Az egyik közeli iskola felé vettük az irányt, de nem a legközelebbit és még csak nem is a mi körzetünkben lévőt, hanem azt, amelyik a legközelebbi Bunnings barkácsáruház mellett van. Már csak azért is, mert ott is dolgunk akadt :)
A kapunál Labour párti szórólapos fickó álldogált és szórólapot nyújtott annak a kezébe, aki elfogadta. Hm, szóval itt nincs média csend? Nincs. Férjem közölte, hogy ő egy másik pártot keres, mire a fickó rámutatott egy ifjú hölgyre, hogy nála van az a fajta szórólap...
Hm... na, ez nem tűnik valami titkos szavazásnak, ha az ember már a kapuban hangosan kijelenti, melyik párt szórólapját keresi...!
A szórólap egyébként olyan információkat tartalmazott, hogy ha arra a pártra szavazol, akkor mit kell beikszelni a két űrlapon. 


Az iskola tornatermének kb. a közepe táján egy oszlopban volt elhelyezve 3 vagy 4 iskolapad, mögöttük egy-egy fő, előttük egy-egy vaskos fűzött könyv. Egy ilyen asztalhoz vettük az irányt, párom bemondta a nevét, a kis hölgy pedig kikereste a nevét a könyvből, amely tartalmazta a címét is. Nem kért semmilyen igazolást, jogsit vagy útlevelet bemutatásra, az egész csak bemondásra ment. A név mellett húzott egy csíkot, mellyel bejelölte, hogy az illető eljött szavazni. Megkérdezte, hogy aznap elment-e már valahova szavazni, majd a nemleges válaszra adott egy hosszú fehér papír"lepedőt" és egy kisebb, zöld színű papírt szavazni. Míg a férjem a szavazófülkék felé vette az irányt, én kifaggattam a kis hölgyet: ugyan honnan tudják, hogy valaki már volt aznap szavazni vagy sem? Csak azért, mert nemet mond, még nem biztos, hogy igaz is, ugye. 
A helyzet az, hogy a választás végén az összes, Arany Oldalak vastagságú könyvet számítógépen feldolgozzák, így összesítik a csíkokat, hogy ki volt szavazni. Ha egy név egyszer már pozitív jelölést kapott, a másodikra már hibát jelez a rendszer, és az illető büntetést kap. 
Az egésznek ugyanakkor előnye, hogy bárhol szavazhatsz.


Ez idő alatt férjem már be is ikszelte a papírokat. A fülkék egyébként a fal mellett sorakoztak, de egyáltalán nem egy függönyös öltözőfülkeszerűséget kell elképzelni, inkább csak olyan reptéri egymás melletti telefonállomásokat, ahol csak egy-egy fül van az asztallap két oldalán. 

Hogy én is tegyek valami hasznosat, a nagy lepedőt magam hajtottam össze, hogy bele lehessen dobni a kijáratnál elhelyezett két láda egyikébe. Az egyik felé az volt írva, hogy "fehér", logikusan azért, mert oda kellett dobni a fehér színű (lepedő) cédulát, a másik fölé pedig "zöld", ami nem azt jelentette, hogy a Zöld pártra adott szavazatokat külön gyűjtötték, hanem a zöld színű cetliket kellett odadobni. 
A fehérrel egyébként a szenátusba kerülő pártokra / jelöltekre szavazhattál, a zölddel pedig a parlamenti jelöltekre. 
Miután én a fehér cetlit bedobtam, férjem lelkesen követte volna a példámat a zöld cetlivel - persze ugyanabba a dobozba, de szerencsére sikerült megakadályozni, hogy egy érvénytelen szavazat szülessen :) (ha ez az lett volna). 


Hát, ennyi volt a szavazás, kb. 5 perc az egész, még annyi sem. Nem kellett sorba állni a fülkére (volt belőle bőven), nem volt választóbizottság, csak jó néhány szavazó.

Még egy fontos dolog: hogyan él választójogával az, aki épp külföldön van? 
Nos, mivel anyósomék épp külföldön vannak, erre is tudok válaszolni: előre.
Anyósom a megfelelő helyen jelezte, hogy az adott időpontban nem tartózkodnak az országban. Levélben megkapták a szavazócédulákat, amit ők kitöltöttek és egy harmadik személlyel aláírattak egy nyomtatványt, hogy a cédulákon valóban ők és nem más élt a szavazójogával. Majd az egész paksamétát postán visszaküldték. Mindezt kb. már 2 héttel ezelőtt megtették. 
Ennyi.


A választás végleges eredménye még nincs meg, de a jelenlegi állásról Eszter blogján már lehet olvasni.

Zsebi júliusban

Egy kicsit nehéz erről most írni, lassan 3 hét távlatából, amikor naponta történik valami új, van valami sikertörténet. 

Kezdjük azzal, hogy új fogak nem nőttek. Magasságra viszont biztos nőtt, mert az asztalhoz viszonyítva ez egyértelmű. Arról is látszik, hogy egyre többet pipiskedik, mert úgy már le tud venni az asztalról dolgokat. Még egy pohár vizet is, ha arról van szó. 
Pohárból egyébként már profin iszik, teljes biztonsággal, akár van füle a pohárnak, akár nincs. Sőt, palackból is nagyon ügyesen iszik, ami számomra azért nagy szó, mert emlékszem, nekem még kisiskolásként is problémát jelentett, hogyan igyak a palackból anélkül, hogy ne keltenék vákuumot. Igaz, akkoriban még üvegből készültek a palackok (vissza is kéne rájuk állni környezetvédelmi okokból). 
Néha akkor is pipiskedik, amikor semmi oka rá, csak a saját maga szórakoztatására.
A lába is nőtt, mert már a második generációs cipőit is kinőtte. A mostani mérete az 5-ös, ami 13,4 cm-nek felel meg.
A kisautóját, vagy nem is tudom hogy hívják ezt a járgányt, mert úgy néz ki, mint egy kormánnyal rendelkező gördeszka, nagyon ügyesen tudja most már hajtani. Ráül teljesen egyedül és két lábbal hajtja. Kijön vele a konyhába és a teraszra is, szóval szereti használni. 

A fogmosással sajnos hadilábon állunk, mert továbbra sem engedi, hogy én mossam meg a fogait. Csak és kizárólag ő nyúlhat a saját szájába! Erre pedig a gyerekfogkefe nem alkalmas, csakis a felnőtt fogkefe. 
Érdekes dolog ez, mert emlékszem, amikor én gyerek voltam, akkor odáig voltam meg vissza azokért a felnőttes dolgokért, amik az én méretemben voltak. Igazi támlás szék, de mini változatban, mini konyha, mini edények, mini poharak és tányérok, stb. Talán ezért is szerettem az óvodát annyira, mert akkoriban még nem volt mindennapos, hogy ezek a dolgok a gyerekszoba részét képezzék. Az oviban viszont mini székek voltak, mini asztalokkal, mini wc volt a mosdóban és mini konyhában lehetett főzőcskézni. 
Egyszer a BNV-n láttam egy igazi szekrénysort, mini változatban és sokáig arról álmodoztam, milyen klassz lenne, ha nekem is lenne egy ugyanolyan.
Zsebi ezzel szemben mintha nem lenne ennyire a mini felnőttes dolgok bűvöletében. Neki az igazi kell! Igaz, játszik a kis ikeás edényeivel, de azért azok korántsem olyan érdekesek, mint a mami igazi edényei. Ezeket imádja kipakolni a konyhakőre vagy behordani őket a nappaliba. 
Tisztában van azzal, hogy melyik telefon vagy távirányító az igazi és melyik nem. Nem lehet átvágni.
Telefonálni továbbra is imád. Az én mobilom után annyira nem érdeklődik (talán mert azzal kapcsolatban engedékenyebb vagyok és néha odaadom neki?), azonban a daddy régi és új mobiljának megszerzése valami mérhetetlen örömmel tölti el. Az egyiket ki kell hajtani, a másik alsó-felső lapjait egymáson el kell csúsztatni. Az enyémet is csúsztatni kell, csak máshogy, még sem olyan érdekes, mint a daddyé. 

Zsebi szívesen osztja meg a dolgait velünk. Van, hogy amit eszik, abból megkínál egy falat erejéig, kérés nélkül. Ugyanakkor, ha elkezdek enni egy almát, akkor kiköveteli magának, hogy azt ő akarja enni. Pedig magától is elveszi, ha kell.
Reggelente mindig felültetem a konyhapultra és onnan nézi, ahogy a müzlit elkészítem. Miközben a gyümölcsöket felvagdosom, ő is eszik belőlük. Néha még a fél müzlijét is megeszi csak úgy szárazon, mire mindennel elkészülök. 
Az evéssel továbbra sincs semmi gondunk. Hús, zöldség, gyümölcs - minden jöhet. Az új dolgok is. Sajnos a kenyeret is szereti, nagyon, pedig annak fogyasztását szeretném visszafogni.
Az ételek mennyiségénél bizony számolnom kell vele is, mert elég jelentős mennyiséget meg tud enni. Az már nem elég, hogy a húsból majd eszik a mienkből, mert akkor nekünk nem elég a mennyiség :)
Inni vizet és teát szokott. A teát az én bögrémből szokta inni, vagyis ízesítés nélkül, egy kis citrommal issza ő is, langyosan vagy hidegen. 

Legyen elég egyelőre ennyi, mert nemsoká megírom úgy is, hogy mennyit fejlődött a 17. hónapban. 

A Magyar piknikről

Még mindig az elmaradásomat pótolom, ezúttal a júliusi Magyar piknikről szeretnék beszámolni.
Mert természetesen elmentünk, nagyon jól éreztük magunkat és más rendezvényre is el fogunk menni.

Július 25-én volt a Magyar Piknik a Cserkész Szövetség rendezésében. 
Még soha nem voltunk itt, de most - a lángos és a krémes kedvéért - bevállaltuk ezt a hosszú utat.
Tőlünk ugyanis elég távol esik a hely, talán egy órát autóztunk odáig. 

Amikor megérkeztük, épp szemerkélt az eső. Szerencsére nem annyira, hogy elrontsa a hangulatot és esernyőre sem volt szükség. 
Először feltérképeztük a piknik területét, mi hol található, hol mi kapható. Volt néhány stand, ahol helyben kellett fizetni, más standoknál, így például a lángososnál, a sült kolbásznál és a gulyáslevesnél viszont jeggyel. 
Krémes sajnos már nem volt, erről lemaradtunk, de a többi finomságot megkóstoltuk.

Gulyásleves

 Lángosos

A piknik helyszíne

 Zsebi önállóan is körbejárt és mindent, mindenkit alaposan megnézett

Még a masszírozás is érdekfeszítő volt.

Hát még a bábszínház! Főleg a színfalak mögött.

És persze új ismeretségeket is kötött.

Gabi kérdésére válaszolva kiegészítem a fentieket az alábbiakkal:

Szerintem a hagyományos magyar kaják nagyon finomak voltak, többségében vissza tudták adni a hazai ízeket. A gulyásleves például nagyon ízlett. A sült kolbász nem volt az igazi - de ezt otthon is sokféleképpen készítik el. Itt én még nem kaptam olyan igazi, jó fajta, magyar kolbászra emlékeztető kolbászt. Steve-nek ízlett és megjegyezte, hogy ahhoz képest, hogy ez is és a német kolbász is disznóhúsból készül, milyen óriási a különbség (van egy német bolt a közelünkben, ahol házi német kolbászt is árulnak és bár elég drága, időnként szoktunk venni).
Persze megígértem neki, hogy legközelebb, ha hazamegyünk, meg fogja kóstolni az igazit :)

A lángos is finom volt, bár azt nem értettem, hogy miért vágtak a közepén két bemetszést. Otthon ezzel szemben a közepén jó vékony a tészta, így ott ropogósra sül, míg a széle finom puha lesz. 


Kürtös kalácsot most nem vettünk, de az rendszeresen van a Narrabeen vásárban és nagyon elégedett vagyok vele. Olyan íze van, amit otthon sem tudnak mindenhol produkálni.


Lehetett kapni sós kiflit is, abból is feltankoltunk talán 6 db-bal, gondoltam, jó lesz reggelire. Hát, reggelire talán 1 maradt, a többit Zsebi és a férjem felfalta :) 
A kiflit hiányolom itt, hiába ugyanaz a tészta, mint a zsemle esetében, azért az mégiscsak más. Bár az is igaz, hogy a magyar péksütemények hiánya megkönnyíti a paleo étrend betartását ;)


A magyar ízekkel kapcsolatban mindenképpen meg kell még említenem Laci, az ízvadász főztjét. Egyszer náluk vacsoráztunk és Laci húslevest készített, túrós tésztát halpaprikással, valamint madártejet. Ez utóbbit fruktózzal cukor helyett, mert tudja, hogy nem eszünk cukrot. 
A húsleveshez rizstésztát főzött, és állíthatom, hogy maximálisan bevált ez a megoldás. A rizstészta teljesen hozta a cérnametélt élményét. Még a hossza is :)))
A túrós tészta halpaprikással pedig, hmmmm...! Nagyon finom volt! Nem tudom, milyen halból készítette, de az ízek tökéletesek voltak! Ebből is látszik, hogy értő ember itt is el tudja készíteni az igazi magyar fogásokat. 
Véleményem szerint van jó néhány olyan magyar étel, amit "el lehet adni" az ausztráloknak úgy, ahogy vannak, az eredeti ízesítés szerint, anélkül, hogy "ausztrálosítva" lenne.
Sajnos, Laciék már hazamentek, így a további ízorgiákból már kimaradok. 


A piknikről kifele menet időközben felállítottak egy standot, ahol magyar termékeket lehetett venni: csemegeuborkát, Erős Pistát, Édes Annát, Globus mustárt, szilva, meggy és cseresznye befőttet. Vettem is egy üveg uborkát (hamar elfogyott), egy nagy tubusos mustárt (ez is) és mindegyik befőttből egyet. A szilvát hamar megettük, a többit még tartogatom. 


Szóval a magyar pikniket, mint említettem, az itteni magyar Cserkész Szövetség szervezte. Nem sok helyi szervezet van, amelyik magyar eseményeket szervezne, pedig ezt nem ártana a magyar konzulátusnak is támogatni, mint a magyar kultúra terjesztése. A Szövetség több más, magyar vonatkozású rendszeres programot is szervez, tart.
Ilyen például a Maci Klub, ahova pici gyerekeket várnak. Meseolvasás van, játék, stb. 
Van magyar iskola, ahova óvodás kortól 6. osztályig lehet járni. Ez egy magán kezdeményezés, az állam $30-ral támogatja évente. Ez az iskola tulajdonképpen a vasárnapi iskolának felel meg, azzal a különbséggel, hogy szombatonként délután van :)
A 7-12. osztályosoknak is lehetőségük van magyarul tanulni, azonban nem a hétvégi iskolában, hanem egy rendes, állami nyelviskolában, a Bankstown Girls High School-ban.  Ugyanúgy működik, mintha a saját iskoládban tanulnál egy idegen nyelvet, csak ez az idegen nyelv a magyar. Teljesen állami iskola, ingyenes és a magyar nyelvet választhatod, mint érettségi tárgyat.
Sajnos nagyon kevés magyar gyerek van és az a hír járja, ha nem lesz több gyerek, akkor 2013. lesz az utolsó évfolyam, aki érettségizhet. 


A Cserkészek szerveznek még a cserkész programokon kívül Anyák napi ünnepélyt, Szent Erzsébet napi búcsút, bálokat ééééééééés a legfontosabb, Mikulás Estet! Ez utóbbit biztosan nem fogjuk kihagyni, mert szeretném, ha Zsebi megszokná, hogy már pedig a Mikulás december 6-án jön és a rossz gyerekek virgácsot is kapnak! :)


Ennyit egyelőre a cserkészekről, biztos fogok még róluk, illetve a programjaikról hírt adni. 


A pikniket elsősorban magyarok látogatták, de azért sok angol szót is lehetett hallani. Ennek elsősorban az az oka, hogy a vegyes házasságok miatt sok ausztrál is látogatja a rendezvényt. Találkoztunk olyan magyarokkal is, akik már itt születtek és bizony már 50-60 évesek, de ennek ellenére nagyon szépen beszélnek magyarul. A kiejtésük alapján egyáltalán nem gondoltam volna, hogy nem Magyarországon születtek. 


Hogy az ausztráloknak ízlik-e a magyar konyha? Nem tudom megmondani. Én magam sem próbáltam még az ausztrál barátainkat olyan étellel megkínálni, amitől feltételezem, hogy megijednének, vagy legalábbis nem aratna túl nagy sikert. A rakott kelt szeretni szokták, szerintem a lecsó is sikert aratna (a férjem imádja) vagy a szilvás gombóc. Pár napja krémessel kínáltam a vendégeinket, amit szerettek, de meg van ennek az ausztrál változata (vanilla slice), így sok újdonsággal nem találkoztak.
Szívesen válaszolok egyéb kérdésre is, csak tegyétek fel, megválaszolom :)





A piknik után az Ikeába vettük az irányt, ami hazafele épp útba esett (mondom én, hogy messze volt a piknik :) ). Férjem mindig azt mondja, hogy ha nekem honvágyam van, csak elmegyek az Ikeába. Ez persze nincs így, de azért jól hangzik :)

 Hordozás Ikea módra

Zsebi teszteli a bútorokat.

 A billentyűzet már ismerős...

 És persze a gyerek részleg, ahol legalább kétszer annyi időt kell eltölteni, mint az áruház maradék részén összesen

A Fülöp-szigetekről

Júniusban több, mint két hetet a Fülöp-szigeteken töltöttük.

Hogy milyen volt?
Jó.
Bővebben?
Nem jó

Már alig vártam, hogy megint itthon legyek, egy civilizált országban, ahol nem szemétdombokat látok mindenhol magam körül,  ahol normálisan lehet enni, van mindenféle zöldség és saláta, és az ételeknek valódi ízük van. 
De ne szaladjunk nagyon előre.

A Fülöp-szigetek Dél-kelet Ázsiában található, Kínától, Tajvantól délre, Malajziától keletre. Több, mint 7000 sziget alkotja az országot.
Fővárosa Manila - mi is ide érkeztünk Sydneyből, majd 2 óra múlva folytattunk utunkat Cebu városába. 
Ceburól talán a legfontosabb információ, hogy itt halt meg Ferdinand Magellan, aki a Föld első körbehajózásáról híres. Valójában ő maga nem tette meg ezt a jelentős utat, hisz itt megölték, csak a hajói. 


A Fülöp-szigeteket a spanyolok gyarmatosították, ennek megfelelően néhány spanyol eredetű család a mai napig jelentős befolyással van az ország életére. A spanyol befolyás megjelenik az építészetben, egy kicsit az étkezésben, valamint a vallásban: a lakosság több, mint 80%-a római katolikus.


A filippínók mai, mindennapi élete azonban már erős amerikai befolyás alatt van. 
Szerintem nincs még egy olyan ázsiai ország, ahol annyi elhízott ember lenne, mint a Fülöp-szigeteken. Coca-cola, Pepsi, gyorséttermek tömege és bevásárlóközpontok. Ez utóbbiak száma és látványa erős kontrasztban van az óriási szegénységgel és káosszal, ami az országot jellemzi.

Cebu egy hatalmas viskóváros, jó néhány toronyépülettel, melyek szállodáknak, irodáknak adnak helyet. Az egymás hegyére-hátára épült, általában egy emeletes házak zöme fából épült, bádog tetővel. A jobb módban élő családok házai olyan betonblokkból lettek felhúzva, hogy abból a cementmennyiségből Ausztráliában fele annyi blokkot gyártanak. (Az üreges blokkok persze ki vannak öntve betonnal és meg vannak erősítve acéllal - de akkor is...!)
Ezek a házak minden esetben magas kerítéssel vagy fallal vannak körülvéve, tetejükön összetört üvegpalackokkal, szilánkokkal. 
Azok a nyugati emberek, akik szintén a városban élnek, a nyomortól kissé távolabbra, az egyik hegytetőn laknak. E területnek a megközelítése csak egy zártkörű golfklub két kapuján át lehetséges. 


Közlekedés:
Jobb oldali közlekedés van, nagyon kevés közlekedési lámpával. A záróvonal csak dísznek van felfestve - szükség esetén minden további nélkül áthajtanak a szembejövő sávban. Olyan személyes tapasztalatom is volt, amikor a két sávot zöldsáv választotta el, ennek ellenére átmentek az autósok a szembejövő sávba, hogy egy nagy teherautót megelőzzenek.

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Jellegzetes filippinó jármű a dzsipni (jeepney). Ez úgy néz ki, mint egy kisebb haszonjármű, amit átalakítottak személyszállításra. Hátul hiányzik az ajtó, így menet közben is fel lehet szállni (meg is teszik), belül pedig a két hosszanti oldalon padok vannak elhelyezve. Állni a járműben nem lehet, csak ülni. A vezető mellett ül általában a "kalauz", aki az úti-díjat szedi. Ha nem ül ott senki, akkor a sofőrnek kell fizetni. 

A dzsipnik eredendően jeepekből lettek átalakítva, melyeket az amerikaiak hagytak az országban a II. világháború után. Rengeteget.

Másik jellegzetes közlekedési eszköz a tricikli (tricycle). Ez esetben a motor lett átalakítva több ember szállítására, miközben az egész jármű fedett lett. Egy tricikliben nem csak egy, hanem akár 3 embert is szállítanak. 

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Mi egyik különlegességet sem próbáltuk ki (szerintem ez max. hátizsákos turistáknak ajánlható), helyette mindenhova taxival közlekedtünk. A taxi nagyon olcsó. Egy kb. 10 perces út általában 50 pesoba került, ami kb. $1.35-nak (kb. 216 Ft) felel meg. A szállodai taxi kb. másfélszeres áron dolgozik, úgyhogy ezzel csak kivételes esetben éltünk (talán egyszer...).
A szállodában is és a bevásárlóközpontoknál is jellemző, hogy mielőtt beszállsz a taxiba, egy biztonsági őrtől kapsz egy "panaszcédulát". Ezen rajta van a taxi rendszáma, így ha valami probléma merül fel a taxissal vagy véletlenül az autóban felejtesz valamit, e cédula segítségével a taxi beazonosítható. 
Előfordulnak olyan esetek, amikor a taxis nem használja - nem akarja használni a taxiórát. Ilyenre akkor lehet számítani, ha pl. a kikötőbe érkezik az ember. Az ottani taxisok, mint a keselyűk, rászállnak az emberre és jócskán a szokások sarcon felüli áron akarnak téged bárhova elvinni. Jó tisztában lenni ilyenkor az árakkal. Mi Bohol szigetéről érkeztünk vissza, amikor a taxisok 500-300 pesos ajánlatokkal kezdtek el bombázni. Pár nappal korábban a szállodai taxis hozott minket a komphoz és ő kért 150 pesot. Ebből következik, hogy a normális ár kb. 100 peso lett volna. Mi nem hagytuk magunkat (nyugati turistáktól pedig vérszemet kapnak), és távolabb akartunk taxihoz jutni. Két fickó annyira ránk szállt (még egy taxi jelzés  nélküli autóhoz is odavittek volna), hogy a rendőrök figyelmét is felkeltette. Végül ők szabadítottak meg minket a keselyűktől. (Végül 150 pesoért vitt minket egy taxis vissza, de útközben még fel akarta strófolni a kialkudott árat). 

Bevásárlóközpontok:
Sok van belőlük. A szállodánkban ki volt rakva egy tábla, hogy a helyi nevezetességek időben milyen messze vannak tőlük. 10 látnivalóból 6 bevásárlóközpont volt...
Az egyik legnevezetesebb és legnagyobb üzletközpont az Ayala. Ha jól emlékszem, 3 vagy 4 emeletes az épület, + az alagsor. Bár viszonylag új helyről van szó (talán 10 éves?), elég ronda az épület belülről. Igazából kívülről sem sokkal szebb, de legalább a parkja az, ami sokat emel a fényén. Belülről egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ennyire bénák voltak a tervezők vagy a költségek csökkentése érdekében olyan sok megalkuvásba mentek bele, hogy olyan lett az eredmény, amilyen. Igazából egy '70-es évekbeli szocreál épületre emlékeztetett, néhány modern részlettel. 
Rengeteg olyan márka megtalálható itt, ami még Sydneyben sincs, pl. Marks & Spencer.
Az árak általában magasak, bár valamivel alatta van az ausztrál áraknak. Ez alól kivétel a helyi "állami áruház" részlet, ahol nagyon olcsó termékekhez is lehet jutni, pl. 2 pár gyerek szandált vettem $5 és $7-ért. 
Nagy nehezen megtaláltuk az élelmiszer részleget is. Először is, büdös volt. Nagyon. Másodszor, tele volt cukorral! Több sorban voltak az édességek, cukros üdítők és egyéb cukrozott vackok, mint a többi élelmiszer! A csúcs az volt, hogy egy akció keretében a müzlihez fél kiló cukrot adtak ajándékba :)
Egyébként cukormentes müzlit sem találtam. 


Később ráakadtunk két olyan üzletre, ami nyugati embernek szól: az egyik az Ayalában található és bio termékekre szakosodott. A bio hajfestéktől kezdve a vitaminokon át a zabtejig szinte minden megtalálható itt, amit a témába bele lehet érteni.
A másik üzlet tulajdonképpen nyugati delinek felel meg. Ez a Crossroads-nál található, Tinder Box a neve. Ebben az üzletben gyönyörű sajtokat, felvágottakat lehet venni és rengeteg német terméket. Az üzlet csak egy szempontból okozott csalódást: Cebuban szinte mindenhol van jeges cappuccino, rendesen tejhabbal. A Tinder Box kávézójában azonban egy vaníliafagyis, tejszínhabos italt értenek alatta. Hm, talán mert sok amerikai jár oda? ;)


Amit nagyon érdemes kint venni, az a gyümölcs: banánt (egy nagy fürtöt vettem 18 db-bal 100 pesoért (kb. $2.70, illetve 432 Ft), ananászt, mangót. Turista helyeken természetesen minden egy kicsit többe kerül, így pl. volt, ahol 10-12-15 pesot kértek a banán darabjáért.


Az ételekről bővebben a gasztroblogomon ejtek szót. 


Mivel ez már a második utunk volt Cebuba és elsődlegesen üzleti célból mentünk, egy szállodában szálltunk meg. Nem valamelyik híres lánc egyik felhőkarcolójában (ki akarja látni az épület körülötti nyomort? Mást meg onnan nem látsz...), hanem egy hatalmas kerttel rendelkező, csupán egy emeletes hotelben. Az elején még élveztem, az utolsó napokban már kevésbé... Az ára viszont jóval kedvezőbb volt, mint a nagy szállodáké. 
Kényelemben nem volt hiány, légkondi a szobákban, plazmatévé (ja, felújított Delux szobát választottunk, a felújítatlan szobát még nehezebb lett volna kibírni) millió csatornával. Még ázsiai HBO is volt...
Két nagy medencéje van a helynek, melyekből az egyiket a szállodavendégeknek nem, csak a rendezvények vendégei használhatnak. Az első éjszakát egy olyan szobában töltöttük, amelynek ablaki erre a medencére nyíltak. Rendezvény is volt aznap éjjel. A másnap éjszakát már másik szobában töltöttük...
A másik medence jó lett volna - ha árnyékot is kapott volna. Mivel nem így volt, napközben szinte képtelenség volt használni. Úszni nem tudtam benne, mert mindig Zsebire vigyáztam. Ja, azért volt egy kis gyerekmedence is e nagy mellett, amit Zsebi kb. 10 percig élvezett, utána mindig úgy gondolta, hogy a nagymedence sokkal izgalmasabb :) Félelem nélkül lépett volna a medencébe. 
Egyébként az erkölcsre olyannyira "vigyáznak", hogy még Zsebi sem léphetett a medencébe meztelenül. Nem a vízhatlan pelenkát hiányolták, félre értés ne essék, hanem a fedetlen testrészeket panaszolták. 
A tengerben nem volt ilyen probléma, de azért néha ott is adtam rá egy kis gatyát vagy fürdőgatyát :)
A szálláshoz reggeli is járt. Számomra ez volt a nap legrosszabb része. Pedig éhes voltam, de a reggeli minden esetben szörnyű volt. 


A két hétvégét, amit az országban töltöttünk, a tengerparton töltöttük.
Az első hétvégén összesen három resortban szálltunk meg... na nem mintha ez így lett volna tervezve... :-/
Bohol szigetére utaztunk el a helyi komppal, mely kb. 2 órás út. A kikötőből pedig taxival mentünk el az előre lefoglalt szálláshelyünkre. 
Első ránézésre klassz volt: szobánk egy külön kis bungalóban volt, mely a tengerpartra nézett.

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Az viszont már annyira nem tetszett, hogy mindenki ott sétált el az ablakunk előtt, ráadásul a reggeli szimplán borzalmas volt. Az étterem és a bungalónk közötti partszakaszon kicsi, fedett piknikező házacskák sorakoztak, melyet a helyi lakosság lelkesen és zajosan használt is. 

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Két éjszakát töltöttünk ezen a helyen (elég lett volna egy is...), de csak azért, mert az egyik teljes napot a sziget látnivalóinak felkeresésével töltöttünk. Ehhez annak a taxisnak a szolgáltatását vettük igénybe, aki a komptól a resortig hozott minket. 

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

A taxisokkal mindig mindenhol szigorúan alkudni kell, a szigeten is így tettünk. Megéri.

Vasárnap átköltöztünk egy másik tengerpartra, mely az eredetitől kb. 20 percre található (autóval). Ezt a partot még szombaton lecsekkoltuk a túránk után és megnéztünk néhány resortot is, mielőtt az egyiket lefoglaltuk volna. Ez a part már csak azért is volt szimpatikusabb, mert sokkal több turista volt látható, több étteremből lehetett válogatni, így bíztunk abban, hogy könnyebben találunk az ízlésünknek megfelelő ételeket. Annak ellenére, hogy csak egy éjszakát töltöttünk ezen a szálláson, maximálisan ki tudtuk élvezni az időt. Nem kellett kicsekkolni már 11-kor vagy 12-kor, hanem elég volt délután 2-kor, így volt időnk úszkálni is. Bár az úszás inkább csak azt jelentette, hogy Zsebi beleugrált a medencébe, én meg elkaptam :)

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Hétfőn kb. két órával a komp indulása előtt kimentünk a kikötőbe, de terveinkkel ellentétben még sem utaztunk vissza Cebuba. Számításainkat keresztülhúzta az a tény, hogy aznap ünnepnap volt és mindenki hétfő délután akart visszamenni a városba. Mivel nem tudtuk, hogy ünnepnap volt, nem számítottunk arra, hogy nem lesz jegy egyetlen egy kompra sem... így kénytelenek voltunk még egy éjszakát a szigeten tölteni. 
Hallottunk egy természetbarát resortról, amit korábban nem volt alkalmunk meglátogatni. Kiderült azonban, hogy a kikötőben jelen van a resort egy képviselője, sőt, egy autó is készenlétben áll, hogy a vendégeket egyből a szállásra tudják vinni. A szoba árában pedig benne van a szállítás is oda-vissza. 

Kaptunk tehát az alkalmon és kivettünk egy szobát (bungalót) e resortban is. Nekem akkor is és ma is Robinson jut eszembe a helyről, mintha ő építette volna. Rengeteg fa szerkezet és természetbarát építőanyagot használtak fel a hely építése során. A szállás ára tartalmazta a reggelit, ebédet és vacsorát, gyümölcstálat és ásványvizet a szobában, valamint fejenként fél óra masszázst. A masszázst még aznap este mindketten igénybe is vettük :)
Az étkezések svédasztalosak voltak minden esetben, de összehasonlítva bármely hellyel, ahol korábban jártunk, igen nagy volt a választék. Sokkal inkább a nyugati ember ízlését mutatták, mint a helyiekét, de helyi ételeket is lehetett találni.
Az egész resort gyönyörűen lett parkosítva és rengeteg madárcsicsergést lehetett hallani.
Még egy kis mesterséges sziget is létre lett hozva a közelben, melyet apálykor "száraz" lábbal meg lehetett közelíteni, dagálykor viszont csak úszva vagy csónakkal. 
Volt játszótér is, amit ugyan nem volt időnk kipróbálni, de legalább a gyerekekre is gondoltak. Egyáltalán nem jellemző a játszótér a Fülöp-szigeteken, még a turista helyeken sem.
A resort egyetlen hátránya, hogy nincs a közelben semmi, nincsenek más resortok, éttermek, szórakozóhelyek. De akinek nincs igénye ilyesmire, annak ez a hely tökéletes. Gyerekkel nekünk is az volt és szívesen töltöttünk volna el több napot is itt. 
Az ára kissé magas, de figyelembe véve mindazt a szolgáltatást, amit nyújt, nem hiszem, hogy többe kerül, mint egy alacsonyabb árfekvésű hely, az egyéb járulékos költségekkel (éttermi és taxis számlák, stb). 
A masszázs egyébként fantasztikus volt, az épület maga pedig, ahol a spa elhelyezkedett, még a férjemnek is elnyerte a tetszését.

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

A második hétvégét egy helyi ismerősünk resortjában töltöttünk. Ez igazán nem érdemel különösebb szót, inkább csak az ismeretség miatt választottuk. Egyéb esetben nem mentünk volna ide, mert az úszáson kívül más szórakozási lehetőség egyáltalán nincs itt. A szobákban még tv sincs, így esténként semmit nem lehet csinálni. Viszont legalább volt egy kis időm, hogy a magammal vitt könyvnek a végére érjek. 

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Származási hely: 2010 Június, Fülöp-szigetek

Nagyjából ennyi volt a nyaralásunk lényege.
További képeket itt lehet nézni: 2010 június, Fülöp-szigetek  vagy videóklippen itt: